- Mindig szeretni fogsz? - k�rdezte Lily, James �l�ben �lve a Griffend�l klubhelyis�gben.
- Majd, ha eljutunk oda, megmondom – hangzott a kiss� komolytalan v�lasz.
- L�tom nem nagyon izgat a dolog – s�rt�d�tt meg a l�ny, mire James elvigyorodott.
- Csak tudn�m, mi�rt k�rdezi meg ezt minden l�ny. - Erre kapott egy �t�st a gyomr�ba. - H�! Most vacsor�ztam!
- Hogy lehetsz ilyen gonosz? - k�rdezte m�g mindig duzzogva, �sszekulcsolt k�zzel a l�ny. James adott egy puszit az arc�ra.
- Ne duzzogj m�r, nem �ll j�l neked! - erre Lily fel�llt.
- L�tom ma nagyon s�rteget�s hangulatban vagy! - mondta, majd elindult kifele. James felugrott a kanap�r�l, majd ut�na sietett, �s �tkarolta a derek�t. - Eressz!
- Te meg nagyon s�rt�d�keny hangulatodban vagy – mondta az el�z� megjegyz�sre. - �s nem eresztelek... Sajn�lom. - A l�ny megfordult.
- Nem? - k�rdezte felcsillan� szemmel.
- Nem! - sz�gezte le a fi�, majd megcs�kolta szerelm�t.
- Ha nem, h�t nem... bele kell t�r�dn�m – mondta Lily, majd hozz�b�jt. - A zsarnokoknak engedni kell.
- �n is ezt mondom...

- J� reggelt Miss Evans! Hogy aludt? - Lily kinyitotta a szem�t. Mostan�ban, �lmaiban mindig a m�ltban j�rt.
- J�l – v�laszolta cs�ggedt, megt�rt hangon.
- Ma elhagyhatja a Ispot�lyt. A seb nagyon sz�pen begy�gyult.
- K�sz�n�m – Lily fel�llt, majd fel�lt�z�tt. A gy�gy�t� adott neki m�g ezt-azt, gy�gyitalt, tan�csot, majd elengedte, �gy a l�ny m�r d�lut�nra otthon volt. Egyed�l. Mi�ta jobban lett senkinek sem volt ideje megl�togatnia, bezzeg, am�g haldoklott, addig mindenki miatta izgult. Most meg, megint egyed�l van, senkit sem �rdekel, mi van vele... Senkit... „M�r megint �nz� vagy, Lily!” Gondolta, majd le�lt. Haldoklott, meg akart halni, �s most, m�gis �l. Ezt olyasvalakinek k�sz�nheti, akit �rdekel, hogy mi van vele. Akkor is �nz� volt, ott az Ispot�lyban, most is az. ”Biztos, sok dolguk van... De egyszer se l�togatott meg senki, mi�ta fel�bredtem, vajon mi�rt? Mi t�rt�nhetett? Valami vesz�lyes?” Hirtelen kopogtak. Lily feln�zett az ajt� fel�.
- Ki az? - k�rdezte hat�rozottnak t�n� hangon.
- James vagyok. - Gyorsan az ajt�hoz sietett �s kinyitotta. T�nyleg � �llt az ajt�ban. - Szia!
- Szia - mondta egy mosollyal, majd arr�bb l�pett az ajt�b�l. - Bej�ssz? - A f�rfi b�lintott, majd bel�pett. Le�ltek a kanap�ra.
- Minek k�sz�nhetem a l�togat�sod? - k�rdezte kedves hangon, a l�ny.
- Igaz�b�l az ut�bbi id�ben sok tennival� volt, a Rend �s a parancsnoks�g k�r�l, �gy csak k�sza h�reket hallottam fel�led. Ma akartalak megl�togatni, de a gy�gy�t� mondta, hogy hazaj�tt�l.
- Igen, v�g�l is t�l�ltem - mondta, majd hozz�tette: - Testben.
- �r�l�k neki, m�r csak az�rt is...
- Tudom, tartozom egy vacsor�val – mondta a l�ny nevetve.
- V�g�l is, nem – mondta James elgondolkodva. - Te is megmentetted az �letem. Ha nem �llsz el�m, Piton engem sz�rt volna le. - Lily elkomorodott. Igen, ez igaz. - Bocs, nem akartam felhozni.
- Semmi baj. Ez is egy olyan dolog, amin t�l kell l�pni.
- De ez nem olyan egyszer�. Kell az id�.
- Kell. K�l�nben meg tartozom azzal a vacsor�val – mondta Lily. - Te k�tszer mentetted meg az �letem – v�laszolt bujk�l� mosollyal.
- K�tszer? - k�rdezte James hitetlen�l. - Mikor?
- Amikor kiszabad�tott�l... �s az Ispot�lyban. A gy�gy�t� nem mondta, hogy tudatomn�l vagyok? - k�rdezte mosolyogva.
