Még délután visszatért, amikor még Sirius és James is ott voltak. Szó nélkül lépett be az irodába, majd körbenézett.
- Alastor? - kérdezte, mikor nem találta akit keresett.
- Nincs itt – válaszolt Sirius egy iratkupacba mélyedve. Lily az égre nézett.
- Nem mondod, eddig észre sem vettem – morgott, majd leült az egyik székre és letette a mappát az asztalra. Kínos csend nehezedett az irodára. A lány az ujjaival játszott, Sirius és James olvastak, de néha- néha feltekintettek.
- Már kész is vagy a munkával? - kérdezte aztán az egyikük.
- Nem, csak problémám akadt valamivel – válaszolt a lány, mikor egy bagoly szállt be az ablakon és a lány ölébe ejtett egy levelet. Lily felvette és kibontotta.

Lily!
Találkozzunk tíz perc múlva a Szent Bernárd kolostor előtti téren. Nagyon fontos.

Perselus

A lány az órájára nézett, majd a két kíváncsi tekintetű férfira.
- Megmondanátok Alastornak, hogy várjon meg ma este? Muszáj elmennem most.
- Valami fontos hír? Baj van? - kérdezte Sirius a levélre tekintve. A lány elrakta azt, majd zavartan elmosolyodott.
- Még nem tudom – válaszolt, majd felállt és elsietett.

A kolostor előtti téren csak egyetlen köpenyes férfi állt. Arcát csuklya fedte el, így Lily nem tudta pontosan Piton áll-e ott. Kicsit közelebb ment majd lassan sétálgatni kezdett. A köpenyes, mikor észrevette körbenézett, majd hozzá sietett.
- Örülök, hogy eljöttél – mondta aggódó arccal, majd végignézett rajta. - Senki nem követett?
- Tudtommal nem – válaszolt a lány, majd ő is felvette a vékony kabátjának kapucniját. - Miért hívtál ide?
- Segíteni akarok neked... Tudom, hogy te kaptad meg a Főnix Rendjétől azt a feladatot, hogy megtudd Grime halálfaló-e.
- Honnan? - kérdezte a lány hátrébb lépve. - Egyáltalán honnan tudsz a Rendről?
- A nagyúr tud róla, ezt jobb, ha Dumbledore-nak elmondod. Az is tudja, hogy ő a vezetője és tudja pár emberről, hogy a tagjai. Van is egy beépített halálfaló, csak nem tudom ki az.
- Dumbledore leellenőrzi kiket vesz be! És kikről tudja, hogy tagok?
- Rólad, Lupinról, Pettigrewról, Dumbledore-ról és néhány Roxforti tanárról – sorolta Piton. - Nekem kell felügyelnem, hogy minél kevesebb dolog szivárogjon ki a Rendhez.
- És te segítesz nekem? - kérdezte a lány elhűlve. Pontosan tudta ugyanis milyen veszélyekkel jár ez a dolog. Ha Voldemort megtudja, saját kezével öli meg Pitont.
- Csak neked és most utoljára – hangzott a kegyetlen válasz. Lily bólintott. - Grime halálfaló, ebben a mappában megtalálod a bizonyítékokat. Amúgy is utálom őt és semmi haszna, szerintem. - Átadta a mappát, amit a köpenye alól húzott ki. - És még valami: vigyázz magadra! - Azzal hoppanált. Lily a kezében a mappával ott maradt a kolostor előtt. Kinyitotta a sárga papírtartót. Benne pár irat és egy fénykép volt, mely alá ez volt írva: "Beavatási szertartás: Elinor Grime." Az iratok alapján a fotókat egy rend tag készíthette, tehát így bukhatott le a rend.
- Silvinus Durpolt – olvasta fel az aláírást. - Tehát nem szökött meg, hanem Voldemort elkapta... - Összecsukta a mappát és épp hoppanált volna, mikor éles szúrást érzett az oldalánál, majd elsötétült előtte minden.

