- K�szi, hogy visszak�s�rt�l, de egyed�l is hazatal�ltam volna, neked meg dupla �t – mosolygott Lily a h�za el�tt. A vacsora Jamesszel j�l siker�lt, mind a ketten j�l �rezt�k magukat.
- T�l�lem valahogy – b�lintott a f�rfi egy mosollyal, Lily kinyitotta az ajt�t �s �pp beinvit�lta volna a f�rfit, amikor �szrevette a szob�ban Pitont �csorogni. „Lassan t�bbet lesz n�lam, mint a hal�lfal�kkal!” Mordult fel gondolatban, majd megfordult.
- Beinvit�ln�lak, de annyira k�s� van! - mondta kiss� zavartan.
- Semmi baj – mosolygott r� James, majd viccesen meghajolt �s kezet cs�kolt a l�nynak. - Holnap tal�lkozunk sz�p h�lgy! - mondta. - Sz�p �lmokat.
- Neked is – mosolygott a l�ny, majd bel�pett a szob�ba �s egyb�l elkomorult. Piton m�g mindig ott �llt a szoba h�ts� r�sz�ben. - Most m�r minden nap l�tnom kell t�ged? - k�rdezte jeges hangon. - Amikor j�rtunk, akkor nem l�ttalak ennyit! - tette hozz� g�nyosan. A f�rfi kil�pett az �rny�kb�l, majd egy p�lcaint�s�re felgy�jtotta a f�nyt.
- Mi ez a hirtelen ellenszenv? - k�rdezte azt�n felh�zott szem�ld�kkel. - Olyan jeges a hangod, mint az �szaki-sark.
- Jobb, ha megszokod – v�laszolt a l�ny. - Ha megtudj�k, hogy nem adlak fel, az Azkabanba ker�lhetek! R�ad�sul van egy �rul� a Rendben �s...
- F�lsz a hal�lt�l? - k�rdezte Perselus el� l�pve �s v�gigsim�tva az arc�t. A l�ny elford�totta a tekintet�t, majd h�tat ford�tott a f�rfinak.
- Az Azkabant�l f�lek – mondta. - A rabs�gt�l, a szomor� eml�kekt�l. A dementorokt�l �s az �r�lett�l.
- B�lcs dolog – ford�totta vissza a l�nyt. - De t�lem nem f�lsz, igaz? - k�rdezte k�zelebb hajolva az arc�hoz. Ajkuk �ssze�rt �s cs�kban forrt �ssze, de azt�n Lily hirtelen h�tral�pett.
- Mi m�r szak�tottunk! - mondta felcsattanva. - Akkor, mi�rt nem hagysz b�k�t nekem? - k�rdezte, mik�zben szem�ben megjelent egy k�nnycsepp, ami v�gigg�rd�lt az arc�n. Piton let�r�lte a k�nnycseppet.
- Nem tudom – v�laszolt azt�n �szint�n. - Tal�n, mert szeretlek.
- De �n nem...
- Tudom – b�lintott a f�rfi, majd �jra megcs�kolta. - De �rz�ketlen sem vagy ir�ntam – mondta azt�n. - Valami vonz t�ged hozz�m, de te sem tudod mi az, csak �rzed...
- �rzem... - suttogta a l�ny megbabon�zva, azt�n csak azt vette �szre, hogy egyed�l �ll a szob�ban. Begy�jtott a kandall�ba, pedig m�r nem volt olyan h�v�s, mint az el�z� es�s napokban, majd langyos v�zzel letusolt �s le�lt a lobog� t�z el� egy pokr�cba burkol�zva.
- Nem �rtem – mondta mag�nak. „Mi�rt, mi vonz hozz�, mi ez az �rz�s, hiszen nem szerelem. Vagy m�gis az lenne? Szeretem? De h�t � is megmondta, vonz valami hozz�, de mi? Mi van bennem, ami vonz�dik hozz�?”

„Sz�v�nkben ott �l a k�t t�rv�ny
�rny�k, �s f�ny,
Mindkett� sz�d�t� sz�ppel s�jt,
Mert egy �sv�nyt j�r k�t �t.”

M�snap reggel, mint szok�sosan, rohant a folyos�n Mordon irod�ja fel�. Amikor bel�pett az id�s�d� auror elmosolyodott.
- Vissza a r�gi a szok�sokhoz?
- Ne haragudj, de k�s�n fek�dtem le tegnap – mondta a l�ny lihegve. - Mennyit k�stem?
