Lily arra ébredt, hogy valaki van a szobában, lassan felült a kanapén, majd körbetekintett.
- Van itt valaki? - kérdezte halkan. A tűz már nem égett a kandallóban, sötét volt a szoba és hűvös, még nyár közepén is.
- Csak én – hallatszott egy suttogó hang. Lily felült és érezte, ahogy valaki mellé ül, majd annak a valakinek a kezét is érezte, ahogy az arcát végigsimítja.
- Perselus, kérlek – állt fel, majd előhúzta a pálcáját és begyújtott a kandallóba. A tűz megvilágította a szobát és a kanapén ülő férfi arcát. - Miért jöttél már megint?
- Csak tudni akartam, hogy rendben vagy-e. Az egyik hülye visszahozta a mappát.
- Látott téged? - kérdezte a nő.
- Nem, csak azt, hogy nálad van. Reméltem, hogy nem ölt meg.
- Nem, amint látod - válaszolt Lily kissé türelmetlen hangon, majd a kandalló melletti falnak dőlt. Piton felállt, majd elé állt.
- Lily – végigsimította az arcát és a gyönyörű zöld szempárba nézett. - Bár ne álltam volna be halálfalónak! - mondta, majd közelebb hajolt. Ajkai már lassan a nőért érték, mikor hirtelen kopogott valaki. Lily eltolta magától a férfit, majd arrébb lépett.
- Ki az? - kérdezte halk hangon.
- James vagyok, Lily, zavarlak? - A nő gyomra összeszorult, a férfi arcán pedig egy különös grimasz futott végig.
- Piton, el kell tűnnöd! - mondta a nő neki.
- Piton? - horkant fel mellette a férfi. - Tehát már nem is Perselus? - kérdezte gorombán.
- Lily, minden rendben? - hallatszott odakintről.
- Persze, egy pillanat és beengedlek, csak nem találom a pálcám! - kiáltott ki. - Perselus tűnj el, kérlek!
- Este, éjfélkor beengeded Pottert? - kérdezte még mindig morogva, de legalább elindult az ablak felé.
- Miért, te is itt vagy, nem? - csattant fel a lány, majd az ajtóhoz lépett, mikor már a halálfaló kimászott az egyik ablakon. A pálcáját a zárra szegezte, majd kinyitotta az ajtót. - Mit akarsz? - kérdezte fáradtan. - Majdnem éjfél van!
- Tudom, sajnálom. Felébresztettelek? - kérdezte halkan. A lány nemet intett. - Csak tudni akartam, hogy érzed magad...
- Te is? - kérdezte morogván a lány, majd amit rájött mit kérdezett hirtelen elhallgatott.
- Mit én is? - nézett rá gyanúsan a férfi. - Lily, jól vagy?
- Fáradt vagyok! - jelentette ki a nő, majd rátekintett. - Ha megengeded el is mennék lefeküdni.
- Persze, csak olyan sápadt voltál amikor elmentünk, meg kicsit aggasztott, amit Mordon mondott. Nem szeretném, ha bajod esne. - Lily ránézett, majd elmosolyodott.
- Vigyázok magamra, ne aggódj - mondta, majd beljebb lépett, hogy be tudja csukni az ajtót. - Jó éjt!
- Neked is. - Lily becsukta az ajtót, de egy ideig még ott állt előre. Ez megint felkavart benne valamit, valamit ami régről jött, mint mikor Piton visszatért. Egy régi érzést. Annak az érzését, hogy törődnek vele. James csak azért eljött éjfélkor, hogy megtudja minden rendben van-e vele. Félti, vagy legalábbis törődik vele... ahogy Piton is. Ő is eljött...

