James csod�lkozva n�zett r�juk.
- Ti... ismeritek egym�st? - Lucy a ijedten l�pett egyet h�tra, majd seg�lyk�r�sen Siriusra n�zett, de Remus nyugodtan b�lintott.
- Igen, csak �n nem Lucy Harrisnek, hanem Lucy Dogsonnak ismertem. Most melyik az igazi neved?
- Harris... - suttogta a l�ny, majd megk�nnyebb�lten fels�hajtott. - Akkoriban nem volt m�dom a val�di nevem elmondani.
- Nem baj. Sose hittem, hogy �jra l�tlak...
- �n se...
- Remek... De most, Remus mes�ld el, mi volt veled f�l �vig! - mondta Sirius. - Tudod mennyit agg�dtunk �rted? - k�rdezte.
- Ne haragudjatok, de m�g ezt nem mondhatom el... De Lucy, te mit keres el itt?
- � vigy�z Harryre – mondta James. - T�nyleg, minden rendben?
- Persze – v�laszolt a l�ny, majd elmosolyodott. - Hiszen, � egy angyalka!
- Megn�zhetem? - k�rdezte Remus. A l�ny b�lintott, majd intett. M�g �k elt�ntek, James �s Sirius kettesben maradtak.
- Gondolkozt�l azon, amit mondtam? - k�rdezte Sirius �s le�lt a kanap�ra.
- Nem tudom – v�laszolt James, majd � is le�lt. - Igazad lehet, de akkor is...
- Nem lehet, hanem igazam van! - v�laszolt a m�sik. - �s ez most nem egoizmus volt. B�zz m�r bennem!
- Rendben, de akkor is... �rtsd m�r meg, m�g csak h�rom h�napja volt – mondta.
- De te is �rtsd meg, hogy Lucy nem marad, csak h�rom hetet!
- De mi�rt fontos neked, hogy pont Lucy...
- �h! Mert olyan, mint Lily! Hozz�d val�! Im�dja Harryt, ford�tva is igaz! J� ember, �s az ilyesmi m�r ritka! K�rlek! �rtsd m�r meg!
- De te is �rtsd meg, hogy nem olyan k�nny� ez! �n szerettem Lilyt...
- �n ne tudn�m? - horkant fel Sirus. - De a fiadnak az a jobb, ha van anyja... m�g, ha nem is az igazi. Harrynek jobb, ha teljes csal�dban n� fel!
- Ez is igaz... - suttogta a m�sik, majd feln�zett Siriusra. - De, akkor is...
- M�g van h�rom heted �tgondolni, de �n a helyedben nem engedn�m el...
- Nagyon aranyos – sz�lt Remus, mikor kez�be vette Harryt, aki abban a pillanatban elkezdett s�rni. Lucy visszavette.
- Nagyon nehezen fogad el �j embereket – mondta.
- A szemed �r�k�lte...
- Teh�t Sirius elmondta – s�hajtott fel. - Mindent? - A f�rfi b�lintott.
- El�sz�r �r�ltnek hittem, de azt�n, megjelent az az Elsward...
- Oh... persze. A fogad�s �rtelm�ben James nem tudhatja meg. De nem tiltotta meg, hogy seg�tsetek. Szerinte am�gy se fog megszeretni... Szerintem se. T�l friss m�g a hal�lom.
- K�zdj �s b�zva b�zz�l... - mosolygott r� a f�rfi. - Szerintem, Sirius majd tesz r�la. James hallgat r�, �s tud � meggy�z� lenni, ha akar.
- Tudom, sokat k�sz�nhetek neki. Nem is gondoltam, hogy ennyire sz�ks�gem lesz valakire, akivel �szint�n besz�lhetek.
- Most m�r itt vagyok �n is.
- Meg Harry is, Sirius szerint felismert. James is azt mondta, hogy senkit nem fogadott el azonnal, de velem nem volt baja, m�r az els� tal�lkoz�sn�l sem.
- Meg�rtem. Azt mondj�k, az ilyen kisgyermekeket nem lehet becsapni.
- Elmondod hol volt�l? T�nyleg nagyon agg�dtunk miattad.
- Dumbledore megk�rt, hogy kicsit vegy�ljek el a saj�tjaim k�z�tt. Sok mindent megtudtam, mint p�ld�ul Voldemort t�rgyal a v�rfarkasokkal, hogy csatlakozzanak, ami nem t�l j� h�r. Jelentenem kell a F�nix rendj�nek.
- Jamest �s Siriust mikor veszik fel?
- �gy volt, hogy miut�n Harry megsz�letik, csak gondolom, a hal�lod ut�n... m�gsem akart�k �ket ezzel terhelni.
- Csod�lom, hogy mi�rt ut�na, mikor a rendben vesz�lyesebb lett volna.
- Vagy �pp nem... James �s Sirius j� aurorok, azt is tudom, hogy Voldemort tudja ezt. Akkor pedig Dumbledore mellett biztons�gosabb lett volna – magyar�zta. - Err�l jut eszembe, a rendb�l neked senki nem mondta, hogy hol vagyok?
- Gondolod, hogy egy ha h�napos kismam�t ezzel aggasztan�nak? Semmilyen h�rt nem kaptam, mi�ta elt�nt�l, a rendt�l.
- Ez �rdekes. Minden esetre, besz�lnem kell Dumbledore-ral. Asszem k�ld�k egy baglyot, �s ideh�vom.
- Az�rt neki ne mondj�tok meg, ki vagyok. M�snak se. El�g, ha ti ketten tudj�tok, rendben?
- Persze. Na megyek, keresek pap�rt �s tint�t.

