A sz�l s�v�ltve sz�guld kereszt�l a tornyok k�zt. A bentiek – akik el�g magasan vannak hozz� – eg�sz nap hallhatj�k a hangj�t. A sikolyt, ahogy a leveg� elrohan a magas falak ment�n. �s ez… ez a hang �rj�t�bb mindenn�l. A dementorok h�rg�s�n�l, a hidegn�l, ami a csontjaikig ette mag�t, a mozdulatlans�gn�l, az unalomn�l, a bez�rts�gn�l… mindenn�l!

A negyedik emelet rabjainak pedig ezt is el kell viselni�k. Akik hosszabb ideje raboskodnak, persze hozz�szoktak m�r… vagy bele�r�ltek. Mindenesetre egy id� ut�n nem zavarta �ket tov�bb. Megszokott� v�lt, �lland� zajj�, ak�r a muglikn�l az aut�forgalom. Ha nem figyeltek r�, m�r nem is hallott�k. Csak van, �s ennyi, nem lehet tenni ellene.

De az �j rabok? �k keservesen megszenvedik a dolgot. Mert nem seg�t a befogott f�l, �s az egy�b zajok kelt�se sem. Semmi nem nyomja el a sik�t� szelet. Mintha csak a fej�kben sz�lna. Hangosan, elt�r�lhetetlen�l, k�nz�n…

Hermione Granger is szenved t�le. Fel-al� j�rk�l, f�l�re tapasztja a tenyereit, �s fennhangon besz�l. Jobb�ra �nmag�hoz, mert ki m�s is hallgatn� �t a nap huszonn�gy �r�j�ban?

- Nem b�rom, nem b�rom, nem b�rom, nem b�rom… - d�nny�gi mind hiszt�rikusabb hangnemben. Rekedtes, g�nyos hang felel neki. Draco Malfoy.

- Granger, lassan �n sem b�rom tov�bb. Maradj m�r csendben!

- Egyszer�en nem megy… - Hermione a r�cshoz siet, �tni kezdi az �kl�vel. De a szelet m�g �gy is hallja. Leereszti sajg� k�zfej�t. – Nem megy! Nem megy! Hogy b�rod ezt az �tkozott hangot?

Draco v�llat von.
- Ahogyan a dementorokat. Nem veszek r�la tudom�st. Neked is ezt kellene tenned. Legal�bb az �n �rdekemben. �jszaka nem tudok aludni, mert zokogsz, nappal pedig nem tudok gondolkodni, mert kiab�lsz…

- Nem tudom nem hallani!

- Hogyne tudn�d? A dementorok nem k�sz�tenek ki t�ged, k�l�nben m�r r�g az egyik sarokban �ln�l ny�ladzva. Ha ezeket a d�g�ket el tudod viselni, pont a sz�l �llna az utadba?

- Nem a sz�l… a r�csok… - csattan fel d�h�sen Hermione. Draco felnevet.

- Tudod, ugye, hogy ez nagyon hal�lfal�s kijelent�s volt? Nem is tudom, hogy jutott�l id�ig…

- Ha azt mondom, hogy �n sem tudom, hogy te hogy lett�l az, aki vagy, az megnyugtat?

- Pedig m�r mindent tudsz. A v�remben van, hogy Malfoy legyek. Nagy, �s tiszteletet parancsol�, akire mindenki feln�z, �s…

- Gyilkos?

- C-c-c… Te besz�lsz, cellat�rs ?

- Nem vagyok a cellat�rsad… csak a szomsz�dod! De �n csak egyszer �ltem…

- Ki�br�nd�t, ha azt mondom, hogy �n is csak egy egyszer� AK01-es vagyok?

- Nem hiszem el…

- De pedig…

- Ki volt az?

- �gysem ismerted. Nem felelt meg a te �rt�krendednek…

- Mit tudsz te az �n �rt�krendemr�l, Malfoy?

- Azt, hogy megveted a gyilkosokat. �s ez �ppen el�g… Allbe meg�rdemelte a hal�l�t…

- Allbe? Sosem fordult meg a fejedben, hogy harcolhatn�l Dumbledore oldal�n?

- Sosem. Dumbledore egy v�n bolond volt mindig is… De az eszembe jutott, hogy harcolhatn�k a S�t�t Nagy�r ellen. Eg�sz sok�ig �gy gondoltam, hogy volna �rtelme…

- De?

