Lassan haladtunk a gyengélkedő felé. Néha azon gondolkozom, mi lenne, ha a Tekergők nem tennének keresztbe folyton a mardekárosoknak. Ha nem ők lennének a legnagyobb bajkeverők.

Mondjuk, kevesebbszer mennének le a gyengélkedőre?

És nem veszítenénk annyi pontot?

Na meg Poppy kipihenhetné magát?

Hm. Mindegy. Ez van.

Tovább mentünk a gyengélkedő felé, ám mire odaértünk már csak Poppy ordibálását hallhattuk.

- Mit képzel maga? Elegem van! Naponta itt látom magukat Black a gyengélkedőn, és most még ráadásul itt van egy újabb bajkeverő, Potter! Feküdjön vissza!

- De én nem akarok! – nyafogta James húga.

- Ha nem fekszik vissza, szólok az igazgató úrnak! Mivé lett ez a Világ? Piton! Azonnal tegye le a pálcáját! Menkol, ne veszekedjen Mr. Blackkel! Potter, ne nyafogjon!

Szegény Poppy, már szinte sajnálom! De csak szinte.

Amikor beléptünk szörnyülködve ránk nézett.

- Már maga is, Lily? Nem hiszem el! A legjobb tanuló, iskola első, prefektus és bajba került!  Rendben. Miss Evans feküdjön le arra az ágyra, Mr Potter meg arra – mutatott két egymás mellett lévő ágyra. – Hamarosan visszajövök, csak…

Már közölni akartam vele a szomorú hírt, miszerint nincsen semmi bajom. De meghallgatott minket? Nem!

- Nem, Mrs Potter! Most azonnal.

És kisétált, mire elkezdtünk nevetni. Nem is vagyok Mrs. Potter. Bár kitudja mi lesz suli után. De amúgy honnan veszi azt, hogy én bajba kerülök? Végül is ilyen pasi mellett…

- Ti meg mit nevettek? Mi itt vagyunk ezen az átkozott helyen, de ti csak nevettek! Ágas, szép kis barát vagy. Esküszöm, lecseréllek Holdsápra- fenyegette barátját Black.

- Ugyan, Tapmancs. Szokd meg. Ebben az évben, úgyis sokáig leszünk még itt.

Ennél a megjegyzésnél rosszállóan néztem rá.

- Nem az egész évet! – motyogta védekezően, mire elmosolyogtam. Azt hiszem, össze kell barátkoznom a gyengélkedővel, mert még sokszor fogok itt lenni az év folyamán. Hála a Tekergőknek.

- Lily, mégis mikor engednek ki minket? – kérdezte Amanda.

- Ahogy Poppyt ismerem még ma itt maradtok – felelem kérdésére. Már értem miért mondta Remus, hogy egy iskolába elég egy Potter, főleg, ha még egy Black is vele van. Erre itt van még egy! Istenem, csak segíts át ezen az egy éven élve! Könyörgök!

- De sajna imádkozásomat félbeszakítja James és Sirius szópárbaja.

- Ugyan már. Tapmancs! Valami nagy kell. Valami, ami felborítja a Világ harmonikus egyensúlyát.

- Mondjuk, robbantsunk fel egy termet? – csillant fel a szeme.

- Mondjuk Lumpi bácsiét? – tette hozzá ravaszan James. Mi fog kisülni ebből?

- Fiúk, prefektusi kötelességem lenne titeket megállítani, - Jamie már felvette könyörgő ábrázatát  de ha megígéritek, hogy senkinek nem fog baja esni, talán nem fogok szólni a professzornak. De utána 10 pontot levonok fejenként.

- Evans!

- Lily! – mondtam Blacknek. Ez már egy nevet se bír megjegyezni?

- Jó, akkor Lily. Már meg akartam kérdezni. Mióta vonhatnak le a prefik is pontokat?

- Az igazgató hatalmazott fel minket és év elejétől.

- Köszönöm, Lily Evans! Imádlak! – ezzel ölelt és megcsókolt James. Én is imádom. Na de ha kiderül, hogy én tudtam erről a csínyről, akkor mit fogok kapni McGalagonytól na meg Lumpitól? Elvenné a prefektusi kitüntetésemet! Ezt nem tudhatja meg!

- Fiúk a tanárnő nem tudhat arról, hogy én tudtam a tervetekről.

- Rendben Evans.

- Én is részt akarok venni benne! – mondta Amanda.

- Ezt nem fogjátok megúszni, Potter! – na megszólalt Piton. Tényleg, teljesen elfeledkeztünk róla!

- Fogd be, Piton! – szól rá James.

- Kussolj, Potter! – vág vissza Perselus.

- Elhallgass te otromba denevér!

- Idióta griffendéles!

- Kétszínű mardekáros!

- Agyalágyúlt!

- Baromarcú!

- Halálfaló ivadék!

- Véráruló!

- ELÉG!!!!!!!!!!!!!!!!! – ordítottam. Istenem a gyengélkedőn se tudják békén hagyni egymást! – Nem igaz! Mint két 5 éves gyerek! Felnőhetnétek már végre!

- Ebbe ne szólj bele te pimasz kis sárvérű! Idefurakodsz a tiszta vérű mágusok közé beszennyezve ezzel a varázsló társadalmat! Maradtál volna a szerencsétlen muglik közt – vágta a képembe lekezelő gúnnyal szónoklatát Piton. Mit ártottam én neki? Még segíteni is próbáltam, amikor összetűzésbe került a Tekergőkkel. Régen barátok voltunk. Ő mutatott rá boszorkány mivoltomra, mielőtt Lerens értem jött, és megmondta, hogy boszi vagyok. Jaj, Perselus! Mi történt veled?

- Ha még egyszer így beszélsz Lilyről, Pipogyusz akkor esküszöm neked, hogy olyan kínzómódszert alkalmazok rajtad, amit még Voldemort is megirigyel!

- Te Potter? Még egy rovart se tudsz megkínozni! Vagy netán használtál már Curiot? Nem? Én bizonyára nem ijednék meg attól az ötlettől, hogy rajtad használjam. Sőt… Egészen csábító ötlet.

- Perselus! Ugye ezt te se gondolod komolyan? – néztem a szemébe. – Mi lett abból a kisfiúból aki a barátom volt és kiállt mellettem?

- Meghalt még évekkel ezelőtt. Semmivé vált – válaszol.

- Értem. Akkor elbúcsúznék tőle. Mondj a hamvaira egy imát. Megérdemli. Gyere James.

Mivel nem hallom magam mögött a léptek zaját visszafordulok. James elkezdett magyarázni valamit Mendinek, aki most iszza minden szavát. Nem akarom megzavarni, ezért csak mondok Sirius felé egy sziát, és visszaballagok a klubhelyiségbe, egy gondolattal: Ez a nap is jól kezdődik.