Másnap reggel korán ért be az auror parancsnokságra, mert korán ébredt fel. Már nem szédült, nem fájt semmije, csak kicsit aggasztották az érzései. Mikor belépett az irodába még csak Mordon volt ott. Az egy biccentéssel köszönt és kivételesen nem tett semmilyen megjegyzést arra vonatkozólag, hogy Lily milyen korán beért. A lány leült a kanapéra, majd várakozott. Pár perc múlva James és Sirius is betoppant épp olyan csendesen és kicsit elnyomott hangulatban, mint Lily. Az első rámosolygott, majd ők is leültek. Mordon pedig felállt.
- Lily, a Grime ügyet átadtam a Rendnek. – A nő bólintott. - Ma olyan ügyet kaptok, amihez mind a hárman kelletek és vigyáznotok kell egymásra. Érthető voltam?
- Igen – mondták egyszerre lehangolóan, unott hangon.
- Nincs vezetője az akciónak, mint egyenrangúak vagytok. Tessék, itt az ügy. Az északi határon lévő erdőben kellene megtalálni egy halálfalót. Az akció húsz perc múlva indul. Ez fontos, ne kezdjetek neki hamarabb! Addig olvassátok el. – Lily átvette az iratokat, majd mind a hárman tanulmányozni kezdték őket. Épp tíz perc telt már el, mikor az ajtó kinyílt és egy magas férfi lépett be rajta.
- Szép napot! - köszönt a bent lévőknek, bár szemét egy kicsit hosszabb ideig felejtette Lilyn. Ez nekik is feltűnt.
- Jó reggelt Rufus, mit szeretnél? - kérdezte Mordon. Scrimgeour elszakította a szemét a lányról, majd ránézett.
- Négyszemközt beszélni, Miss Evansszel – válaszolt. Lily kétségbeesetten nemet intett Mordonnak. Ezt Scrimgeour nem láthatta, mert pont háttal állt neki.
- Miss Evans nem ér rá, sajnálom. Nemsokára indulnia kell a dolgára.
- Értem, csak annyit akartam megtudni, hogy velem vacsorázna-e ma este – fordult felé. Lily gondolkozott. „A ház ürügy nem jó, az múlt héten lőttem el... az sem jó, azt is mondtam már neki...”
- Miss Evans velem vacsorázik ma – jött a kisegítő válasz Jamestől, aki látta a lány arcán, hogy nem éppen szeretné ezt a vacsorát. Scrimgeour elkomorodott.
- Értem, csak ennyit akartam – mondta, majd köszönés nélkül távozott. Lily hálás tekintettel nézett a férfira.
- Kösz – mondta, majd újra belemélyedt a papírokba, ahogy James is. Egyedül Sirius nézte a legjobb barátját gyanakvó szemmel, majd elmosolyodott és folytatta az olvasást.

Tíz perc múlva aztán elindultak az északi erdőségekhez, ahová a feladat szólt. Az erdő sötét volt, mintha este mentek volna oda, pedig alig múlt kilenc óra.
- Bíztató – szólt Lily halkan, majd elővette a pálcáját. - Na, akkor mehetünk? - kérdezte. A másik kettő bólintott, majd elindultak. A gallyak ropogtak a lábuk alatt, nyár volt, mégis sötét és hideg volt az erdő.
- Ide se jönnék piknikezni – jegyezte meg Sirius, miközben ő is előhúzta a pálcáját. - Lumos!
- Sirius oltsd el! - szólt rá a lány. - Így csak felhívjuk magunkra a figyelmet.
- Csak nem félsz? - gúnyolódott a lánnyal.
- Csak de! - csattant fel a lány olyan őszintén, hogy a két férfi megtorpant a meglepetéstől. - Nem akarok még meghalni – tette hozzá egy kis gőggel a hangjában, majd tovább indult. Sirius eloltotta a pálcája végén égő lángot, majd utána indult.
- Te tényleg bevallottad nekem, hogy félsz? - kérdezte immár suttogva.
- Hidd el, egy év és te is befogod. A Rend nem játék, komoly és nagyon veszélyes! Itt nem szégyen bevallani, ha félelemből nem vállalsz egy küldetést! - válaszolt vissza halkan a lány, majd megállt. - Merre tovább? - Az ösvény, melyen haladtak ketté vált. Az egyik mintha kifele vezetett volna, a másik pedig az erdő sűrűjébe. Lily a másodikra mutatott, arra, amerre még sötétebb volt az út, mint eddig. - Arra?
- Gondolom – szólalt meg James, aki eddig nem igen szólt bele a két másik beszélgetésébe. A nő felsóhajtott, majd elindult a sűrűbe vezető úton.
- De te vállaltad – folytatta a beszélgetést Sirius.
- Igen, mert a Rend célja nemes, szeretnék jobb világba élni és, ha ehhez bátorság kell, akkor bátor leszek.
- Nemes gondolat – jegyezte meg Sirius elgondolkodva és ettől kezdve hagyták a témát.