- K�t teljes m�sodpercet – cs�v�lta meg a fej�t Mordon. Lily elmosolyodott. - De majd szeretn�k veled n�gyszemk�zt besz�lni.
- Mir�l? - h�zta �ssze a szem�ld�k�t a l�ny, k�zben egy int�ssel k�sz�nt a m�r mapp�k iratait olvasgat� Jamesnek �s Siriusnak.
- Valakir�l, akit te ismersz, �n meg nem. Valakir�l, akit�l inform�ci�kat tudsz meg nek�nk.
- Az inform�torait nem adja ki az ember – v�laszolta halkan a l�ny, majd l�pett egyet h�tra. „Lily! Ne csin�ld, nem akarsz az Azkabanba ker�lni!”
- Egy hal�lfal�? - k�rdezte az auror fel�llva. A l�ny elkomorodott, James�k pedig csod�lkozva feln�ztek. Lily nem v�laszolt, csak �llt. - Lily!
- Igen, hal�lfal� – mondta nagyot s�hajtva. Neh�z egy bar�tot feladni, m�g, ha t�bbi is, mint egy bar�t, vagy nem t�bb, m�gis annak �rzi az ember.
- Mi a neve? - k�rdezte Mordon. Lily nemet intett a fej�vel. Ami sok az sok, Piton akkor is seg�tett neki �s mindent elmondott �s... - Lily! Ugye tudod, hogy hal�lfal� b�jtat�s��rt az Azkabanba ker�lhetsz, mint �rul�. - A l�ny gyomra �sszeszorult, arca els�padt, szemei elhom�lyosodtak. „Ennyit arr�l, akit a bar�tomnak hittem. Alig der�lt ki, hogy egy hal�lfal� seg�t nekem, m�ris �rul� vagyok.”
- Akkor z�rj be, Mordon – mondta fagyosan elsz�nt pillant�ssal, mire az �reg auror megh�kkent. A l�ny sose sz�l�totta �t a vezet�knev�n, r�ad�sul ez a fagyos hang, ez a s�padt arc.
- Lily!
- Seg�tett nekem, � mondta meg, hogy Voldemort tud a Rendr�l, � mondta el, hogy Grime hal�lfal�, az �let�t kock�ztatja, hogy seg�tsen. Csak az�rt el�t�ln�d, mert a kez�n ott a Jegy? Nem, v�ltozhatnak az emberek, Mordon - mondta, azzal megfordult �s kiment. Ha kell, �gyis feltart�ztatj�k �s az Azkabanba ker�l. Akkor sem adja fel Pitont, ha �rul�nak tartj�k, ha kiz�rj�k a Rendb�l Nem, akkor sem.

Szomor�an nyitotta ki a h�za ajtaj�t. Olyan fura volt, nem telt el egy h�t az�ta, hogy megvette a h�zat �s akkor m�g boldog volt. �r�lt az �j h�znak a f�ggetlens�gnek. Akkor, hat napja, megl�togatta Perselus, az�ta semmi sem ment �gy, mint azel�tt. Tal�n fel kellett volna adnia? „Nem.” V�laszolta meg mag�nak hat�rozottan. Becsukta az ajt�t. Kiv�telesen senki nem volt a h�zban, egyed�l volt. Le�lt a kandall�val szembe a sz�nyegre �s k�nnyez� szemmel �sszeh�zta mag�t. V�rta az elj�vend�t. „Vajon t�nyleg az Azkabanba z�rnak? Feltehet�leg indokoltan, v�g�l is, ha nem is b�jtattam..., de mit tehetettem volna ellene, azzal hogy megtudj�k a nev�t, azzal nincsenek el�r�bb. Csak �gy felbukkan, majd elt�nik. R�la am�gy is mindenki tudja, hogy hal�lfal�. Akkor meg?” Hirtelen valaki kopogott.
- Miss Evans, itthon van? Dumbledore professzor vagyok.
- Nyitva az ajt�! - sz�lt vissza �s maga is meglep�d�tt milyen k�ts�gbeesett a hangja. �ssz�bb h�zta mag�t �s nem n�zett az ajt�ra. Azt se b�nta volna, ha Dumbledore helyett Voldemort l�p be �s meg�li. De az ajt� kiny�lt, �s t�nyleg a professzor l�pett be rajta. Arc�n megk�nnyebb�lt mosoly l�tszott, mikor az �sszekuporodott l�nyra tekintett. Szeme ett�l kezdve der�s volt. Egyed�l j�tt. Becsukta az ajt�t, majd megsz�lalt nyugodt hangj�n.