M�g aznap d�lut�n Jamest �s Siriust bevett�k a F�nix rendj�be, �gy �k is megtudhatt�k, hova t�nt el Remus, �s azt is, hogy Lily szint�n tagja volt. A napok teltek, �s a h�rom f�rfi egyre ritk�bban ker�lt haza, volt, hogy egy napig Lucy nem l�tta �ket.
- Remek! Imm�r csak k�t hetem van h�tra, �s a rend teszi t�nkre a dolgokat – d�h�ng�tt. Sirius kil�pett a szob�j�b�l, kez�ben egy csomaggal. - Sirius, hova m�sz?
- M�gsem maradhatok – v�laszolt. - El kell mennem, nem is tudom, mikor j�hetek vissza. Figyelj, �n besz�ltem Jamesszel, de most m�r magadra maradsz.
- James is elmegy?
- Nem. Dumbledore nem tenn� �t vesz�lyes k�ldet�sbe, Harry miatt. Lily... a kedvem�rt, tegy�l meg mindent, hogy megnyerd. Amikor visszat�rtek, egy h�nap m�lva, ha visszat�rek, szeretn�lek m�g itt tal�lni...
- Jaj, Sirius! - �t�lelte a f�rfit. - K�sz�n�m, �s vigy�zz magadra! - Let�r�lte a k�nnyeket a szem�b�l. - �g�rem, mindent megteszek...
- Viszl�t, Lily... - Azzal elt�nt a bej�rati ajt� m�g�tt.
James csak k�s�bb j�tt haza. Mivel Lucy nem volt sem a konyh�ba, sem a nappaliba, felment Harry szob�j�ba, de az is �res volt. A k�vetkez� �tja a l�ny szob�j�hoz vezetett, de az is �res volt.
- El vitte volna Harryt s�t�lni? - Ekkor halk kacag�s hangzott fel a h�l�b�l. �vatosan benyitott �s elmosolyodott. A l�ny az �gyon fek�dt, Harryvel szemben, aki a has�n fek�dt, �s kacagott.
- Tudod, soha nem hagyn�lak el... Soha... - suttogta, majd egy puszit adott a kicsi pisze orr�ra. - De nem tudom mit hoz a j�v�...
- Hozza a legjobbakat – mondta James. Lucy gyorsan fel�lt.
- Nem akartam ide... de...
- Semmi baj – mosolygott a f�rfi. - Le kellene fektetni Harryt. - Lucy b�lintott, majd felvette a kicsit �s �tvitte a helyre. James az ajt�f�lf�nak d�lve n�zte, ahogy a l�ny a h�t�ra fekteti, betakarja, majd elind�tja az a halk dallamot j�tsz�, forg� j�t�kot, ami a kisfi� felett volt, s aminek hangj�ra Harry el szokott aludni.
- Aludj el kicsim. - A kisfi� elmosolyodott, Lucy pedig fel�llt �s lekapcsolta a villant. - J� �jt! - mondta Jamesnek, majd elindult a szob�ja fel�.
- Lucy... - suttogta a f�rfi, �s ut�na n�zett, majd fels�hajtott �s ment � is lefek�dni.
Este Harry fels�rt. Ami �jdons�g volt, hiszen az ut�bbi id�ben ilyet nem tett. Lucy felkelt, majd �sszeh�zta mag�n a k�peny�t, majd �tment Harry szob�j�ba. De mire be�rt, az elhallgatott. A l�ny elmosolyodott. James volt bent a szob�ban, �s a fi�t nyugtatta.
Lucy �s�tott egyet, de nem akart m�g visszafek�dni. Olyan j�l esett neki a k�p Lilyk�nt, hiszen sose l�thatott m�g hasonl�t. Miut�n James kez�ben Harry elaludt, a f�rfi visszatette a kisfi�t az �gyba, majd megfordult. Ekkor tal�lkozott a tekintete Lucy�vel.
- Valami baj van?
- Semmi... - v�laszolt mosolyogva a l�ny. N�zt�k egym�st, folyamatosan n�zt�k egym�s tekintet�t, majd James j� �jt k�v�nt �s elment lefek�dni. Lucy n�zett egy ideig ut�na, majd elmosolyodott. - Haladunk...
A m�snap szok�sosan telt el. James dolgozni ment, Lucy pedig Harryvel �s a h�ztart�ssal t�r�d�tt. F�z�tt vacsor�t, feltakar�tott �s �lvezte, hogy a fia k�zel�ben lehet. Azt�n elj�tt az este. Vacsora ut�n Lucy lefektette Harryt. Addig James odalent olvasott. �pp letette a k�nyvet, �s elindult felfele, amikor Lucy sz� szerint a karjaiba esett.
- H�...
- Bocs... - mondta a l�ny, nyelve egyet. - Megbotlottam.
- Semmi baj – mosolygott r� James, majd elkomolyodott. Lehajolt, majd megcs�kolta a l�nyt. Csak egy gyeng�d cs�k volt, semmi komoly, de egy lavin�t ind�tott el. Lily visszacs�kolt, aminek a k�vetkezm�nye egy j� t�zperci cs�kol�z�s lett. - Ez nem fair Lilyvel szemben – mondta azt�n.
- Hidd el, biztosra veszem, hogy nem neheztel r�d! - mondta Lucy.
- Gondolod?
- Tudom! - v�laszolt hat�rozottan. James megcs�v�lta a fej�t, majd otthagyta. Lucy n�zett ut�na, majd fels�hajtott. - Ez�rt viszont ann�l ink�bb! - Fels�hajtva felment a szob�j�ba, majd le�lt az �gy�ra, amikor a f�rfi benyitott.
- Biztosra tudod? - Lucy elmosolyodott.
- Sz�z sz�zal�kra...