8. T�zsz�net

(Nicolette)

Miut�n megnyugodtam, elsz�ntam magam a cselekv�sre. Les�t�lok a „szalonba”. Ott �l Minellya �s vele szemben Draco. Hm, legal�bb nem estek egym�snak.

- Besz�lhet�nk – k�zl�m.
- Csak r�d v�rtunk, Cole! – lelkendezik Minellya. Hazug �rul�! Mi�rt nem vall legal�bb most be mindent, hogy l�tja a szememben a f�jdalmat?
- H�t itt vagyok. �s �n mondom az els� megbesz�lnival�t. Cs�k az el�csarnokban. Csak �gy tudunk egy�tt dolgozni, ha tudjuk az igazs�got, �s nincs harag a sz�veinkben. A harag csak elvak�t. Meggondolatlann� tesz. �s tudjuk mind, hogy aki meggondolatlan, az halott. Sz�val?
D�bbenten n�znek maguk el�. Igen, tal�n t�l t�rgyilagos voltam.
- Megcs�sz�s volt, Cole… megcs�sz�s!
- K�tszer. Cs�sz�s lehet a talaj a l�bad alatt, Minellya, ha m�r m�sodszor esel a f�rjem sz�j�ra! �gy hagyod nyitva az elm�d, ahogy egy utols� roxfortos g�lya tenn� csak!

J�l esik, hogy r�pir�thatok. H�v�s a hangom, m�lt�s�gteljes – nem hi�ba �lek Drac�val �vek �ta. S �k csak ijedtszem� nyulak el�ttem.

- Kit cs�koljak, Nicolette, ha te elford�tod a fejedet, mikor el�rn�m az ajkaidat? – k�rdezi Draco komolyan. Nocsak, a k�lt�i v�na? Elgondolkozom a szavain. Nem b�ntudatot akar kelteni bennem, egyszer�en r�mutat a hib�mra.
- Elfordulok, ha hazug szavak m�rgezik a sz�dat! – felelek hasonl� st�lusban, mint ahogy k�rdezett.
- T�vedtem. Ember vagyok. Nem teljesen t�k�letes. T�vedtem. Ennyi. Hiba volt nem beavatni titeket. Pont nem a v�delmetekre, de ellene volt… - nem �rtem, de gyorsan magyar�zatot ad. – Nem v�dte semmi a k�ri�t, ahogy megsz�nt az er�m.
- Az�rt j�ttem le, hogy megbocs�ssak mindent mindkett�t�knek – s�hajtom.
- Akkor bocs�sd meg egy�ttal azt is, amire k�sz�l�k! – Felpattan, hozz�m s�t�l, felemeli az �llam �s megcs�kol.
- Azt hiszem, ezt m�g megbocs�thatom – mondom nagyot nyelve. �hm, a romantika…
- Miel�tt egym�snak ugran�tok, tal�n besz�lj�nk.
- Remek. – F�rjem vissza�l Minnel szembe, �s int, hogy �ljek le mell�. – Crak!

- Itt vagyok. – L�p be Vince. – Bizalmat szavaztatok nekem, Malfoy?
- Igen – s�hajt a k�rdezett. – Neked is itt a helyed.
- Mi a t�ma? A piros kis �llatk�tok?
- Igen. Min, �s �n is el�jultunk, mikor megkaptuk. De Nicolette v�gig mag�n�l volt. Az jutott esz�nkbe, hogy tal�n eml�kszik, ki aj�nd�kozta meg.
- Nem tudom. Senki sem mondta, hogy ezennel megjel�l!
- Mi megsz�d�lt�nk, elvesztett�k az eszm�let�nket. Eml�kszel sz�d�l�sre? Egy k�kszem� emberre? – Vill�mk�nt csap le r�m a felismer�s.

- Esther! – suttogom. - Ijeszt�en vil�gosk�k szemei voltak…
- Micsoda?
- Esther! Egy l�ny a Mung�ban. H�lyagok voltak az arc�n. Azt mondta… egy Abszol �ti rakt�rb�l bor�tottak r� valamit. Nem akarta megmutatni az arc�t, mert cs�nya volt. De �n tudtam, hogy am�gy, kel�sek n�lk�l sz�p, mert vil�gosk�k szemei voltak…
- Ki volt az?
- Nem tudom. Akkor l�ttam el�sz�r. Vagyis nem tudom… Fel volt h�lyagosodva az arca. Azt�n nem figyeltem. Nem figyeltem, mert megsz�d�ltem a kr�m szag�t�l… vagy tal�n… vagy tal�n a kezemre tette r� ezt… - Fel sem kell mutatni azt az �tkozott tigrist, �gyis b�lintanak. Csak Vince r�zza meg a fej�t.

