- Figyelj r�m, Lily, k�rlek! - csattant fel Piton. A l�ny megpr�b�lta kiszabad�tani a kez�t a f�rfi kez�b�l.
- Perselus eressz el, �s hagyj b�k�n! - rivallt r�, de a f�rfi nem engedte
- Most � k�ld�tt hozz�d! - Erre a l�ny megdermedt. Csak p�r napja volt, hogy utolj�ra l�tta Pitont, de megfogadta, hogy t�bbet nem enged neki, most m�gis megd�bbent.
- Volde...
- Ne mond ki a nev�t! - rivallt r� most a f�rfi. - Igen �. Azt mondta, m�g k�t es�lyt ad neked, hogy �t�llj hozz�, azt�n meg�l.
- El se kellett volna j�nn�d! - csattant fel a l�ny. - Pontosan tudod, hogy nem �llok �t!
- De akkor meghalsz – engedte el a l�nyt. - Lily, nem fog neked megkegyelmezni.
- Nem �rdekel. Ink�bb meghalok! – Megd�rzs�lte a csukl�j�t, majd szikr�z� szemekkel r�n�zett. - Eressz.
- Szem�lyesen akar veled besz�lni.
- �n viszont viszolygok ett�l, �gyhogy eressz! - mondta. - Figyelj, Perselus, egy ki�lt�somba ker�l, �s James �s Sirius idej�nnek, �gyhogy eressz ki! - A f�rfi el�llt az �tb�l, a l�ny k�rben�zett, majd kil�pett az utc�b�l. Eg�szen j�l bej�tt neki a bl�ff. Hoppan�lt. Haza.

- Lily, te remegsz – sz�lt James, mikor megfogta a l�ny kez�t. - Mi t�rt�nt?
- M�r megint tal�lkoztam vele, nem hagy b�k�n! - panaszkodott. James elkomorodva r�n�zett.
- Most mit akart?
- Voldemortt�l hozott �zenetet. Van k�t es�lyem, hogy hal�lfal� legyek, vagy meg�l.
- B�ztat�... - mondta, majd �t�lelte. - Mindenesetre nyugodj meg.
- Az menni fog – b�jt k�zelebb hozz� a l�ny. - Itt a karjaidban. - James komoly arccal simogatta a h�t�t, am�g a l�ny remeg�se meg nem sz�nt. Zavarta ez a Pitonos dolog, de nem akarta Lily egy veszeked�s miatt elveszteni... M�gis meg kell tudnia valahogy, hogy t�nyleg �t szereti-e, vagy Pitont. Igen, ez egy fontos k�rd�s. Mikor a l�ny megnyugodott elengedte, majd fel�llt.
- Mennem kell – mondta, �s megcs�kolta. A l�ny megfogta a kez�t.
- M�ris?
- Lily, lassan este t�z �ra van... - sz�lt r� szel�den Lily szeme megcsillant, �s elmosolyodott.
- �s? - k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel, majd elkomorodott. - Nem akarok egyed�l maradni! F�lek... - A f�rfi vissza�lt.
- F�lsz? - k�rdezte, majd elmosolyodott. - Mit�l?
- Voldemortt�l, Pitont�l... att�l, hogy elhagysz...
- Mi�rt tenn�m? - k�rdezte a m�sik.
- Mert nem tudsz bennem megb�zni – v�laszolt a l�ny a szem�be n�zni. - �n szeretn�lek meggy�zni, de nem tudom, hogy csin�ljam. Szeretn�m, ha b�zn�l bennem, ha biztosan �rezn�d, hogy szeretlek.
- Lily... - A l�ny az ujj�t a f�rfi ajkaira tette.
- Nem kell, hogy ellenkezz. �n ezt meg�rtem, tudom �s �rzem. Csak szeretn�k tenni ellene valamit. Mit tegyek, hogy megb�zz bennem?
- N�zz m�lyen magadba. Elemezd az �rzelmeidet, s mikor r�j�tt�l kit szeretsz, akkor tudasd �gy, hogy vele, vagy velem ne tal�lkozz t�bbet – mondta halkan. - Ha t�nyleg nem lenne t�bb sz�modra egy bar�tn�l, akkor nem lenne semmi baj, de f�lek, hogy nem az. - Lily b�lintott, James pedig fel�llt, �s adott egy puszit a homlok�ra.
- T�nyleg el kell mennem – mondta. A l�ny �jra b�lintott, majd h�trad�lt a kanap�n. A v�laszt�s. Mi f�jna jobban sz�m�ra? Az, hogy James elhagyja, vagy, hogy Pitont nem l�thatja t�bb�. V�lasztania kell, �s fog is.