- Az mit jelent? – k�rdezte gyanakodva a f�rfi.
- Mindent hallottam, amit mondt�l – v�laszolt Lily, majd fel�llt, �s a kandall� el� s�t�lt. James elkomolyodva n�zte. - Tudod, amikor magamhoz t�rtem, az els� eml�kem az volt, amikor Perselus megt�madott. Egyszer�en nem tudtam m�sra gondolni, mint arra a m�rhetetlen csal�d�sra, amit ir�nta �reztem. �n szerettem �t, m�g, ha nem is szerelemb�l, de mint egy bar�tot, egy k�zeli, j� bar�tot szerettem. Az aurork�pz�be � volt nekem, aki �tseg�tett a neh�zs�geken, an�lk�l, hogy k�rt volna �rte valamit. �nzetlen volt. Akkor is az�rt szerettem, mert t�r�d�tt velem, �s valahogy �gy �reztem, hogy � az egyetlen. Meg akartam halni, mert csal�dtam benne, s k�zben nem gondoltam azokra, akik szeretnek, �s nehezen viseln�k, ha feladn�m. - Let�r�lt egy k�nnycseppet az arc�r�l. - De amikor bej�tt�l – n�zett r� a f�rfira. - Meg�rtettem, azt, hogy az �letem nem �rhet m�g itt v�get. Azt�n fel�bredtem, �s megint egyed�l voltam. Gy�l�l�k egyed�l lenni! - James fel�llt, majd �t�lelte.
- Most nem vagy egyed�l – mondta neki. Lily hozz�b�jt.
- Tudom – szipogta a l�ny. - Mostan�ban az �lmaimba az eml�keim t�rtek vissza. Miel�tt magamhoz t�rtem a Mungoban, azt �lmodtam meg, mikor el�sz�r megcs�kolt�l. - James elmosolyodott, ahogy visszagondolt r�.
- Eml�kszem az arcodra �s a szemedre. Olyan sz�pen csillogott.
- Tudom, mondtad - v�laszolt a l�ny. - Ma meg egy m�sik eml�kr�l �lmodtam. Eml�kszel, mikor megk�rdeztem, hogy mindig szeretni fogsz-e?
- Igen.
- Az�ta sem v�laszolt�l r� – n�zett r� k�nnyez� szemmel, elmosolyodva. James visszamosolygott r�.
- Mindig – v�laszolta, majd gyeng�den megcs�kolta a l�nyt.

”Most �gy �lelj, mint senki m�s,
Ahogy a karjaidba z�rsz a legszebb vallom�s
H�t �gy �lelj, mint senki m�s,
K�t sz�vnek most a f�ld meg�llt,
�s nem forog tov�bb
H�t �gy �lelj...”

- Egy roncs vagyok – sz�lt a kanap�n �lve, a f�rfihoz b�jva. - L�lekben.
- Majd meggy�gyulsz – v�laszolta mosolyogva James. - De arra gondoltam, hogy tal�n kikapcsol�dhatn�l egy kicsit. Itt kellene hagynod p�r napra Godric's Hollow-t �s Londont. K�nnyebb lenne �jra er�ss� v�lni.
- �s persze, j� lenne, ha valaki vigy�zna r�m, igaz? - k�rdezte mosolyogva. A f�rfi megvonta a v�ll�t.
- H�t, igen. Am�gy is ut�lsz egyed�l lenni, nem?
- Ja... - Ekkor �jra kopogtak. Lily fel�llt, majd ajt�t nyitott. A m�sik oldalon Remus, Sirius �s Dumbledore �llt. Az id�s professzor r�mosolygott a l�nyra.
- Hogy van Miss Evans? - k�rdezte bel�pve.
- K�sz�n�m, professzor, egyre jobban – v�laszolt. James k�sz�nt a bar�tainak, majd a professzornak, �s vissza�lt a kanap�ra.
- Ha tudn�d, mennyire agg�dtunk, csak az ut�bbi id�ben megszaporodott n�h�ny gond – mondta Remus, miut�n a l�ny le�lt az egyik fotelbe.
- Van egy �rul� a Rendben.
- Tudok r�la – v�laszolt a l�ny, majd h�trad�lt. A zseb�b�l egy gy�r�tt pap�rt vett el�, �s odaadta Lupinnak. A f�rfi elkomorulva olvasta el, majd �tadta Dumbledore-nak.
- Ezt honnan szerezte? - k�rdezte �sszeh�zott szemmel.
- Jaik adta a kezembe – v�laszolt a l�ny, mivel az a pap�r volt n�la, amin a nevek voltak.
- Mindenesetre b�ztat� – v�laszolt Remus elh�zott sz�jjal. -, hogy Voldemort tud r�lunk, �s meg akar �lni.
- Remek! - n�zett fel Sirius.