- Nincs de.

- Valami�rt csak oda jutott�l, ahol most vagy…

- Igen. Allbe miatt. M�r-m�r majdnem fell�zadtam az ap�m ellen, mikor az �nk�ntes m�gusvad�sz mugli meg�lte a h�gomat. Akkor �reztem �gy el�sz�r, hogy igazuk van a S�t�t Nagy�r h�veinek. A muglik egyt�l-egyig f�rgek, �s el kell �ket taposni, k�l�nben eg�szen alattomosan k�zel f�rk�znek hozz�d, �s egy �vatlan pillanatban meg�lnek…

- Nincs igazad! A sz�leim is…

- A sz�leid is… a sz�leid is… Muglik! Legal�bb annyira f�lnek t�led, mint egy balt�s sorozatgyilkost�l – ha nem jobban. Muglik, �s nem �rtik a m�gi�t. Akkor sem fogj�k fel, hogy nem csak �rtani lehet vele, ha az orruk el�tt van a j�s�ga �s a sz�ps�ge… Fogadni mern�k, hogy nem engedik, hogy otthon var�zsolj! Pedig m�r b�s�gesen nagykor� vagy. M�g az � m�rc�j�kkel m�rve is.

- Ez igaz, de csak azt akarj�k, hogy ne bukjunk le…

- Azt akarj�k, hogy tartsd t�l�k t�vol a m�gi�t! Tudj�k, hogy okos l�ny vagy, �s nem bukn�l le… De rettegnek. Ha lett volna lehet�s�g�k r�, megszabadulnak t�led… de m�g �rtani �s f�lnek neked, nehogy b�k�v� v�ltoztasd �ket…

- Nem! Nem igaz…

- Val�ban. Nem ismerem a sz�leidet. Lehet, hogy szeretnek… De biztos nem �gy, mint addig, hogy azt hitt�k, norm�lis vagy. Tudom. A csal�dokban, ahol a muglik v�re keveredik a var�zslatot hordoz��kkal, sosincsen igazi szeretet. Mint ahogy a nemes aranyv�r�ekn�l sincs… Titokban lehet szeretni, �s viszonzatlanul…

- De te szeretted a h�godat, �s � is t�ged…

- Igen. Teljes kilenc �vig… azt�n valami Sorsszer�s�g tudom�st szerezhetett r�lunk, �s meg�lette �t azzal a muglival… �pp miel�tt a Roxfortba indultam volna, augusztusban… Pedig titkoltuk nagyon… m�g ap�nk el�l is. Biztosan elk�peszt�en d�h�s lett volna, ha meghallja t�l�nk a sz�t: szeretlek…

- Ap�d… Lucius Malfoy is itt van?

- Igen. Kicsit h�tr�bb van a cell�ja. Csak �l bent a priccs�n, �s b�mulja a plafont. N�ha, a sz�lcsendes �jszak�kon hallani lehet �t. �nekel. A boldog csal�dr�l, �s a szeretetben felnevelt kisl�nyr�l, meg a b�k�r�l �s boldogs�gr�l… vagy ha ezt megunja, akkor a v�gtelen utakr�l, amik r� v�rnak kint… Erd�kr�l, sivatagokr�l, foly�kr�l �s a hihetetlen�l k�k tengerekr�l… hegyekr�l, v�lgyekr�l… olyan helyekr�l, ahol kor�bban j�rt… vagy ahov� el akart jutni… majd hallgasd meg, ha egy �jjel nem tudsz aludni.

- Persze, de…

- Granger… maradj csendben… - d�nny�gi Draco. - K�sz�nd meg a seg�ts�gem, azt�n fek�dj le aludni. Ma biztosan nem hallod majd a dalt. Nem kell hallgat�znod. Pihenhetsz…

- Milyen seg�ts�gr�l besz�lsz, te h�lyag? Semmit sem seg�tett�l nekem!

- Dehogynem! – Draco Malfoy kib�jik az ing�b�l, farmernadr�gj�b�l. Lefekszik – k�nyelmesnek nem nevezhet� – priccs�re, mag�ra h�zza rongyos, v�kony takar�j�t, �s a fal fel� fordul. Vidoran, g�nyt�l csepeg� hangon v�laszol. – M�r nem zavar t�ged sem a sz�l. J� �jszak�t, Granger!