- Vesz�lyes nyitva hagyni az ajt�t, ki tudja, ki j�het be.
- Nem �rdekel – mondta a l�ny a kandall� s�t�tj�t b�mulva. Dumbledore le�lt a kanap�ra �s elmosolyodott.
- Azt hiszem, Alastor kicsit t�l l�tt a c�lon – mondta, mire a l�ny fel� ford�totta v�gre az arc�t. Az igazgat� csak most l�tta a szomor�, k�ts�gbeesett tekintet�t, meg a l�ny k�nnyeit. Fel�llt, majd let�rdelt a l�ny mell�. - Ne legyen �gy elkeseredve! Semmi rosszat nem tett, csak Alastor t�lreag�lta a helyzetet.
- Nem vagyok �rul� �s nem b�jtatok hal�lfal�kat sem – szipogta a l�ny. Az professzor elmosolyodott.
- Tudom. Azt is tudom, hogy Perselus Pitonnal a kapcsolata furcsa term�szet�.
- H�t �n tudja? - k�rdezte csod�lkozva. Megt�r�lte k�nnyez� szemeit. A professzor b�lintott.
- Nagyj�b�l sejtem mit �l �t �s tudom, hogy nem �r�l annak, hogy az eml�tett hal�lfal� k�zel �ll �nh�z, mint bar�t. Ez a legnehezebb, f�leg, ha az eml�tett bar�t nem ad okot r�, hogy megut�ljuk, vagy csak v�gleg elfelejts�k az ir�nta �rzett szeretetet. Besz�lek Mordonnal, hogy ne firtassa tov�bb a dolgot �s �gy sejtem, hogy Mr Black �s Mr Potter sem fogja senkinek megeml�teni. - A l�ny egy mosoly k�s�ret�ben b�lintott. - Az Azkabant pedig felejtse el, higgye el, ha valaki oda akarn� k�ldeni, el�bb velem gy�lne meg a baja.
- K�sz�n�m, professzor!
- Nincs mit. �s m�g valamit, am�g ez a bar�ti kapcsolat hasznos a sz�munkra �s nem terhes �nnek, addig ne bontsa fel. Egy bar�tra akkor is sz�ks�g lehet, ha l�tszatra nem mellett�nk �ll. - Azzal fel�llt �s az ajt� fel� indult. - �h, majd elfeledtem – fordult vissza, majd �tny�jtott egy dosszi�t. - F�nixes �gy, ha k�rhetem nekem adja majd le. - Lily fel�llt elvette a dosszi�t, majd elk�sz�nt a professzort�l, aki t�vozott. Le�lt a kanap�ra, majd kinyitotta a s�rga mapp�t �s kivette az els� pap�rt.
„Az Sk�t-felf�ld titokzatos t�jai k�z�l tal�n legtitokzatosabb a leg�szakabbra l�v� erd�s�g, mely m�gikus �llatok t�mkeleg�vel van teli. Az erd�ben �lnek v�rfarkasok, unikornisok, hogy csak a legfontosabbakat eml�ts�k. Az erd�ben van egy barlangrendszer bej�rata is, mely barlangrendszert egy fekete m�gus szekta haszn�lta �veken �t. M�ra m�r csak p�ran �lnek a szekt�b�l, de mind er�sek, nehezen legy�zhet�ek...” Ez volt az els� sz�vegt�red�k. Sosem hallott m�g err�l a szekt�r�l �s azt sem tudta, mi�rt fontos ez a Rendnek, ez�rt fogta a k�vetkez� pap�rt m�g�tte.
„Ricardo Palmer hal�lfal� kivallat�s�nak, �r�sban beny�jtott v�ltozat�nak r�szlete:
Nem tudom, valahova elvitte a Nagy�r, csak az azt �rz� hal�lfal�k tudj�k hova. �n csak annyit tudok, hogy az egyik t�rsamat �szakra k�ldt�k, a Sk�t-felf�ldre valami, szekt�hoz. A tagok nem ismerik a hal�lfal�kat, egy med�l alapj�n ismerik fel �ket. Nem tudom, hogy mit �riznek ott, de valami fontos a Nagy�r sz�m�ra.” A r�szlet itt befejez�d�tt �s ezzel kezdett �ssze�llni a k�p. M�r csak azt nem tudta, mit kell megtal�lnia. Erre megold�st ny�jtott a harmadik pap�r, b�r ez nem �r�s volt, hanem egy k�p. K�p egy aranyozott v�g� t�rr�l. „Dumbledore-nak kell a t�r �s tudja, hogy Piton seg�thet, hogy be�p�ljek a szekt�ba. Ez�rt nem zavarja, hogy a bar�tom. De legal�bb megnyugtatott �s � k�s�bb nem vonja vissza a szav�t. Tudom...” Letette a dosszi�t az asztalra, majd v�gigd�lt a kanap�n. De, hogy vegye fel a kapcsolatot vele? „Persze, hiszen ma is itt lesz, minden nap elj�n, valamikor.” Lassan elnyomta az �lom.