- T�ged nem – mondta Lily. - Te oda vagy �rva, ahova �n. Te hal�lfal�nak vagy sz�nva.
- Akkor ink�bb a hal�l - morgott a f�rfi.
- Egyet�rtek – mondta erre halkan a l�ny. - Dumbledore professzor, a mapp�ban l�v� pap�rokon volt k�zzel �rt sz�veg, azokat ki �rta?
- �n, mi�rt? - Lily megd�bbent. „Az nem lehet, a levelet nem �rhatta Dumbledore... Nem pedig biztos, hogy ugyanaz az �r�s. Tan�tott�k az aurork�pz�ben: �r�sfelismer�s.”
- Biztos? - k�rdezte Lily �jra. Most m�r mindenki r�n�zett.
- Igen, Miss Evans. Biztos – v�laszolt a professzor �sszeh�zott szemmel. - De mi�rt k�rdi?
- Jaik mutatott nekem egy levelet. A lev�l Voldemortnak lett c�mezve, �s ugyanazzal a k�z�r�ssal lett meg�rva - Nem folytatta, hanem a padl�t n�zte. Dumbledore pedig �t.
- Rem�lem nem gondolja, hogy �n... - kezdte, de a l�ny feln�zett.
- Nem tudom, mit gondoljak! - v�laszolt neki. - �n l�ttam a levelet. Tanultam k�z�r�st felismerni. Maga mire gondolna?
- �n? Val�sz�n�leg, arra, hogy az �rul�...
- Vagy arra, amire akkor gondolt, amikor megtudta, hogy Piton seg�t nekem – n�zett fel a l�ny elsz�ntan. A professzor megh�kkenve n�zett r�.
- Miss Evans!
- Tudom mir�l besz�lek. A szeme m�st mondott, mint a vigasztal� szavai, csak ezt nem vettem figyelembe, mert b�ztam mag�ban – �llt fel Lily. Szemei k�nnyekt�l voltak hom�lyosak. - Azt hittem k�pzel�d�m. Megmondjam mire gondolt? Arra, hogy �n vagyok az �rul�! Ez�rt kital�lta ezt a feladatot. Fogadni mern�k, hogy tudott a list�r�l, �s ez csak m�g gyan�sabb� tett. Kitudja nem-e m�r �t�lltam hal�lfal�nak, �s onnan ismerem Pitont Hiszen �n azt is tudta, hogy ki az a hal�lfal�.
- Bevallom, igaza van – Lily megh�kkent. Sz�ve m�ly�n azt v�rta, hogy a professzor egy t�k�letes �s megnyugtat� c�folatot hozzon el�, �s nem azt, hogy bevallja.
- Tess�k? - k�rdezte els�padva.
- Igen, �n k�ldtem a levelet Voldemortnak – mindenki megh�kkenve n�zett a professzorra, aki fels�hajtott. - Egy terv r�sze volt, amelyet csak �n, �s Jaik, alias George McGalagony, Minerva unoka�ccse, ismert. De nem tudtam, hogy Jaik megmutatja a levelet. Neki kellett volna kiszabad�tani mag�t...
- Miut�n nemet mondtam az aj�nlatra?
- Az terv szerint Voldemortnak nem kellett volna ott lennie. Az aj�nlatot egy hal�lfal�t�l kellett volna megkapnia. Pitont�l. - Lily megh�kkent �jra. - A lev�lv�lt�sunkban ez szerepelt, de megv�ltoztatta a d�nt�s�t. - A l�ny le�lt James mell� a kanap�ra, �s �gy hallgatta tov�bb. - Mind emellett, t�rt�nt m�r baj is: George l�ny�t, aki ott nevelkedett azok k�z�tt a var�zsl�k k�z�tt, v�delemben, Voldemort elfogta, �s vele zsarolta a f�rfit. Aki, persze emiatt, valamelyest k�nytelen volt azt tenni, amit � parancsolt.
- De m�g �gy is, kock�ztatta a l�nya �let�t, azzal, hogy elj�tt minket figyelmeztetni – mondta Remus.
- �gy volt megbesz�lve. Inkognit�ban kellett figyelmeztetnie, ha netal�nt�n az �rul� ott lett volna. Sajn�lom, Miss Evans.
- Legal�bb kit�n�re vizsg�ztam? - k�rdezte keser�en. Dumbledore a l�ny szemeibe n�zett.
- T�ls�gosan is – v�laszolta komolyan. - Senkit�l nem k�rem, hogy haljon meg a Rend�rt, vagy annak elvei�rt. - Lily elmosolyodott. - Ugye nem l�p ki?
- Nem, de sz�ks�gem van id�re, �gy �rzem magam, mintha egy �thenger ment volna �t rajtam... - mindenki �sszemosolygott, majd Sirius �rtetlen�l r�n�zett.
- Mi az az �thenger?