Álmodtam róla,

S hittem is neki.

De most már bánom,

Hogy az ő szavát mondtam ki.

Hogy hallgattam reá,

Nem figyeltem másra,

Csak rá, csakis ő rá,

Csak az ő szavára.

Mert irányított,

S tűrtem egészen,

Mert belé szerettem,

Ez volt egyetlen vétkem.

Elvakított az érzelem,

A nagy gyűlöletből lett szerelem.

A jó helyébe lépett gonosz,

A szép életből lett fekete foltok.

S már megbántam,

De nem tehetek róla,

Már megígértem neked,

Hogy követlek bárhova.