Az aurorparancsnoks�gon csendes volt minden. Mint ez lassan megszokott volt, James �s Sirius Mordon irod�j�ban voltak �s valami mapp�ban �rogattak valamit. Eg�szen nyugodt volt a d�lel�tt. Lily az el�z� nap ment el a feladat�t elv�gezni �s mindenki tudta, hogy p�r napig ez elfog tartani. James feln�zett, majd s�hajtott. Sirius r�n�zett, majd elvigyorodott, s miut�n Mordon elment valami�rt, a bar�tj�hoz fordult.
- Ennyire zavar, hogy nincs itt? - k�rdezte. James csod�lkozva n�zett fel a bar�tj�ra.
- Ki?
- H�t Lily! - mondta. A m�sik �jra a mapp�ba kezdett el �rni. - Jaj, ne csin�ld m�r, l�ttalak titeket.
- Minket? - n�zett f�l James.
- Igen, a k�ldet�sen. Teljesen nyilv�nval�, hogy egyik�t�k sem heverte ki azt a szak�t�st. M�rmint �rzelmileg. K�l�nben is, vacsora, �jjeli l�togat�sok, k�l�n figyelmess�g. - James nem v�laszolt, csak visszafordult az �rni val�j�hoz. Sirius megcs�v�lta a fej�t, majd tov�bb olvasta a le�rt sz�veg�t.
- Szereted? - k�rdezte azt�n hirtelen komoly arccal. James feln�zett, majd elgondolkodva b�lintott. - Akkor semmi baj, � is biztosan szeret, legal�bbis, ha nem szeretne, akkor nem engedn�, hogy udvarolj neki.
- Ezt, hogy �rted? - k�rdezte a m�sik let�ve a tollat.
- Lily nem kegyetlen �s nem is vak. � is tudja, hogy nem v�letlen kap t�led ennyi figyelmess�get. Ha tudn�, hogy rem�nytelen a dolog, akkor azt ny�ltan megmondan� neked.
- Hova t�nt a r�gi j� Tapmancs? - vigyorodott el James, miut�n v�gighallgatta a komoly sz�veget.
- Elveszett az aurork�pz� alatt, ahogy a j� �reg �gas is. Visszas�rom a Roxfortot.
- �n is, f�leg az utols� �vet... - Sirius elvigyorodott, majd jav�tott valamit az �r�sban. Ekkor azonban Mordon visszaj�tt, de nem egyed�l. Vele volt Remus �s egy ismeretlen fekete csukly�s f�rfi. A k�t bar�t �sszen�zett �s fel�lltak, amikor megl�ttak, hogy mind a h�rman agg�d� arccal j�nnek be.
- T�rt�nt valami? - k�rdezte Sirius.
- Nem tudjuk m�g, de rosszat sejtek – v�laszolt Remus. - Ez az ember itt Jaik, aki egy �szaki szekt�nak a vezet�je...
- Ahova Dumbledore Lilyt k�ldte? - k�rdezte �sszeh�zott szemmel James. Remus b�lintott, majd fels�hajtott.
- Az�rt j�ttem – mondta Jaik letolva fej�r�l a csukly�t. - Mert a szekt�ban megismertem valakit, aki nagy bajban van �s meg�g�rtem neki, hogy seg�tek. Emellett, jobb, ha tudj�k, hogy a l�nyom �let�t kock�ztattam azzal, hogy elj�ttem.
- Meg�rtj�k �s tiszteletben tartjuk, senki nem fogja rajtunk k�v�l tudni, hogy itt volt – mondta Remus.
- Egy Lily Evans nev� szem�ly a csoportom, ahogy �n�k nevezik, a szekt�m b�rt�n�ben van. Eddig nem is lenne baj, mert, mint a vezet� se perc alatt ki tudn�m szabad�ttatni, csakhogy a csoportomat megl�togatta valaki, �s engem k�nyszer�t dolgokra, azzal, hogy az egyetlen l�nyom fogs�gban tartja. Ma reggel � k�ld�tt el Londonba az Abszol �tra egy var�zspor�rt, de �n ide is elj�ttem.