- Lily! - Hallott egy távolinak tűnő hangot, majd az arcán érezte valakinek a kezét. - Lily, ébredj! - Most már egészen közeli és éles volt a hang. Lassan kinyitotta a szemét. Az első amit megpillantott James Potter arca volt, ahogy megkönnyebülten elmosolyodik. - Hála az égnek... - A lány lassan felült és megdörzsölte a homlokát.
- Mi történt? - kérdezte.
- Ezt tőled szerettük volna megtudni – mondta Sirius, aki kicsit távolabb állt tőlük. James felsegítette a lány, aki körbenézve egyből felfedezte, hogy a mappa eltűnt.
- Valaki biztos elkábított – mondta, majd keserűen elmosolyodott. - Megesik néha... - mondta, majd megpróbált egyenesen felállni, de úgy tűnt számára, ez nem fog sikerülni. Ezt James is így láthatta, mert inkább nem engedte el a lány karját.
- Miért jöttél ide?
- Találkoztam valakivel, aki bizonyítékot adott arról, hogy egy minisztériumban dolgozó személy halálfaló kém. De eltűnt a mappa – válaszolt készségesen. - Vissza kell mennem Alastorhoz. Elmondani neki... - elharapta a mondatot.
- Nem ér rá holnap? - kérdezte aggódva a kezét fogó férfi. - Szerintem haza kellene menned.
- Nem lehet. Valamiről tudnia kell Mordonnak! - visszakozott a lány, majd elhúzta a kezét, mire majdnem elesett. A mellette álló férfi elkapta. - Au... kösz.
- Nem vagy jól, Lily.
- Nem állítottam az ellenkezőjét, de van ami fontosabb attól, hogy, hogy érzem magam. Beszélnem kell Mordonnal! - kötötte az ebet a karóhoz.
- Mondjad... - morgott egy hang mögöttük. Lily, James segítségével, egyenesbe hozta magát.
- Alastor! Hát te?
- Pár mugli látta, mikor megtámadtak és engem küldtek ki, hogy ellenőrizzem a memóriamódosítók munkáját. Most vettelek titeket észre.
- Éljen – szólt keserűen a lány. Bár ez a keserűség inkább szólt sajgó fejének, mint annak, hogy nem kell visszamennie a parancsnokságra. - Tud róla, pár emberről, meg a Főnixről is, és ez már biztos.
- Tessék? - hökkent meg Mordon. - Kikről tud? - kérdezte aztán.
- Rólam, Peterről, Remusról – itt Sirius és James tanácstalanul összenéztek. - McGalagonyról és Dumbledore-ról. Ez biztos.
- Miről tud és ki? - kérdezte Sirius csodálkozva.
- A Főnix Rendjéről, Sirius – szólt egy nyugodt hang mögülük. - És, ha jól sejtem Voldemort tud róla. - Lily bólintott. Remus, mivel ő volt a megszólaló lassan előrébb sétált. - Jól vagy?
- Csak a szokásos. Utálom, ha elkábítanak – fújtatott egyet a lány morcosan. - Nincs egy aszpirinod?
- Bocs... A házad már be van rendezve?
- Aha – válaszolt a lány, még mindig Jamesre támaszkodva.
- Akkor menjünk oda és minden elmondok nektek. Dumbledore mondta – tette hozzá az utolsó mondatot, mikor Mordon ránézett.

Lily a kanapén ült a kandalló előtt, a többiek pedig szájtátva nézték a házat.
- Lehetne a Főnix hadiszállása! - füttyentett Mordon.
- Ne is álmodj róla – szisszent fel Lily. James elmosolyodott, majd felvett egy cetlit az asztalról. Egy levél darabja lehetett. De most csak annyi volt rajta: „Perse” Kissé elszorult szívvel ott hagyta. Valahogy a Perse töredékről Piton jutott az eszébe. De mit keresne egy cetli Lily házában Piton nevével?
Miután mindenki megcsodálta a házat Remus és Mordon mindent elmondott Jamesnek és Siriusnak a Főnix Rendjéről.
- Én már egy éve a tagja vagyok. Peter és Remus csak januártól.
- És mi alapján kerülnek bele az emberek? - kérdezte kissé sértődékeny hangon Sirius.
- Hogy kire van szükség. Én és Mordon azért kerültünk bele, mert aurorok vagyunk, Remus azért mert vérfarkas, Peter pedig az Abszol út sötétebb környékén dolgozik a nagybátyjánál. Mind különböző okból – válaszolt Lily. - De most ti is tagjai lesztek és ezt komolyan kell venni. Aki elárulta a rendet, az majdnem halálra ítélt minket. Voldemort tud rólam, Remusról, Peterről, tehát mi már elsődleges célpontjai vagyunk azok között akiket meg akar ölni.
- Jól hangzik.
- Ráadásul van egy tégla beépítve. Valaki kémkedik neki és meg kellene tudni ki az – morogta Mordon. - Ti hárman meg egyedül sehova, rendben? - nézett a három főnixesre. Lily bólintott.
- Nincs kedvem még meghalni – dőlt hátra a kanapén. Mordon felállt. Számára véget ért a tanácskozás.
- Megyek szólok Dumbledore-nak – mondta. - Lily senkinek se nyiss ajtót amíg nem tudod ki az. Remus, Peter ti se nagyon mozduljatok ki egyedül.
- Persze – bólintott a két megemlített.
- Majd mi elkísérünk titeket! - állt fel James. - Úgyse találkoztunk május óta.
- Rendben! - mindenki felállt, majd egyedül hagyták Lilyt, bár Mordon még visszafordult az ajtóból.
- Lily, kitől tudtad meg mindezt?
- Hát... - tétovázott a lány.
- Halálfaló? - kérdezte az öreg aurtor. Lily a padlót nézte, nem válaszolt. Miután az auror mögött becsukódott az ajtó, záróvarázst tett rá, majd gondolkozva nézett a tűzbe. „Piton szerint Elinor Grime nem volt hasznos Voldemortnak, mégis megtámadtak, csak azért, hogy elvegyék tőlem a mappát. De, ha nem volt hasznos, miért van bent? Nem Főnix tag és nincs köze az aurorokhoz sem. A muglikkal kapcsolatos főosztályon dolgozik, ami meg nem is érdekelheti Voldemortot. Miért? Miért fontos Voldemortnak, hogy Elinor inkognitója megmaradjon?” Hamarosan változtak a gondolatai. Mordon utolsó kérdésére gondolt. „Igen, halálfaló, de segített. Rossz dolog, hogy segített nekünk egy halálfaló? Vagy az a rossz, hogy még nem adtam fel Perselust? Hibát követtem el?” Ezekkel a kérdésekkel a fejében aludt el a díványon.

„Szívünkben ott él a két törvény
Árnyék, és fény
Minden nap elcsábít mind két út,
Mert mind kettő választ nyújt. „