Hatalmas cs�r�mp�l�sre �bredt fel. Fel�lt, majd el�kapta a p�lc�j�t, de csak Piton volt a szob�ba �s megpr�b�lta csendben visszatenni a lel�k�tt v�z�t a kandall� tetej�re. H�ttal �llt a l�nynak, �gy nem tudhatta, hogy �bren van. Lily eltette a p�lc�t, majd h�trad�lt. J�l sejtette, hogy elj�n. Kin�zett az ablakon. Kora d�lut�n volt, teh�t nem aludt sokat.
- M�r �bren vagyok – sz�lt, mikor l�tta, hogy a f�rfi nem boldogul a t�rgy visszahelyez�s�vel. Perselus megfordult, majd elmosolyodott �s a v�z�t a kis asztalra tette. Nem �lt le a l�ny mell�, csak a dosszi�ra tekintett.
- Milyen �gy? - k�rdezte rekedtes hangon.
- Aurori, de kellene hozz� seg�ts�ged – mondta nyugodt, szomork�s hangon. Mintha azt b�nta volna, hogy a f�rfi seg�ts�g�t kell k�rnie.
- Mir�l van sz�? - k�rdezte b�lintva.
- Egy szekt�r�l az �szaki erd�s�gben. R�luk kell megtudnom t�bbet. Valahol a Sk�t-felf�ld�n �lnek �s sok k�rt okoznak az ott lak� mugliknak, meg var�zsl�knak – f�llentette. Piton m�g �gy is �sszeh�zta a szem�ld�k�t, majd a l�ny szem�be f�rta a tekintet�t. Legiliment�lni pr�b�lt, de a l�ny ezt j�l v�dte.
- �s mibe tudn�k seg�teni? - k�rdezte azt�n elford�tva a tekintet�t.
- Gondoltam, h�tha tudsz valamit r�luk, hogyan tudn�k be�p�lni a szekt�ba, vagy valami – mondta a f�rfi arc�t f�rk�szve.
- Tudn�k egy m�dot, de vesz�lyes – t�prengett a f�rfi, majd k�zelebb l�pett a l�nyhoz.
- V�llalom, musz�j. Mordon tudja, hogy egy hal�lfal� seg�t nekem.
- Kiadt�l? - l�pett h�tra a f�rfi megh�kkenve.
- Nem, �pp ez�rt bajban vagyok – mondta a l�ny. - B�r Dumbledore mellettem �ll, szerintem, � is ink�bb csak az�rt, mert tudja mit seg�thetsz a Rendnek, ha nekem seg�tesz. Persze velem senki nem t�r�dik... - Piton megker�lte a kis doh�nyz�asztalt, majd let�rdelt el�.
- Engem �rdekel – mondta, majd megsimogatta a l�ny arc�t.
- Seg�tesz? - k�rdezte Lily, egy pillanattal k�s�bb. A f�rfi b�lintott, a l�ny elmosolyodott. Egy pillanatig att�l f�lt, hogy Perselus azt hiszi, csak kihaszn�lja a l�ny.
- Hal�lfal�kat is beengednek, ha viselnek egyfajta med�lt. Tudok neked szerezni, egy felt�tellel.
- Mi az? - k�rdezte a l�ny. Piton megcs�kolta az ajkait gyorsan, hogy ne tudjon ellenkezni, majd fel�llt.
- �n is veled megyek. - Lily v�gigsim�totta az ajkait �s b�lintott.
- Ok�, de a cs�kot innent�l kezdve felejtsd el, nem vagyunk egy�tt – mondta a l�ny. - Lehet, hogy �rzelmileg a padl�n vagyok �s kihaszn�lhat�nak t�n�k, de a pofonom m�g olyan, mint r�gen. - Piton elvigyorodott, majd t�vozott. Csak a pillant�sa �rulta el, hogy benne van az egyess�gben.