- �n felfedn�m a helyedben.
- De h�t… mi�rt?
- Mert mikor m�g b�zott bennem, l�ttam az urad�t. �s ma hajnalban l�ttam a tiedet is. �s egy�ltal�n nem ugyanolyanok. – Hitetlenkedve t�r�m fel a tal�rom ujj�t.
Min nem tudja meg�rizni a hidegv�r�t, reszket� k�zzel szenved a mandzsettagombbal. V�g�l Draco seg�t neki. Egyetlen eleg�ns mozdulattal p�ccinti �t a gombot a lyuk�n. Azt�n k�ny�kig t�ri a saj�t ingujj�t is. – Sz�val Palley asszony� is m�s kicsit… S�t! Az eny�m is…

Diadalittas arccal fedi fel � is a bal alkarj�t. D�bbent csend �l a szob�ra. Csak n�gy v�rv�r�s tigris villogtatja a szem�t k�r�rvend�en.

*****
- Szia, Kenneth! – Le�l�k vele szemben.
- Nicolette! J� l�tni t�ged. Ugye nem okozott probl�m�t, hogy elh�vtalak otthonr�l?
- Legkisebb probl�m�nk is nagyobb enn�l – cs�szik ki a sz�mon.
- Mi a gond? – Rendel nekem egy k�v�t.
- Nem sz�m�t. – Pr�b�lok mosolyogni, de nem igaz�n siker�l
- Nem l�ttalak mostan�ban a Mung�ban.
- Szabads�got vettem ki. Tudod, van k�t fiam. Egy f�rjem. Bar�taim. Vel�k is foglalkoznom kell.
- �rtem. J�l megvagytok? – Nem esik nehezemre hazudni.
- Persze. Szeretem �ket. De gondolom nem ez�rt h�vt�l ide – v�ltok kiss� h�v�sebb hangnemre.
- Csak besz�lgetni akartam. Igaz�n megkedveltelek, tudod… - Olyasmit l�tok a szem�ben, ami bizonytalans�ggal t�lt el. Megk�sz�r�l�m a torkomat.
- Ne haragudj, de szeretem Drac�t.
- Sejtettem. Nem akartam �n a gaz cs�b�t� szerep�ben tetszelegni.
- Nincs semmi baj. Majd megtal�lod azt, aki igazi t�rsad lehet. - Tudom, �szveszejt�en romantikus mondat, de mi m�st mondhatn�k?
- M�r megtal�ltam – jelenti ki olyan hangon, hogy jobbnak l�tom menek�l�re fogni.
- �n… most hazamegyek. Ne haragudj!
- Semmi baj. A vend�gem volt�l a k�v�ra.
- K�sz�n�m. Szia Kenneth!
Felkelek �s otthagyom. Kicsit rossz, de h�t Drac�hoz tartozom. Csak hozz�. Ak�rmilyen j�l is esik, hogy Kenneth McSteven vonz�dik hozz�m.

