-         Potter! Kopj már le! Húzzál a fenébe! NEM HALLOD? HAGYJÁL MÁR BÉKÉN! – ordította Lily Evans hatodéves prefektus. A klubhelyiségben tartózkodó diákok a fotelekben ülve a kezükben pattogatott kukoricával vagy chipsszel nézték végig a már másfél éve minden éjjel megtartandó előadást. A kis műsorra jegyet árult James Potter egyik legjobb barátja, Sirius Black. Néhány hete jött rá, hogy ebből bizony jócskán meggazdagodhat. A jegyeket szétosztotta a négy házban, és megvárta a látogatókat. Sok ember döntött úgy, hogy megtekinti a két ostoba fiatal vitáját. Sirius Black zsebpénze csak növekedett és növekedett.

-         Drága, csodálatos, gyönyörű, meseszép, okos, elbűvölő egyetlen kedvesem – szólongatta Lilyt, a Potter fiú – tudom, hogy szeretsz. Egyszerűen odavagy értem. Nem értem, miért kéreted magad! Hisz én vagyok a Roxfort egyik legmenőbb, leghelyesebb fiúja, aki ráadásul még a kviddics csapat kapitánya, és a legjobb fogó is én vagyok. Lehetne ennél tökéletesebb férjed?

-         Előbb megyek feleségül Gilderoy Lockarthoz, mintsem veled kelljen az oltár elé állnom! Utállak, Potter! Neked küldetésed az életem megkeserítése? Szálljál már le rólam! – üvöltötte az Evans lány.

-         Még rád se másztam, te drága! Azt majd máskor. Még nem is randiztunk. De mit szólnál a következő roxmortsi hétvégéhez? Akkor pont mehetnénk ketten, hisz Remus Odettel megy, míg Sirius Líviával. Peterrel kapcsolatban semmit nem tudok. Rendben? – Szóhoz sem engedte a dühtől vörösödő lányt. – Mi lenne, ha reggel tízkor találkoznánk a nagykapunál? Bemehetnénk egy csomó helyre. Szerintem remek ötlet. Benne vagy?

-         Locomotor mortis! Silencio! Na idefigyelj, Potter! Ha még egyszer meglátlak a közelemben, olyat teszek, amit magam is megbánok!

-         Tényleg hozzámész? – kotyogott bele a Black srác.

-         NEM!

Azzal felrohant a szobájába, maga után hagyva a még mindig döbbent és néma Pottert, valamint a tapsoló diákokat.

-         Jól van gyerekek vége a műsornak! Holnap már meglepet venni a jegyeket a következő incidensre! Sőt, már fogadni is lehet! Jól gondoljátok meg!

-         Sirius! Szerintem, James nem örül annak, hogy közzé teszed a magánéletét –osztotta meg véleményét Remus, barátjával.

-         Tényleg? Mondd, Ágas ugye ez nem zavar? – kérdezte a még mindig lenémított fiút. - Nem tiltakozik, szóval neki is tetszik.

-         Sirius… Lily némító átkot szórt rá!

-         Aha… Akkor sem tiltakozik. – Remus barátunk már készült a fejét verni a falba barátja hülyeségétől.

-         Sonorus!

-         Köszi, Remus. SIRIUS! ÉN KICSINÁLLAK, TE BAROM! TE, ÉS A HÜLYE ÖTLETEID! Ha még egyszer megtudom, hogy jegyet árulsz, felszarvazlak a mögötted lévő falra, de azt tuti, hogy ott is maradsz! – üvöltötte teljes hangerővel Sirius fülébe James, ezzel elősegítve barátja megsüketülését.

-         Jól van, na. De valld be, hogy élvezted! – veregette vállon Jamest Tapi.

-         Nagyon… Mit lehet élvezni a totális leégésben? Nem értem miért nem akar velem randizni! Elbűvölő személyiség vagyok, okos, közkedvelt, helyes, menő, ráadásul Tekergő! Mi kell még? – roskadt le a földre.

-         Szerénység? – tippelt Sirius.

