Magányosan üldögélő gyöngyszemek,

Éles fájdalom szaggatja lelkemet.

Megcsapja orrom, a vér szaga,

Rád üvöltök: - Hagyjál magamra!

Látni sem akarlak, mért nem fogod fel?

Szemem könnyben úszik, de nem adod fel.

Megcsókolsz lágyan, szenvedélyesen,

Gyűlöllek… Mért teszed ezt velem?

Gyilkoltál, kezedben ott a tőr,

Hiába, én láttam a szenvedőt.

Életért könyörgött mi te megtagadtál,

Ezzel a tetteddel engem is becsaptál.

Démon vagy, könnyezem,

Angyal vagyok? Feledem,

Múltam, jövőm, jelenem,

Mit tehetek? Szertelek.

Gyilkos vagy, hidegvérrel öltél,

Azt mondod, mert bántott, te meg szerettél.

Szárnyad már fekete, s én, mint egy démon szerelme,

Mindent felednem kell…

Féltelek, mi lesz így veled?

Bántanak, te végzel velük, s ezek mindig csak ismétlődnek?

Bemocskoltad magad az emberi vérrel,

Hogy mi a következménye? Te is vérzel.

Amint jön a hajnal, te sem leszel már,

De veled maradok, követlek bárhová,

Aggódóm érted, de kezemben a penge,

Ne aggódj édes, együtt leszünk elfeledve.