Az út egyre sötétebb lett, a nap már egyetlen fénysugarát se tudta lejuttatni az avarra, így bármennyire rossz ötlet volt kénytelenek lettek használni a lumos varázsigét, így három fénysugár haladt az erdő közepe felé, egészen míg meg nem látták a házat.
- Nox! - suttogta Lily, mire a pálcája eloltódott. A többiek követték a példáját. - Az lehet az?
- Valószínűsíthető – válaszolt James, majd közelebb akart menni, mikor egy zöld sugár csapódott a mellettük lévő kőbe. A férfi elkapta Lily kezét, majd elrántotta egy fa mögé, ami viszont nem volt túl nagy így kénytelen volt a lány hozzásimulni, mitől, akaratán kívül elpirult. Sirius a mellettük lévő fa mögött állt, majd rájuk nézett és némán artikulált:
- A két fa között áll – tátogta. James bólintott, majd lassan elengedte Lilyt és megszorította a pálcát. A lány szintén megmarkolta, majd kicsit kilesett a fa mögül.
- Ketten vannak – suttogta halkan a férfi fülébe, aki tovább adta az információt Siriusnak. Az bólintott.
- Hárman egyszerre! - tátogott vissza. A két másik bólintott, majd elhelyezkedtek úgy, hogy mind a hárman szabadon mozoghassanak. Lily a szabad kezét felemelte, majd hármat mutatott vele.
- Három, kettő, egy! - mikor az utolsó ujja is lecsukódott mind egyszerre léptek ki és szórtak átkot, vagyis szórtak volna, csakhogy a fák mögött nem volt senki.
- Elképesztő, egy perce még ott álltak! - mondta Lily hangosan, majd leeresztette a kezét. - Ebben biztos vagyok.
- Én is láttam az egyiküket – szólt Sirius kábán, majd körbefordult. - Most mi lesz?
- Ha ott voltak és láttak minket akkor erősítéssel jönnek vissza, ha visszajönnek. Szerintem menjünk, amíg lehet – mondta James. A másik kettő bólintott a logikus elgondolásra.
- Na, ilyen egy elszúrt akció! - tárta szét a karját Lily, majd még egyszer körbenézett. - A nagyon elszúr akció... a fenébe!
- Nyugi, annyira csak nem volt ro... - Sirius elharapta a mondta végét, mikor a lányra nézett. - Vagy lehet, hogy mégis.
- Menjünk – mondta James, majd el is indult. Sirius pedig utána. Lily még egy pillanatra megállt és körbetekintett. Valami zavarta. Rá is jött mi az, amikor megpillantotta Pitont, az egyik fa mellett állt és őt nézte. Egy pillanatig tekintetük összefonódott, majd a lány hátat fordított és a másik kettő után sietett.

- Az egyik percben még ott, aztán sehol – mondta Sirius Lily házában. Bár a lány nem örült neki, ideiglenesen az ő háza lett a Főnix Rend gyűléseinek helye. Remus elgondolkodva ült mellette, Lily egyáltalán nem figyelt a beszélgetésre csak a tüzet bámulta. Nem tetszett neki, hogy Piton lassan az árnyékává válik, hogy pontosan tudja... „Pontosan tudta, hogy ott leszek! Megint kiszivárgott a dolog! A kém tudott az akcióról!”
- Remus! - vágott bele Sirius monológjába. - Kik tudtak róla, hogy odamegyünk, mármint a Rendből?
- Te, James, Sirius, én, Peter, Dumbledore, Mordon, meg akik ott voltak tegnap. Natasa és Robert – sorolta fel őket. - Miért?
- Ezek között az emberek között van a kém - jelentette ki a lány.
- Honnan tudod? - kérdezte elképedve Sirius.
- Lényegtelen, kiszivárgott a dolog és ez biztos! - dőlt hátra aggódó arccal. Ha kiderül, hogy valami köze van Perselushoz őt fogják gyanúsítani avval, hogy áruló. „Nem akarom, hogy halálfalónak higgyenek, bármilyen nehéz, Perselus halálfaló, én auror. Nincs közünk mától egymáshoz!”

Estefelé lassan mindenki elindult hazafele. Sirius hazakísérte Remust, James most egyedül indult haza, de mielőtt elment volna Lily hozzálépett.
- Még meg sem háláltam, hogy megmentettél Scrimgeourtól.
- Hát még megteheted. Még csak hét óra, ilyenkor szoktak vacsorázni indulni az emberek. - Lily elmosolyodott.
- Rendben, csak átöltözöm – Azzal felrohant a hálóba átöltözni. Nem aggasztotta a vacsora, sőt örült: ha valaki leköti a figyelmét kevesebbet gondol Pitonra. „Csak azt nem tudom mit érzek iránta.” Gondolta. Igen, ez fogas kérdés volt, nem szerette, csak kedvelte és mégis olyan hatással volt rá minden találkozáskor, mintha szerelmes lenne bele. „Pedig sose voltam!” Felsóhajtott és leült az ágyra. „Hogy is kezdődött, mitől volt olyan jó, miért nem tudok tőle elszakadni?” Kérdezte magtól, de a választ mindig is tudta: „Nem szeretem, mert szerelmes voltam, de jó volt, mert éreztem, hogy törődött velem, hogy szeretett. De nem neki kellett volna akkor mellettem lennie, a saját hibám az egész!”

„Még mindig látom, bár oly sok év elszállt:
Egy nyári éjszakán az esőben csak rám várt
Képek egy filmből, ami csak kettőnkről szólt
S hittük nem véletlen volt, s egy életre szólt.”