Távol van minden jó barát,

A sok móka, öröm, viaskodás.

Hogy miért?

Mert eltűntek együtt a tömegben,

Messze, nagyon messze innen tőlem.

Itt vagyok magam elé meredve,

Magamat a magánnyal fedve,

Nem hullajtva könnyet senkiért,

Ők sem tették, én mért tenném?

De egyedül mire megyek?

Semmire, ez most lényegtelen.

Az egyedüli cél itt lent:

Dermeszd kővé szívedet, hogy kemény legyen!

Én is ezt teszem,

Kiölöm az érzéseket,

Hogy szívem örökké védett

Jéghideg rózsa legyen!