Szavakat �rok a h�feh�r pap�rra,

De m�g nem tudom, hogy hozom tudtodra.

Hogy m�gis mit k�ne, hogy le�rjak?

A gondolatok bennem kavarognak.

T�ged okollak, mert bel�d szerettem,

�tkozott angyal, te leszel a vesztem.

Feh�rsz�rny� t�nd�r, ennyire vak vagy?

A szerelem elvette az eszed, vagy ennyire naiv vagy?

Bolond! �n meg egy barom vagyok,

Mert feladatom ellen�re veled tartok.

K�vetlek t�ged, te csalfa d�lib�b,

�rt�keld ezt a tettemet te l�ny!

Lehet, hogy k�s�bb nagyon is megb�nom,

B�ntet�sem is lesz tal�n, egy �lom

Lenne, ha te t�nyleg szeretn�l,

De velem csak j�tszol, tuti, hogy �tvert�l.

M�rt tetszene neked egy d�mon kicsi l�ny?

Nem vagyok k�l�nleges, csak szerelmes t�n.

Az�rt rem�nykedem, hogy t�nyleg naiv vagy,

�s bel�m szeretsz… Mondd, hogy �gy van…

„Mit csin�lsz kedves?” Hallom a hangod,

Leteszem a tollam, �s a feh�r pap�rra b�mulok.

„Semmit” felelem nagyon halkan,

De te �gy is meg�rted, �tkarolod nyakam.

„Ne b�sulj R�me�, veled maradok”

Mi�rt van az, hogy �rted minden gondolatom?

Erre halv�nyan elmosolyodok,

Meg�g�rted, szavadon foglak angyalom.