- Jó reggelt, Malfoy! – sóhajt fel Hermione. – Azt hittem, sosem kelsz már fel.
- Egy hete ez az első éjszaka, amin hagytál aludni. Mit vársz tőlem?
- De már… már… nem tudom mennyi az idő, de nincs korán…
Draco felkel, takaros kis négyzetet hajt a plédjéből, ledobja az ágy szélére. Felveszi az ingét, belebújik a nadrágjába. Megnyálazza az ujjait, a hajába túr. Gusztustalan, nem az, nincs jobb megoldás…
- Éppen háromnegyed hat van. Ráadásul szerda.
- Ezt honnan tudod? – kérdezi a lány csodálkozva.
- Nézd csak! – A tető felé mutat. Egyetlen rózsaablakot vágtak az egyik falra (Akár templom hatását is kelthetné, de csak egyszerű fehér üveg, és csupán annyi a rendeltetése, hogy a rabok ne legyenek teljes sötétségre kárhoztatva.), Draco mutatóujjával éppen azt célozza meg. – Még az első tizenhatodban sincs a nap. Annyit jelent, hogy hat óra sincsen. De tekintve, hogy már világos van, biztosan elmúlt fél hat…
- Oh, milyen bölcs ma reggel valaki! – duzzog Hermione. – De honnan tudod, hogy szerda van?
- Maradj csendben! Mit hallasz?
- A szelet. És vízcsobogást.
- Úgy van. Mire következtetsz ebből?
- Hogy egy szigeten vagyunk, és a tenger verdesi a partot?
- Nem! Ez nem a tenger hangja!
- Hát?
- Ez kérlek a fürdővizünk. Ne várj habfürdőt, és flittereket, itt nincsenek…
- Hogyan zajlik a fürdőzés? – nyel nagyot a lány. Draco Malfoy nem tud elfojtani egy kárörvendő vigyort.
- Szektoronként mindenkit lekísérnek a fürdőbe. Levetkőzünk. Nagyjából csupaszra, a szégyenlősebbek persze nem, de ők kevesen vannak, és nem is járnak jól… De most már szinte senki sem tud magáról, szóval nincsenek félénkek… Nem érdekli őket a testük, semmi… Engem sem érdekel, mert eszükbe sincs nézni… A dementorok sem fanyalodnak az emberek bámulására. Ha nincs rothadó zöld kezed, vagy arcod, nem érdekled őket… Végül, aki még magánál van, kimossa a ruháit. Aztán visszajövünk… ennyi. Hetente egyszer van lehetőségünk fürdeni. Érdemes kihasználni.
- Ezek szerint le kell vetkőznöm előtted?
- Nem kell semmit sem tenned. De nem árt megfürdened.
- Megfürdök ruhában.
- Te tudod. Szedd össze az összeset. Nem árt, ha mindent kimosol.
- Jól van. De nem vetkőzöm le!
- Nem kértem, hogy vetkőzz le. Bár itt nincs túl meleg, és biztos rád fagyna a vizes ruha…
- Malfoy, ne is próbálkozz! Nem fogok levetkőzni… - Draco megvonja a vállát, elvigyorodik.
- A te dolgod, Granger. De most…
- Tudom, fogjam be. De miért?
- Mert jönnek. Értünk. Ne próbálj megszökni. Nincs értelme.
- Honnan tudod?
- Már próbáltam. De a harmadik emeleten majdnem kettévágott egy bárd. Visszajöttem.
- Zseniális vagy. Puszta logika átjutni azon a folyosón!
- Próbáld meg, Granger! És akkor beszélj, ha neked sikerült!
- Meg fogom próbálni! – jelenti ki Hermione. Kinyílnak a cellaajtók. A foglyok lassan elindulnak a folyosó vége felé. A folyosó végére viszik őket egyhatalmas terembe. A férfiak lassan levetkőznek. Mozgásuk nehézkes, alig-alig kontrolált. Hermione átkarolja a saját vállait. Igyekszik nem hozzáérni a sok meztelen férfitesthez. Dracóra pillant. A szőke férfi még mindig kárörvendően vigyorog, hátat fordít neki, és ledobálja a ruháit.
- VÍZ! – kiáltja el magát egy géphang. S valóban, a következő pillanatban megnyílnak a csapok. Hűsítő víz folydogál a plafonról a foglyokra. Draco a lehető legalaposabban megmossa magát, a haját sem kíméli, aztán útnak indul. Hamar ráakad arra, akit keres. Maga felé fordítja a saját ingével dörzsöli le a gyengének tűnő férfitestet. Átdörgöli a hosszú, őszülő szőke hajat is, kimossa a fekete talárt, a méregzöld selyem alsóneműt. Szemléli néhány percig az apját, majd kiterelgeti a víz alól, és kezébe adja a ruháit; visszatér Hermione mellé.
A lány még mindig karba tett kézzel áll, gyanakvó tekintettel méregeti a többi foglyot. Draco mellé lép, átöleli a vállát.
- Gyere, te lány… - dünnyögi. Gyengéden, erőfölényét alig-alig kihasználva levetkőzteti, és még mindig magához ölelve vele is végigcsinálja azt, amit korábban az apjával. Ölébe kapja a döbbent lányt, és a száraz részen leteszi. Maga elé fogja a ruháit, és visszatér a cellájába.
Hermione percekkel később tér vissza, arca vörös, zavarban van. Draco igyekszik visszafogni a nevetését, de nem jár sikerrel. Prüszkölve esik le a priccséről, hatalmasat csattan a kőpadlón, de a hahotázást nem hagyja abba.
- Tudd meg, Malfoy, hogy ment volna egyedül is! – jelenti ki Hermione még kissé nedves ruhadarabjaival küszködve.
- Rendben, legközelebb majd egyedül csinálod. A helyedben még nem öltöznék fel. Várd meg, míg megszáradnak, mert meg fogsz fázni. Tekerd magadra a takaródat. Bár, tőlem így is maradhatsz, elsőrendű látvány…
- Te hülye vagy, Malfoy! Többet egy percet sem vagyok hajlandó veled eltölteni!
- Nem kell velem lenned. Bármikor elmehetsz. Csak a rácsokon kell átjutnod, a harmadik emelet csapdáin, és a tengereken. Szökj meg!
- Meg is fogok! – csattan fel Hermione. – A következő fürdőzés alkalmával elmegyek innen.
- És addig?
- Addig kénytelen vagyok elviselni téged… - Dühösen ledobálja csuromvizes melltartóját, és magára csavarja a törülközőjét. Draco Malfoy elvigyorodik. Ezt a csatát is ő nyerte meg…