Egy hete griffendéles vagyok, és jól érzem magam. Gyakran elbeszélgetek Hermionéval és Harryvel, de, akik nagyon rám vannak akaszkodva, azok Levander és Parvati, akik szinte mindig velem akarnak beszélgetni. Kiderült, hogy Ginny és Harry tényleg válságban vannak egy kis veszekedés miatt, de majdcsak megoldódik minden. Eljött november közepén a kviddics meccs is, ahol a Griffendél tarolt, és olyan jól esett szurkolni. Mikor Harry elhalászta Draco elől a cikeszt, és én lent gratuláltam a Roxfort legeredményesebb fogójának, úgy nézett rám, mintha maga a sátán lennék... November végén ráadásul leesett az első hó, így mikor Parvatival, Seamusszel, és Nevillelel lementem Roxmotsba, majdnem lefagyott a lábam. A hó majdnem a térdünkig ért. Sose voltam ilyen boldog. Bent üldögéltünk a Három Seprűbe, és a mardekáros lányok gyerekes viselkedéséről tartottam előadást, ami jókat nevetgéltünk. Parvatinak leginkább az a story tetszett, ahol Pansy Parkinson sikítozva ugrált az ágyon egy műegér miatt, amit Millicent tett az ágyába. Kellemes ébredés harmadikban... Később csatlakozott hozzánk Ron, Hermione és Harry is. Az első kettő kéz a kézben ült le a székre. Már nem haragszom Ronra, hiszen életem legszebb napját köszönhetem neki. A Három Seprű társaságát viszont meg kellett osztanunk Dracóval és a bandájával. Mögöttünk ültek le, és komor képpel itták a vajsörüket, míg mi jókat nevettünk a különböző történeteken.
- Arille! - suttogta a fülembe a nevem Parvati. Már majdnem szóltam neki, hogy ismerem a nevem, mikor fojtatta. – Draco téged bámul... de már vagy húsz perce. - Nem! Hirtelen megfordultam, és tényleg. Ijedten fordította el a fejét, és úgy tett mintha beszélgetne. Tényleg bámult. Mi ütött belé? De nem csak a fogadóban bámult, hanem este a vacsoránál is. Erre Levander hívta föl a figyelmemet. Így telt el november, és Draco gyakran felejtette rajtam a szemét, míg én lassan valódi griffendélessé váltam barátokkal, és megbecsüléssel. A tanulmányi eredményeim is sokat fejlődtek, Lumpsluck professzortól gyakran kaptam pontokat, a mardekárosok nagy kesergésére. Érdekes, hogy úgy beszélek a volt házamról, mintha sose lett volna a házam... a családom. Épp bűbájtanról sétáltunk Parvatival a klubhelységbe, mikor észrevettük a plakátot.