Lucy m�snap igen kor�n �bredt fel, de nagyon j� kedve volt. Nem is gondolta, hogy ennyire gyorsan megnyerheti a fogad�st...
- Ez azt jelenti – vette fel a m�r �bren l�v� Harryt az �gy�b�l. -, hogy m�r ma Lily visszat�rhet!
- T�ved�s! - A l�ny gyorsan fordult meg a tengelye k�r�l. A gyerekszoba ajtaja el�tt Elsward �llt.
- Hogy hogy t�ved�s? Hiszen fogadtunk!
- Ez nekem nem el�g. Lefek�dtetek... �s? Mondja ki, hogy szeret! - Lily h�tr�bb l�pett, tudta, hogy ez szinte lehetetlen lesz. K�t h�t alatt kicsikarni egy szerelmi vallom�st Jamesb�l, �gy, hogy...
- Lucy! - Az ajt� ny�lt, Elsward elt�nt, James pedig bel�pett. Egy mosollyal k�sz�nt�tte a l�nyt, aki elkomolyodva maga el� n�zett. A f�rfi le�lt mell�. - Valami baj van? - k�rdezte.
- Nem... csak... - fels�hajtott, majd elmosolyodott. - Semmi...
- Remek... Te hiszel a v�ndorl� lelkekben, vagy ilyesmikben? - k�rdezte azt�n hirtelen. Lily pislogva n�zett a f�rj�re.
- Mi�rt?
- Mert lehetetlen, hogy v�letlen hasonl�ts ennyire Lilyre. Tal�n a sors... vagy, tal�n benned sz�letett ujj�... - Lucy d�bbenten n�zett r�. Azon d�bbent meg, hogy James ennyire r��rzett a dolgokra. Hiszen, t�nylegesen most � �jj�sz�letett Lucy alakj�ban.
Szerencs�re James m�shogy �rtelmezte a l�ny d�bbenet�t.
- �, nem akarlak megijeszteni, csak gondolkodtam! - mondta gyorsan.
- Ennyire hasonl�tok r�? - k�rdezte azt�n, mag�ban hozz�t�ve a „rem�lem” sz�t.
- Nagyon... ha v�r�s hajad lenne �s z�ld szemed, �n azt mondan�m, Lily vagy. - A l�ny elmosolyodott.
- �n �nmagam vagyok, �s ez biztos – mondta, majd visszatette Harryt az �gyba, �s menni akart, de James megfogta a kez�t, majd mag�hoz h�zta, �s adott egy cs�kot a l�ny ajkaira.
- Az a j�... Tudod, Sirius eml�tette, hogy novemberig maradsz... hogy pontos legyek...
- M�r csak k�t h�tig – b�lintott a l�ny.
- Semmivel sem b�rhatlak r�, hogy maradj? - k�rdezte. Lucy elgondolkodott, majd kibontakozott az �lel�sb�l.
- De igen, de sajnos nem mondhatom el, hogy mi az... �n... fogadalmat tettem.
- Harry kedv��rt se maradn�l? Vagy az �n kedvem�rt? - n�zett r� James. Lucy lehajtotta a fej�t, majd fels�hajtott.
- Az att�l f�gg... - mondta, majd v�gleg elhagyta a szob�t. James ott �llt a szoba k�zep�n, �s ut�na n�zett.
- Mit�l? - k�rdezte hangosan, majd a fia fel� fordult. Leguggolt az �gy mell�. - Seg�tesz nekem? - n�zett a kisfi�ra, az elkezdett kacagni. - Ezt igennek veszem.
Lucy le�lt a nappaliba. Ez volt az els� nap, hogy Lucyk�nt egy�tt volt Jamesszel, m�gsem rohanhatja le mindj�rt azzal a k�rd�ssel, hogy „Szeretsz?” Ki tudja, hogy mi lenne a v�lasz. Most van k�t hete. Addig �polnia kell a kapcsolatot. Nyugodtnak kell maradnia, �s Lilynek. Igen, ez fontos, hogy meg�rizze Lilys�g�t.
- Mennem kell dolgozni – j�tt le James, majd elmosolyodva adott egy puszit Lucy arc�ra, aki elmosolyodott. - Legyetek j�k!
- Persze!

Este, mikor hazaj�tt az asztalon meleg vacsora v�rta, b�r a l�ny �s Harry nem voltak sehol. Legal�bbis els� l�t�sra.
James megvacsor�zott, majd felment el�ker�teni a k�t elt�nt szem�lyt. K�zben azon gondolkozott, hogy a l�ny f�ztje is k�s�rtetiesen hasonl�t volt feles�ge f�ztj�re.
- De ha � lenne... csak megmondan�, nem?
Lucy a gyerekszob�ban olvasott, Harry pedig aludt a kis�gyban, mikor bel�pett.
- J� est�t – k�sz�nt, de a l�ny lepisszegte.
- Nem kell fel�breszteni! - James elmosolyodott, majd le�lt a l�ny mell�, �s mag�hoz h�zta. Lily odab�jt hozz�, de m�gis valahogy fesz�lyezve �rezte mag�t, mintha t�nyleg Lucy lenne, aki belegondol abba, hogy alig h�rom h�napja valaki m�s b�jt hozz�... pedig nem �gy volt.
- Kivettem k�t h�t szabads�got, hogy, min�l t�bbet lehess�nk egy�tt, ha az az att�l f�gg, nem az �n p�rtomra �llna.
