Nem megmondtam, Sirius?
Paige 2008.07.09. 16:12
"- Igazgató úr, ne haragudjon, hogy raboltuk az idejét. Bizonyára sok dolga van még.
- Semmi fontos, kedves fiam – szólt Dumbi citromport eszegetve.
- De bizonyára van valami programja igazgató úr, amit nem lehet lehalasztani – reménykedett a fiú."
- James Potter! Mégis mi a fenének üvöltözöl? Van, aki nyugodtan szeretné eltölteni a Vasárnapot. Nem fojtanád bele magad a Roxforti tóba? Az a szegény polip végre valami emészthető táplálékot kapna! Legalább ennyi hasznod legyen, te arrogáns tökfilkó! – üvöltötte a lépcsőn letrappoló Lily, aki megpróbálta a könyvét Jameshez vágni. A fiú gyors reflexeinek köszönhetően elhajolt a feléje száguldó tárgy elől.
- Lily! Nem tudnál kevésbé ideges lenni, angyalom? Vendégünk van – a professzor felé bökött. Az Evans lány odafordította a fejét, és megdöbbenve nézi igazgatóját.
- Tanár úr… Mégis mit keres itt? – kérdezte elhalóan.
- Kedves, Sirius Black barátotok hívott meg engem az általatok rendezett műsorra. Megpróbáltam a jó öreg McGalagony professzort is elhívni, de ő nem jött velem. Igazán ügyesek vagytok. Tanácsolnám a filmes szakmát. Mit szólnátok egy sorozathoz? – kérdezte mosolyogva. Lily a Potter fiúhoz vette az irányt, és egyre vörösödő fejjel megkérdezte:
- Hol van, Black?
James, aki meg sem mert szólalni „angyala” jelenlétében, csak felmutatott a hálókörletük felé. A lány megfordult és elindult a lépcsőn. Amíg Lily elindult kinyírni a rendezőt, addig a másik főszereplő Dumbledoret akarta valahogy eltávolítani a helyszínről.
- Igazgató úr, ne haragudjon, hogy raboltuk az idejét. Bizonyára sok dolga van még.
- Semmi fontos, kedves fiam – szólt Dumbi citromport eszegetve.
- De bizonyára van valami programja igazgató úr, amit nem lehet lehalasztani – reménykedett a fiú.
- Ne aggódj, édes fiam, semmi fontos dolgom nincs.
- Úgy hallottam, hogy Roxmortsban akciózzák a citromport, tanár úr.
El is érte a kívánt hatást. Az igazgató szeme felcsillan, de mégsem mozdul.
- Köszönöm, hogy ennyire törődsz velem, ifjú Potter, de van tartalékom.
A srác már kínjában azt tervezte, elkábítja tanárát, amikor egy remek ötlet jutott eszébe.
- Tanár úr, engedélyezné, hogy Sirius fel legyen mentve a holnapi órák alól?
- Mégis miért? – érdeklődött.
- Szegény nagyon rosszul van, de nem szeretné bájitallal gyógyítani magát. Csak meg van fázva, de mi lenne, ha ezt a többi diák is elkapná? Kitörne a járvány. Ezt nem engedhetjük! Engedélyezné?
- Nos, amennyiben ilyen komoly a dolog, természetesen. Értesítem is McGalagony tanárnőt. További jó szórakozást, édes fiam – felállt, és ragyogó szemekkel kisétált a klubhelyiségből.
James magában hálát adott az úrnak, hogy ilyen professzora van, majd elindult fel a lépcsőn, ahonnan már hallani lehetett legjobb barátja kivégzésének fejleményeit.
- Gyere ide, Black!
- Hülye leszek!
- Mondom, gyere ide – visította Lily. – REMUS! SEGÍTS!
- REMUS! MARDJ OTT! – ordított vissza Sirius.
- GYERE IDE! BLAAAAAAAAAACK!
- SZÁLLJÁL MÁR LE RÓLAM EVANS! NEM ÉN AKARLAK ELVENNI! – A kiabálás már sértette a Potter fiú fülét, de csak azért is benyitott. Hát… Érdekes látvány fogadta. Remus a sarokban az egyik asztal alatt keres menedéket, néhány kép a földön, melyekhez társulnak a könyvespolcról leesett könyvek is. A Black fiú félig le van esve az ágyról, miközben próbálja magáról letaszítani az őt ütlegelő Evans lányt.
- Sirius! Engeded el a sógornődet! – mondta Tapinak.
- A mijét? Nem megyek hozzád, Potter! Te szemét! Bizonyára a te ötleted volt az egész! – mondta, de azért tovább ütötte az alatta lévő Siriust.
- Lily! Hagyd abba! Szállj le Tapmancsról! Elég nagy büntetése van már így is! Az igazgató már elment. – A lány duzzogva tett eleget a Potter fiú kérésének, és leszállt Blackről. Ez persze nem gátolta meg őt abban, hogy még egyszer bele ne rúgjon.
- Evans, a jó édes…
- Hogy pusztulnál meg Black! Pofa be!
- Lily, szerintem a barátnőid keresnek. Na szia, drágám – azzal kitessékelte a felháborodó lányt. – Sirius…
Másnap:
- Black hol van? – kérdezte a Bimba az órán. James készségesen válaszolt.
- Nem érzi jól magát tanárnő. Eléggé fáj a feje, ráadásul náthás. Nagyon. – A tanárnő nem firtatta a hiányzó diák további gondjait, és a nap további részében senki nem foglalkozott a beteg fiúval. Miért tették volna? Egyedül talán James arcán futott át egy kósza mosoly arra gondolva, hogy drága barátjának mégis milyen jó dolga van órák helyett a falhoz szegezve tölteni egy egész napot legjobb barátja mondatát olvasva a szekrényen, miszerint:
- Nem megmondtam, Sirius?
|