|
ldozat
Fj minden mozdulat, a halk beszd,
Szvem pp hogy dobog, elmentl.
Semmit nem hagyva htra, csak egy apr cetlit:
„Egyszer majd megrted, ne szeressl senkit”.
Szakad es, velem sirat ma jjel,
Prnmra hajtom fejem, nzek egy kpet,
Melyen egy lny s egy fi mosolyog,
tkarolva egymst, szemkben szerelem csillog.
A mlton rgdok okokat keresve,
Hogy mrt hagytl itt teljesen eltemetve.
Mi okod lehetett r? Veled voltam,
Mindig melletted maradtam, kitartottam.
Tn az volt a baj, hogy ennyire szerettelek?
Az, hogy minden tettedre emlkeztem, nem feledtelek?
Mit akarsz tlem? Erss tennl?
Mit tudsz a szerelemrl, hisz te sose szerettl!
Ha reztl volna, itt lennl velem,
Nem mentl volna semerre se kedvesem!
Most hallgatom, mit szajkznak a nyugati szelek:
Megrdemled kislny, hisz sose szeretett!
Flemre tapasztm hfehr kezem,
Nem akarom hallani! Fogjtok mr be!
Szenvedek, ez mr megalapozott tny,
Ennyit ldoztam n a te szvedrt…
|