- �s ki az aki fenyegeti mag�t? - recsegte Mordon.
- Sz�munkra a neve tabu, �gy, mint a maguk sz�m�ra is f�lelmetes kiejteni. A S�t�t Nagy�r...
- Meg kell menten�nk Lilyt, miel�tt...
- Nincs miel�tt. A nagy�r nem akarja meg�lni Miss Evanst, legal�bbis egyenl�re nem. Egy hal�lfal�t haszn�lt fel, hogy eljusson a csoportomhoz, �s, ha j�l �rtettem valakit�l lev�lben �rtes�lt arr�l, hogy a l�ny hova k�sz�l. De a hal�lfal� �s a lev�lk�ld� nem egy szem�ly.
- Mi�rt?
- Mert l�ttam a levelet, �s l�ttam annak a hal�lfal�nak az �r�s�t, aki seg�t, Miss Evansnek – v�laszolta Jaik nyugodtan.
- Ki az a hal�lfal�? - k�rdezte Sirius. James a f�ldre n�zett. � m�r sejtette, hogy ki az.
- Pitonnak h�vj�k, ha j�l tudom... - Mindenki megh�kkent, kiv�ve Jamest. Igen, hiszen Lily besz�lt r�la, hogy j� bar�tok lettek, s�t... - L�tom �nt nem lepte meg a dolog. - Most mindenki Jamesre n�zett. Az feln�zett.
- Gondoltam – mondta halkan, majd feln�zett. - Tudunk Lilyn seg�teni?
- Igen, ha elj�nnek �s kiszabad�tj�k, de akkor v�llalniuk kell a vesz�lyeket. Nagyj�b�l h�sz hal�lfal� tart�zkodik a barlangokban �s ott van a Nagy�r is. - James Siriusra, Remusra �s Mordonra n�zett, akik mind b�lintottak. Jaik el�vett egy t�rk�pet, mindent elmagyar�zott, majd t�vozott.

- Teh�t te vagy az �r�m? - k�rdezte Lily a cella r�csai m�g�l a sarokba �lve. Piton, aki ott �llt a r�csn�l fels�hajtott.
- Igen is, meg nem is. Nem kell itt �llnom eg�sz nap, de �n felelek �rted – mondta, majd a r�csokkal szembe l�v� falnak vetette a h�t�t. A l�ny fel�llt, megmarkolt k�t r�csot.
- Akkor eressz ki! - sziszegte d�h�sen, majd t�rdre roskadt. - K�rlek! - v�ltozott k�ny�rg�v� a hangja. Tudta, hogy Voldemort nem akarja meg�lni, hiszen l�tta a list�n, de besz�lni sem akart vele.
- Nem tehetem, te is tudod! - v�laszolt vissza, majd visszal�pett a r�cshoz, leguggolt �s megfogta a l�ny kezeit. - Ha lehetne megtenn�m...
- De nem teszed...
- Nem lehet! - fel�llt, majd t�vozott.
- De igen, csak akarni kell! - suttogta mag�nak.

- Ez h�lyes�g, nem tudom megcsin�lni! - A tavasz els� sugarai �rintett�k Lily Evans arc�t, ahogy egy fekete haj� fi� �l�ben �lt, k�nyvvel a kez�ben. Szeme csillogott, de arc�n komoly elkeseredetts�g �lt ki. A Perselus, akinek az �l�ben �lt r�mosolygott, majd egy puszit nyomott az arc�ra.
- De igen, csak akarni kell. Holnap t�k�letesen megcsin�lod a b�jitalt! - v�laszolt neki. Lily fel�llt az �l�b�l, majd mell� �lt le. Hagyta, hogy a fi� is tanuljon.
- J�, lehet... T�nyleg, te mit csin�lsz, ha siker�lnek a vizsg�k? - k�rdezte csendesen belelapozott a vastag k�nyvbe.
- Nem tudom, tal�n elmegyek tan�tani a Roxfortba, Lumpsluck am�gy is ki�regedett m�r szeg�nyk�m! - mondta vid�man.
