Csillog a harmat, verőfényes reggel,

Hajnali harangszó, a madár is csilingel.

Ragyog a nap, az eső elered,

Bú köszönt mindenkit e gyönyörű reggelen.

A temetőben sok virág egy friss sírra téve,

Egy szerelmespárt gyászoltak bosszút félretéve.

Ezernyi könny között visszaemlékeznek,

Miként bántották a két szerelmest.

Egy bálon történt, épp keringőztek,

Mikor a két fiatal pillantása egymásra tévedt.

Szerelem első látásra, ők voltak a példa,

A fiú felkérte a leányt, táncba hívta.

Azután sokszor találkozgattak,

Átadták magukat az elmélyült szavaknak.

Egymásért éltek, a szenvedélyes csókoknak,

Egymás közelségért áldoztak napokat.

Kiderült a titkuk, szétválasztották

Őket családjuk, kik utálták egymást.

Egy hajnali reggelen együtt megszöktek,

S egy kihalt patakpartra vetődtek.

Tudták hamarosan megtalálják őket,

Egyetlen út maradt hol még együtt lehetnek.

Egy elhagyott ferde penge, ez hozta vesztüket

Összebújva, ennyit tehettek értük az istenek.

A szülők bánták tettüket, de már hiába,

A két fiatal belépett a halál oltalmába.

A hófehér síron néhány fekete rózsa,

Emlékeztetve minket e két halandóra.