�res sik�tor, az es� csepereg,

Hidd el, hi�nyzol, nem �lek n�lk�led.

Lenyugszik a nap, az es� nem �ll el.

Gondolataim r�lad, csak nem terel�dnek el.

R�d v�rok, b�r nem j�ssz el,

Karod t�bb� nem �lel.

Nem �zlelhetem m�r cs�kodat,

Mi�rt hagyt�l itt? Azt hittem velem vagy!

Halk dallamot suttog a sz�l,

Az �ll benne: T�bbet ne rem�lj!

T�nyleg �gy van? Naiv vagyok?

M�r benned sem b�zhatok.

T�nnek a l�bnyomok, az es� velem van,

Nem �gy, mint te, ki hagyt�l magamra!

K�nnyezem t�led, nagyon sokat s�rok,

Azt hiszem, lassan ha ez �gy megy, meghalok.

Mellettem, ott van egy ki�lezett penge,

Tal�n magamat k�ne meg�ln�m vele?

Akkor tal�n minden jobb lenne?

Nem. Nem �rsz ennyit. El leszel feledve.

Gy�va vagyok. Mert nem merem megtenni,

Tal�n m�g rem�nykedek, hogy cs�kkal fogsz fogadni.

Hogy elj�ssz �rtem ebben a hideg k�dben,

S r�m tal�lsz a s�t�ts�g b�v�let�ben.

Lassan elalszok, hisz nagyon hideg van,

-         Te bolond l�ny! Veled meg mi van?

Elmenni az�rt, mert valaki azt mondja, nem lehet,

Bolond egy l�ny vagy te, hidd el, szeretlek!

M�mor�t� zene, de nem b�rok felkelni,

Sz�ved dobban�sa is kezd les�llyedni.

Sz�longatsz hi�ba, nevemet ord�tod,

De m�r nem vagyok e rideg l�ts�kon.

Szell� suttogja, el vagyok veszve,

Bolonds�gom miatt a f�ld al� temetve.

Csak is az�rt, mert sz�vem oly gyenge,

Hogy hittem annak, minek nem lehetne.

Neked orvul arcodba v�gja a sz�l:

Mit teszel R�me�? Szerelmed nem �l!

De te nem felelsz neki, sz�modra ez a v�g,

Hajnalban k�t holtestet tal�ltak: egy tizen�ves fi� s l�ny�t.