Esik a hó, minden árnyék fehér,

Mindenki eltűnt, hisz itt a tél.

Egy lélek sincs itt, egyedül én vagyok,

Eltörött a szárnyam, menekülni sem tudok.

Már érzem az illatot mely vesztembe vitt,

A halk suttogást mely csalogat ki.

Megállni nem tudok, így hát rohanok,

De eltörött a szárnyam, menekülni nem tudok.

Már itt vagy velem, látom a szemed,

Szürke kristályoké lett a barna íriszem.

Szárnyalnék innen, futnék valahová,

A te hibád az egész! Magamra hagytál!

Futok előled, egyre jobban futok,

Szívem kettétörted, már csak magam vagyok.

Tűnj el innen végleg, felejtsd el a múltat,

Eltörted a szárnyam, szeretni nem tudlak…