- Ez csak rajtad m�lik – mondta a l�ny. - A sors�t az ember maga ir�ny�thatja, ha akarja. Csak merni kell! �s ha az ember mer �s akar, akkor ak�r m�g csod�k is t�rt�nhetnek.
- Milyen csod�k? - k�rdezte a f�rfi v�gigsim�tva a l�ny arc�t.
- Csod�k... a csoda, min fogalom, relat�v, mindenkinek m�s jelenti a csod�t... nekem, ha itt maradhatn�k – mondta halkan. James r�n�zett, majd mag�hoz �lelte.
- H�t rem�lem, akkor t�rt�nik veled csoda – mondta halkan.

A k�vetkez� napokat egy�tt t�lt�tt�k, �s alig maradtak otthon, �ltal�ban elmentek valahova, s�t�lni, kir�ndulni, vagy v�rost n�zni. Harry nagyon �lvezte ezeket a pillanatokat, �gy t�nt, sz�m�ra m�r egy a csal�d. James is j�l �rezte mag�t, kezdte egyre jobban elfelejteni a h�rom h�napja �t �rt trag�di�t. Sokkal vid�mabb is lett, amit Remus is �szrevett rajta.
Siriusr�l n�ha �rkeztek h�rek, hogy �l �s j�l van, de olyan munk�t kapott, hogy nagyon nem adhatott mag�r�l jelt. De az a p�r h�r, hogy �l, m�r el�g volt a bar�tainak, hogy kev�sb� agg�djanak miatta.
Egy �jabb h�t telt el, s el�rkezett az utols�. James m�g mindig otthon t�lt�tte az ideje nagy r�sz�t, b�r s�rg�sebb h�v�sokra az�rt bement.
- Hm... ez az utols� hetem, pr�cs�k. Ha ap�d nem hajland� azt mondani, hogy szeret... akkor el kel v�lnunk, csillagom. - Lucy a f�ld�n �lt, �l�ben Harryvel, aki f�radtan b�jt oda hozz�. - Le szeretn�l fek�dni? - A kisfi� behunyta a szem�t. - Rendben, csillagom. - Felvette a kisfi�t, fel�llt, majd lefektette a kis�gyba. Betakarta, majd lement a nappaliba.
James �ppen ott olvasott, majd, mikor meghallotta a l�ny l�pteit fel�llt.
- Ez az utols� hetem – mondta Lucy. James b�lintott.
- Tudom... sajnos. B�r elmondan�d, mit�l f�gg a marad�sod!
- B�r elmondhatn�m, de nem tehetem... - s�hajtott a l�ny. James megfogta a kez�t, majd megcs�kolta.
- Maradj! K�rlek!
- Ez nem ilyen egyszer�, m�r �gy is egy h�napig a terhedre voltam.
- H�lyes�g. H�ztart�st ell�ttad, Harryre vigy�zt�l...Nagyon sz�ks�gem volt m�r R�d, ebben a h�zban. Seg�tett�l t�ltenni magam azon, hogy Lily meghalt.
- De csak mert nagyon hasonl�tok r�, nem?
- Tal�n... de akkor is kih�zt�l a depresszi�b�l... - �tkarolta a l�ny derek�t, majd fej�t a l�ny v�ll�ra hajtotta. - K�rlek, maradj!
- Nem tudom m�g, majd a h�ten kider�l.
- Err�l jut eszembe, holnapra terveztem egy kellemes s�t�t az erd�be. Csak mi ketten... Remus vigy�znak Harryre, ha nem baj.
- Nem, nem baj... S�t, �r�l�k neki... - Megcs�kolta a f�rfit, majd kibontakozva az �lel�sb�l le�lt a kanap�ra, �s tov�bb olvasott.
M�snap reggel Remus kor�n el j�tt, �gy James �s Lucy kor�n elindulhattak az erd�be.
A f�k levelei ar�nylottak az �szi sz�lben, mely kiss� cs�p�s volt m�g tal�n, reggel, de ahogy az id� haladt, melegedett m�g p�r fokot. Ahogy egym�s mellett s�t�ltak a m�r lehullott sz�raz levelek ropogtak talpuk alatt.
Az erd� arany, v�r�s barna sz�nekbe �lt�z�tt fel erre az �nnep�lyes alkalomra.
- Most vagyunk el�sz�r �gy kettesben - mondta James. Lucy r�n�zett, elmosolyodott, majd elfogadta a f�rfi karj�t, �s �gy indultak el az erd�ben s�t�ra.
- Nagyon kellemes – sz�lalt meg Lucy, csak, hogy mondjon valamit, majd k�zelebb h�z�dott a f�rfihoz, aki elmosolyodott erre. Mentek m�g p�r l�p�st el�re, mikor a l�ny elengedte James karj�t. - Egy patak! De sz�p! - ki�ltott fel. Lilyk�nt sem gyakran s�t�lt az erd�ben, �gy nem tudta, hogy van ott egy patak. Odarohant, majd let�rdelt a patak mell�, �s belem�rtotta a kez�t. James mosolyogva figyelte, majd elindult fel�.
- Milyen aranyos! - suttogta. - Ez�rt szeretem... Lily is mindig ilyen volt.
Odament a l�nyhoz, majd le�lt mell�. Belem�rtotta a kez�t a patakba, majd r�fr�csk�lte a l�nyra. Az ijedten h�tr�bb cs�szott, majd gyorsan visszafr�csk�lt. Ezut�n fel�llt, amikor megjelent az els� fekete k�penyes hal�lfal�...