„Volt egy l�ny, aki megtanulta, nem baj, hogyha f�j,
S hitte, hogy egy napon majd � is r�tal�l,
Aki j�ban-rosszban majd mellette �ll,
�s t�bb� nincs hat�r.”

- Lily, azt hiszem besz�ln�nk kell – fogta meg Perselus a l�ny kez�t. Lily az arc�ra n�zett, �s elkomorult. Ma kapt�k meg a pap�rt, hogy k�pzett aurorok, annyira boldog volt. Kiv�l�val v�gzett.
- Valami baj van? - k�rdezte halk aggodalommal.
- H�t, tudod v�ge az iskol�nak, �s �gy hiszem, ideje, hogy a saj�t utunkat j�rjuk.
- Szak�tani akarsz? - s�padt el a l�ny.
- A te d�nt�sed – v�laszolt egy mosollyal a f�rfi, majd el�h�zott egy kicsi dobozk�t. - Lily, hozz�m j�ssz feles�g�l? - A l�nynak elakadt a l�legzete, �s �gy n�zett a f�rfira, mintha az �r�lt lenne. Egy kicsit elmosolyodott, majd megfogta a f�rfi kez�t, �s az ujjait r�csukta a dobozk�ra.
- Ha nemet mondok, akkor szak�tasz velem? - k�rdezte elkomolyodott arccal.
- Teh�t nem? - k�rdezte a f�rfi elszomorodva.
- Nem, sajn�lom, azt hiszem m�r mondtam mi�rt. Nekem komolyabb �rzelem kell egy h�zass�ghoz, sajn�lom – mondta, majd v�gigsim�totta a f�rfi arc�t.
- Akkor azt hiszem, ideje a saj�t utunkat j�rni. Tal�n jobb is �gy, �gy hiszem, nem lesz vesz�lytelen az �letem – Lily r�n�zett, majd b�lintott.
- Akkor igen, Az lesz a legjobb, ha �gy d�nt�tt�l.
- �s te is, �gy d�nt�tt�l – mondta a f�rfi.
- �n sz�vesen folytattam volna – vont v�llat Lily, majd egy puszit adott az arc�ra. - De azt az�rt tudd, hogy �r�ltem, hogy mellettem �llt�l, �s nem �letem legrosszabb napjaik�nt fogok erre a m�sf�l �vre eml�kezni.
- �n sem. �n �letem legszebb napjait �rz�m sz�vemben, amit veled t�lthettem. L�gy boldog!
- Te is l�gy boldog...

Lily ism�t arra riadt fel, hogy valaki �ll a szob�ban, �s �t n�zi. Fel�lt.
- Megint itt vagy? - k�rdezte szomor� hangon.
- Itt – hangzott a t�m�r v�lasz. Lily fel�llt, majd Pitonhoz l�pett.
- D�nt�ttem – mondta hat�rozottan.
- Mir�l?
- Nem akarok veled t�bbet tal�lkozni, nem akarlak t�bbet l�tni, nem vagyok bel�d szerelmes. Csak vonzott, hogy szabad vagy, vonzott a m�sik oldal, ami nem olyan rendezett �s neh�z, mint a j� �t, de ennek v�ge. Perselus, ha t�nyleg szeretsz, hagy b�k�n �lni!
- Lily...
- Eml�kszel mit mondt�l, mikor szak�tottunk?
- Hogy l�gy boldog. M�g mindig ezt k�v�nom...
- Akkor engedd meg. Te akkor sem szakadsz el Tudodkit�l, ha lehetne, de nem is lehet. Te is v�lasztott�l, meg �n is. Ellens�gek lett�nk, h�t viselkedj�nk holnapt�l �gy! K�rlek ne keress meg t�bb�, nem is tudsz majd. Megk�rem Mordont, hogy v�dje meg a h�zam. - Piton b�lintott, majd megfordult, �s indulni k�sz�lt.
- �n az�rt szeretlek.
- Tudom, de �n nem szeretlek. �t szeretem, �s ez ellen nem tehetsz semmit. �s m�g valami. Mond meg Tudodkinek, hogy ink�bb meghalok, minthogy hal�lfal� legyek. Nem kell t�bb lehet�s�g, sose leszek hal�lfal�! A F�nix Rendj�nek tagja vagyok, auror vagyok, �s ember vagyok, hal�lfal� sosem leszek.
- Megmondom neki. H�t, akkor Evans kisasszony – fordult meg. - Most kellene azt mondanom, hogy s�rv�r�ekkel semmi dolgom, igaz?
- H�t ez illene ide – vonta meg a v�ll�t a l�ny komoran.
- De ma m�g szerethetlek! - fordult meg.
- Menj el, k�rlek! - Piton fels�hajtott, majd t�vozott az ajt�n kereszt�l.