Hermione Granger!

Talán gyávaságnak fogod tartani, amit most teszek. Már látom is penge-vékonyra préselt ajkaid és megrovó tekinteted. Emlékszel? Mindig is így néztél rám, mikor elfelejtettem levenni gúnyos álcám előtted és úgy beszéltem Veled akkor is, mikor kettesben voltunk…
Bennem még mindig élénken él, bár lassan egy éve volt az utolsó találkozásunk. Emlékszel a legnagyobb vitánkra? A büszkeségem miatt volt… Azt mondtad, eltúlzom, túlságosan is rossz vagyok Veled társaságban; rosszabb, mint mikor még utáltalak. Erre azt feleltem, sosem utáltalak. Te dühösebb lettél.
„Hogy mersz meghazudtolni, Malfoy?!” kiabáltad. Emlékszel? Hosszú percekig csak veszekedtünk, s a végén én tehetetlen haragomban újra sárvérűnek szólítottalak.
Te ledermedtél a sértő kifejezés hallatán; kezed, melyet fenyegetőn ráztál felém, megállt a levegőben; szájad, amit már nyitottál, hogy visszavágj nekem, tátva maradt. Aztán lehajtottad a fejed, leengedted a kezed és becsuktad a szád. Lehunytad a szemed, próbáltad visszatartani a könnyeidet, de nem sikerült. Amikor felnéztél rám, az arcodon szomorúságot és csalódottságot láttam.
„Ugyanaz vagy, mint voltál, Draco.” Mondtad. A fejemet ráztam csupán és hozzád léptem, hogy letöröljem azokat az átkozott könnycseppeket, de Te eltoltál magadtól. „Menj el, Draco! Menj el, így lesz a legjobb… mindenkinek”
És én szó nélkül eljöttem. Anélkül, hogy elmondtam volna, hogy szeretlek…
Csak 4 hete voltam távol Tőled – végtelenségnek tűnő 4 hete -, mikor Voldemort arra kért, hogy csatlakozzak hozzá. Én igent mondtam, nem kellett sokat gondolkodnom. Úgy gondoltam, egy olyan áruló, mint én nem érdemelhet mást, csak halált, vagy azkabani fogságot élete végéig. Hisz elárultalak titeket, mikor beálltam a Sötét Nagyúr halálfalói közé; elárultam magát a nagyurat, mikor a ti oldalatokon harcoltam a végső csatában… De ami a legrosszabb, elárultalak Téged is, mikor egy percre nem figyeltem rá, mit teszek, és kimondtam azt a szót.
Talán ezt a levelet is inkább önzőségből írom, mint szerelemből. Most itt egy lehetőség: Te, Hermione Granger, a mugli születésű boszorkány, az aurorok egyik legjobbika, elfoghatod az ősi, aranyvérű Malfoy család legutolsó leszármazottját, a hatalmas és fenséges Lucius Malfoy fiát: engem.
Ma, április 22-én itt ülök a Malfoy - kúriában. És itt leszek a mától számított 10. nap napnyugtáig. Addig bármikor küldhetsz nekem baglyot és bármikor elhopponálhatsz hozzám. Csupán annyit kérek – ha számít egyáltalán Neked egy áruló barát, egy saját lelkében elbukott halálfaló kérése – annyit kérek, addig ne gyere értem, ne fogass el engem. Csak azon a bizonyos tizedik napon.
Persze dönts belátásod szerint. Mindig is okos nő voltál, s tudtad, mit akarsz. Bízom benne, hogy ez most is így van, és nem tud meghatni Téged egy Malfoy szánalmas levele.

Legkésőbb 10 nap múlva várlak:
Draco Malfoy