- Jaj, Perselus! Csak az�rt mondod, mert t�ged nem szeretett annyira, mint szer�ny szem�lyemet!
- Szer�ny szem�lyed? - nevetett, majd fel�llt. - Teh�t szerinted nem lenn�k j� tan�r?
- Hangulatodt�l f�gg – v�laszolta mosolyg�s arcon a l�ny. - Ha j� kedvedben vagy, akkor nagyon j� tan�r lehetn�l, de amikor morcos vagy... rettegjen az a gyerek, akit te tan�tasz! - Piton nevetve vissza�lt.
- Igazad van, nem tudn�m megcsin�lni!
- Mindent meg lehet csin�lni, tudod, csak akarni kell! - nevetett fel, majd fel�llt �s elindult az �p�let fel�...

Lily akkor nyitotta ki a szem�t, mikor meg�rezte, hogy valaki van a cella el�tt. Kinyitotta a szem�t �s ijedten fel�llt, de csak Jaik volt. Ott �llt, kez�ben egy pap�rral.
- Hogy van? - k�rdezte a l�nyt�l.
- A v�gs� k�ts�gbees�s hat�r�n – v�laszolta a l�ny, majd k�rd�n n�zett a f�rfira. Az bedugta a pap�rt.
- Ismer�s �r�s? - k�rdezte. Lily elolvasta a levelet. Az a lev�l volt, melyben Voldemortot valaki t�j�koztatja arr�l, hogy Lily Evans, a neve �gy le volt �rva, be fog �p�lni a szekt�ba. „Ez az �r�s... ezt l�ttam m�r valahol, de hol... A mappa. Ezzel az �r�ssal volt le�rva minden a mapp�ban” B�lintott.
- Igen, de nem tudom honnan – mondta, majd visszaadta a pap�rt. Pont mikor Jaik eltette a pap�rt, megjelent Voldemort �s m�g�tte Perselus. Lily a cella h�ts� r�sz�be h�tr�lt.
- Nyisd ki a cella ajt�t! - sz�lt Jaiknak, aki teljes�tette a feladatot. Piton kint maradt, de Voldemort bel�pett a cell�ba, majd elmosolyodott.
- Teh�t te vagy Lily Evans! - mondta. - �rdekes. Sokat hallottam m�r r�lad. �ll�t�lag kiv�teles tehets�g� boszork�ny vagy, �s r�ad�sul s�rv�r�...
- Mi k�ze van a kett�nek egym�shoz? - k�rdezte a l�ny, majd a falig h�tr�lt.
- R�ad�sul �n�rzetes. Remek! - mondta, majd gonoszul elmosolyodott. - Aj�nlatom van a sz�modra, Lily Evans.
- Aj�nlat? - k�rdezte a l�ny remeg� hangon.
- �llj be hozz�m, hal�lfal�nak �s meghagyom az �leted – mondta kegyetlen komolys�ggal a Nagy�r. Lily Pitonra n�zett, aki a f�ldet b�multa �s nem volt hajland� feln�zni.
- Ink�bb meghalok! - mondta a l�ny, mire Perselus r�m�lt tekintettel feln�zett. Szem�ben az csillogott, hogy a Nagy�r komolyan besz�l �s meg�li, ha kell.
- Ahogy akarod, de az�rt kapsz egy nap halad�kot. Ilyen fiatalon meghalni nem sz�p dolog... - Azzal ott hagyta Piton �s Lilyt. Jaik bez�rta a cell�t �s elment.
- Nem mondhatod komolyan! - csattant fel Perselus. - A hal�lt v�lasztan�d?�
- Igen! - v�laszolt a l�ny �n�rzetesen, majd le�lt a cella v�g�ben. - Holnap meghalok, istenem, legal�bb v�ge a szenved�seknek! - Piton nem mondott semmit, csak mag�ra hagyta a l�nyt.

„M�r t�l k�zel a v�gtelen,
Most h�zz magadhoz kedvesem,
M�g annyi mindent mondan�k,
De v�rnak r�m a semmiben.
M�g �rizz meg engem,
Most engedj elmennem,
�gy j�... Most mennem kell!”