A Szent Mungo egyik folyos�j�n volt egy pad, melyen most k�t f�rfi �lt. Az egyik szem�veges volt, �s barna tekintete az egyik ajt�t p�szt�zta. A m�sik csak hanyagul nekid�lt a pad h�tt�ml�j�nak, �s a plafont n�zte. V�rtak. Fesz�lt figyelemmel k�s�rt�k v�gig az �ra j�r�s�t, mikor v�gre az ajt� m�g�l gyereks�r�s hangzott fel. A szem�veges fels�hajtott, m�g a m�sik szimpl�n elmosolyodott, mikor egy gy�gy�t� l�pett ki az ajt�n. Arca nem sug�rzott az �r�mt�l, mint m�skor.
- Mr Potter? - n�zett r� a k�t f�rfira. A szem�veges fel�llt �s b�lintott. - Fia sz�letett. - A f�rfi elmosolyodott, de egyb�l el is komorodott, ahogy a gy�gy�t�ra n�zett.
- Valami baj van?
- A kisfi� sz�p �s eg�szs�ges, de...
- De? - �llt fel most m�r a m�sik f�rfi is a padr�l komoly arccal.
- A sz�l�s k�zben komplik�ci� l�pett fel... �s...
- Lily? - Az orvos lehajtotta a fej�t.
- Sajn�lom, csak a kisbab�t tudtuk megmenteni. R�szv�tem. – Azzal megfordult, �s visszament a szob�ba.
- James – suttogta a m�sik f�rfi, majd megfogta a bar�tja karj�t. - Gyere �lj le!
- Nem... Sirius, te...
- Gyere! - Sirius odah�zta a padhoz majd le�ltette. James a tenyer�be temette az arc�t. F�jdalom j�rta �t, meghalt az, akit annyira szeretett. Lily... Halott, nincs tov�bb.

A szoba m�r �res majdnem volt, csak az �gyon fek�dt egy v�r�s haj� n�, nyugodt arccal, csukott szemmel, �s mellette �llt James, aki �t n�zte. Most csak �k voltak bent.
- Hogy tehetted ezt velem? - k�rdezte suttogva, majd let�rdelt az �gy mell�, �s megragadta a halott n� kez�t.
- Hogy hagyhatt�l most el? Mit fogok �n n�lk�led csin�lni? Lily! - Homlok�t a n� kez�hez nyomta, �s hagyta, hagy folyjanak a k�nnyei. Most folyhattak, �gyse l�tta senki.

Mi�rt kellett meghalnom? Hol vagyok? Ez lenne a mennyorsz�g? Vagy a pokol?
- Hol vagyok?!
- A mennyben.
- Mi�rt kellett meghalnom, mi�rt nem l�thattam a fiam?
- Ez volt a sorsod.
- Legal�bb l�thattam volna �t.
- Nem lehetett. Ez volt a sorsod. Most aludj! Ne kelj fel!
- De...
- Aludj...

Lily egy feh�r helyen �bredt fel. K�r�tte mindent f�ny �s feh�rs�g t�lt�tt be. Lassan fel�llt, �s mag�ra n�zett. Egy szint�n feh�r, hossz�, selyemruha volt rajta. Kezein egy arany kark�t�, mely apr� pillang�k l�ncolat�b�l �llt. Feje felett egy gl�ria volt, �s a h�t�n...
- Sz�rnyak? - h�kkent meg.
- Mint minden angyalnak – sz�lt egy hang. Lily megfordult. El�tte egy borost�s, sz�lte nagyobb, mint a hossza, f�rfi �llt. Feh�r ruha volt rajta �s neki is volt gl�ri�ja �s sz�rnya.
- Ki vagy te? - k�rdezte a n�.
- Most a tan�t�d, am�gy egy f�rang� angyal. - V�gigm�rte a n�t, majd h�mm�g�tt. - Nem csoda, hogy ennyire megsirat. Ilyen kin�zettel...
- Mi van? - k�rdezte Lily megh�kkenve.
- A f�rjed...
- James? Mi van vele? - k�rdezte a n� �rtetlen�l.
- Nem csod�lom, hogy megsirat, ha ilyen j�l n�zel ki. - A n� megr�zta a fej�t, �s megpr�b�lta felfogni, hogy mir�l besz�l a f�rfi.
- Azt hiszi, James... hogy James csak a kin�zetem miatt.... ostobas�g! Sz�p kis angyal, vagy mi, maga!
- Hm... �n m�r nem hiszek az emberekben... az �l�kben. Az �n id�mben m�g...
- James nem a kin�zetem�rt szeret...ett – k�nnyezett a n�, majd let�r�lte a k�nnyeket. - Hanem, aki vagyok!
- H�lyes�g – morogta a f�rfi. - Bizony�ts be!
- Hogyan? - szeppent meg a l�ny, �s k�nnyt�l csillog� szemmel l�pett egyet fel�. Valahogy mindenn�l fontosabbnak �rezte, hogy bebizony�tsa, hogy James nem a kin�zet��rt szerette �t.
- Fogadjunk...
- Az angyalok fogadhatnak?
- Megoldom... teh�t. Fogadjuk, ha te nyersz, visszat�rhetsz a f�ldre, mint �l�, mint Lily Potter, ha vesztesz...
- Igen? Ha vesztek?
- Ha vesztesz.... hm... akkor k�t �vig maradsz mellettem seg�t�nek, nem egyig, mint kellene.
- De mit kell tennem? - k�rdezte a n�.
- Kicsit �talak�talak, �s visszak�ldelek a f�ldre, mint angyal. Egy h�napot kapsz, hogy a f�rjed bel�d szeressen!
- De h�t gy�szol! Most haltam meg!
- Az m�r k�t h�napja volt – s�hajtott az angyal, majd kezet ny�jtott. - Elfogadod, Lily? Am�gy a nevem Elsward. - Lily n�zte egy ideig a kez�t, majd belecsapott. Nincs mit vesztenie, kapott egy lehet�s�get, hogy visszat�rjen a fi�hoz.
- �llom...