-         Nem vagyok egoista, csak erős az önbizalmam – jegyezte meg Potter.

-         Igaz. Bizonyára csak heccből hív Evans idióta, bunkó, arrogáns, nagyképű, szoknyapecér, bajkeverő, fafejű baromnak – gúnyolódott Tappmancs.

-         A sötétet kihagytad – figyelmeztette a tekergőt Remus.

-         Sirius, ugye tudod, hogy téged is így szokott jellemezni? – kérdezte James.

-         Az, drága barátom elhanyagolható tény. Ebben a sorozatban te, és Evans a főszereplő. Gondolj csak bele. A címe lehetne Szerelmi párkapcsolatok Potter módra, avagy hogyan kosarazzanak ki egy nagymenőt. Mit szólsz hozzá? Közzé tehetnénk mindenhol, és híresek lennénk! – ragyogott fel a szeme Tapinak.

-         De ha én meg Lily vagyunk a főszereplők, akkor, te hogy akarsz híres lenni? – tudakolta Ágas.

-         Én leszek a rendező, a menedzser, és a főszereplő legjobb barátja. Mindenki imádni fog!

-         És még én vagyok egoista – vágta barátjához.

-         Nem, Ágas. Ti nem egoisták vagytok, hanem egyszerűen csak hülyék. Ez mindent magába foglal – mondta a két tekergőnek Remus.

-         De imádnivaló hülyék! – kiáltotta Black.

-         Kész, vége. Elmentem a könyvtárba Peterrel. Jelenleg nem tudok veletek egy légtérben tartózkodni. Érzem, ahogy a hülyeségetek terjed a levegőben.

-         Mért akarod Petert is megrontani azzal az átkozott könyvtárral? Mi örülünk, hogy kitiltottak!

-         Meg is érdemeltétek! Mégis kik azok az idióták, akiknek eszébe jutott, hogy rendezzenek este tizenegykor egy évnyitó bulit a könyvtárban? Ti! – azzal Holdsáp kivágatatott a klubhelyiségből Féregfarkkal, magára hagyva a két tekergőt.

-         Szerintem a film akkor is jó ötlet – jegyezte meg halkan Sirius.

-         Fejezd be, Sirius! Mi vagyunk a Tekergők. Hogy lehetnénk mi ennél is híresebbek? – kérdezte vigyorogva a Black fiút James, mire az csak felállt a földről és felment a szobájába. James előtt egy pillanatra újra felrémlett egy smaragdzöld szempár, majd megrázta fejét és Sirius után indult.

24 órával később a Tekergők szobájában:

-         El se fogod hinni, kinek adtam el az egyik jegyet! – büszkélkedett Sirius.

-         Nem megbeszéltük Tappmancs, hogy felszarvazlak? Tök jól nézne ki egy fekete kutya a falon. Szerinted is Holdsáp? – Remus rátekintett ütődött haverjaira, majd megvonva vállát lement a klubhelyiségbe.

James keze vészesen közel került Sirius nyakához, de a Black fiú nem akarva a közeli halált menekült Potter elől. Hátrált az ajtóhoz, amikor hirtelen kivágódott, ezzel fejbe vágva a menekülő fiút. Remus állt az ajtóban, sokkos állapotban.

-         A klubhelyiségben… Ott van… - motyogta elhalóan a fiú.

-         Remus, ki van ott? – kérdezte James.

-         Ezt akartam elmondani, James! A jegyet sikerült eladnom…

-         Sirius, maradjál már csendben csak fél percre, jó? – szakított félbe Ágas. – Remus, ki van lenn?

-         Ez… Inkább nézd meg, James.

A fiú megfogadta barátja tanácsát, és amikor leért enyhe sokkot kapott. Az egyik fotelben citromport eszegetve az igazgatójuk ült, kezében a Sirius által gyártott jeggyel.

-         SIRIUS! KICSINÁLLAK! – üvöltötte fel hamarosan elhalálozó barátjának. Odafent ezen Sirius csak mosolygott, és nevetve megkérdezte Holdsápot:

-         Nem megmondtam, hogy híresek leszünk?