*****
- Meg kell tal�lnunk Esthert. Akkor tal�n v�ge lesz ennek a r�m�lomnak. Mit tudunk r�la?
- Semmit. Csak annyit kaptam meg egy darab pergamenen, hogy Esther, b�jital-baleset.
- De Terenca biztos tudja… legal�bb, hogy hogy h�vj�k…
- Term�szetesen van bizonyos feljegyz�s�nk minden �poltunkr�l. A nev�k, a v�ros, ahol �lnek, esetleg pontos c�m, a p�lc�juk f�bb tulajdons�gai tal�n… Egy f�nyk�p… k�r�lbel�l ennyi.
- Ezen m�r el lehet indulni – biccent Draco.
- A Miniszt�riumnak is van nyilv�ntart�sa minden boszork�nyr�l. Azon tov�bb lehet menni, ha valami m�r megvan…
- Elmehet�nk a Szent Mung�ba d�lut�n.
- Rendben. Draco… Szeretn�k k�rni valamit… - s�hajtok fel.
- Mit?
- Csak bocs�natot.
- Mi a fene t�rt�nt, Nicolette? – k�rdezi d�h�sen.
- Kenneth. Azt mondtad, r�m hajtott, �s �n hagytam. Akkor azt hittem, nincs igazad. Elhittem, hogy csak bar�tk�nt h�v. �n is t�vedtem. T�nyleg r�m hajtott.
- Mire te? - Higgadtnak mutatja mag�t, de a szem�ben l�tom, hogy viharok d�lnak a lelk�ben.
- Megittam vele azt a k�v�t, amire megh�vott, azt�n megmondtam neki, hogy szeretlek, �s hazaj�ttem hozz�d.
- Sz�val vele volt�l tegnap este? – k�rdezi csendesen.
- Igen. Vele. De szeretn�m, ha tudn�d, hogy annyi volt. Elmondtam neki is, hogy ennyi.
- Tudom – morogja. – Sok minden megv�ltozott, mi�ta tal�lkoztunk. Akkor �gy v�ltem, nekem lehetnek szeret�im, de egyiknek sem lehet m�s rajtam k�v�l. Most �gy v�lem, te m�g m�lt�nyos volt�l hozz�m, mert nem randev�zt�l Crakkal.
- Amit Minnel tettetek… Semmis�g. Ahhoz k�pest, amire az elej�n sz�m�tottam, semmi.
- Lehet, hogy ahhoz k�pest semmi. De most, itt nem j�, hogy megk�v�ntam a bar�tn�det.
- Min sz�p n�. Te meg f�rfi vagy. Term�szetes.
- Vincent is sz�p f�rfi. �s minden bizonnyal Kenneth is. �s te m�gsem.
- Oh, dehogynem. Te is j�l tudod, hogy annyira ber�gtam akkor, hogy majdnem lefek�dtem Vince-szel. Gondolod, hogy akkor nem k�v�ntam �t? De hidd el… t�ged sokkal de sokkal jobban… mindig.
- Most is? – k�rdezi csak �gy minden k�v�ncsis�g n�lk�l kib�mulva az ablakon.
- Most is. Mint mindig – felelek �n is �rzelemmentesen.
- Hm – mordul fel. – Nem egyszer�. Neked sem, igaz?
- Nem. F�leg, hogy mostan�ban nem tehetem meg mindig, amit akarok.
- P�ld�ul? – Felkel a fotelb�l, el�m l�p.
- P�ld�ul ezt. – Eg�szen k�zel hajolok hozz�, sz�mat ingerl�n k�zel teszem az �v�hez, de nem engedem k�zelebb magamhoz, s ezzel csaknem meg�rj�tem.
- Meg akarsz �lni, ugye? – h�rgi.
- Dehogy akarlak! Szeretlek – nevetek. Apr� puszit adok a sz�j�ra.
- A kett� nem z�rja ki egym�st!
- Val�ban? – �jra �ssze�rintem a sz�nkat.
- Na ebb�l el�g legyen! – Kibillent az egyens�lyomb�l, �s sz� szerint a sz�j�ra esek. �t�leli a derekamat, �s apr� cs�kokat v�ltunk.
- M�r megint rosszalkodni akarsz – d�nny�g�m mosolyogva. – Hogy neveljem �gy j�s�gra a fiaid?
- Ne neveld �ket arra! Egyr�szt az�rt, mert nem akarom, hogy j�k legyenek, m�sr�szt meg, ha nem akarnak majd… hm… rosszalkodni, h�t rengeteg n�t fosztasz meg a legend�s Malfoy-f�le f�rfier� megtapasztal�s�t�l.
- Ezt pedig senki sem akarja, igaz? – nevetek fel. – Ha a gy�ny�r� k�ls�d nem lenne a ti�d, akkor boldog lenn�k, hogy legal�bb azt a bizonyos er�d �r�k�lted ap�dt�l.
- �n is boldog vagyok, f�leg, hogy megtal�ltalak.
- Te tal�lt�l meg engem? – k�rdezem d�bbenten.
- �n bizony. Tizenegy esztend�ddel gyermekibb nem is lehett�l volna. Ha �n akkor nem j�rok arra, te sosem jutsz el a Roxfortba.
Be kell l�tni, ebben igaza van. Biztosan nem �rtem volna el a vonatot.
- Tudod, mi�rt �rtam levelet neked el�sz�r?
- Tudom. Az�rt, mert j� kisl�ny volt�l. �s izgalmasnak tal�lt�l egy ekkora rosszas�got.
- Jaj, ez a g�nyos mosoly! – ny�g�m. – Rendben, ez is benne volt. De tulajdonk�ppen arra gondoltam, hogy te mag�nyos lehetsz, �s sz�ks�ged van valakire, akinek le�rhatsz mindent.
- Egy kisl�nyra? – mosolyog r�m.
- Tal�n nem?
- De. Te kellett�l. Persze csak k�s�bb j�ttem r�. Tudod te is.
- Tudom. De b�rmely m�sik l�ny megtette volna, hogy „embert var�zsol” bel�led.
- B�rmely m�sik l�ny megijedt volna n�h�ny lev�lv�lt�s ut�n. Te kellett�l.
- Lebecs�l�d a korombeli l�nyokat.
- Dehogy! Csak tudom, hogy jobb vagy mindenki m�sn�l…
- Minelly�n�l is? – k�rdezem halkan.
- Minellya csak egy �jgazdag k�nyes kisl�ny. Neki m�g az�rt kellen�k, mert izgat�nak tal�lja a rosszfi�kkal henterg�st. Sz�val n�la is. Sokkalta.
- Szeretlek!
- Remek! Szeress! – ny�gi. Felnevetek.
- �n t�ged?
- Igaz is! Nem szeretem, ha a n�k ir�ny�tanak.
- Volt id�m r�j�nni. A tied vagyok. – Elengedem a nyak�t, lefekszem az �gyra, �sszef�z�m a fejem felett az ujjaimat. – Teljesen a tied.
- Hm… igaz�n meghat�…
- El is mehetek, ha nem tetszik!
- Nem mehetsz el! Egy�ltal�n nem mehetsz sehov�… - Megfogja a csukl�mat, m�sik kez�vel a derekamat �leli �t. T�nyleg nem enged sehov�… De �gy, hogy meggondolom, nem is akarok menni…