7: Remus utazása
- Tessék?! - kérdezte Remus döbbenten. - Edevis tükrében?
- Igen, de ez egy furcsa alkalom volt. Már harmadik napja voltam ott, de akkor csak anyát láttam, és egészen máshogy, mint eddig. Nem talárban volt, hanem furcsa öltözetben, és a nyakában volt a medál.
- Lehet, hogy a túlvilágra nyertél belátást Edevis tükrén keresztül? - kérdezte Hermione.
- Lehet... - suttogta a fiú.
- Nézzünk be a túlvilágra! - állt fel Remus, majd elkezdett egy könyv után kutatni. A három fiatal döbbenten nézett rá. - Á, meg is van! - mondta. - A túlvilágra lépés varázslata... „A varázslat ideiglenesen átvisz a köztes világba, ahonnan a lélek a túlvilágra kerül. A varázslat egy napot vesz igénybe.” Magyarul, egy napig leszek halott.
- Te? - hüledezett Hermione. - Miért pont te?
- Átaludnám a teliholdat! Azt az egy napot... És tudnék beszélni velük... legrosszabb esetben is Siriusszal biztos. Na, tetszik az ötlet?
- Akkor mikor, holnap reggel? - kérdezte Harry. Remus bólintott.
***
Lily a tóhoz ment ki, majd leült a tó szélére, és belelógatta a lábát, persze miután levette a cipőjét. Sirius az egyik tóparti fa törzséhez ült le.
- Mire várunk? - kérdezte úgy tíz perc után.
- Természetesen Jamesre – válaszolt a másik. - Tudod... Szeretném megtalálni a kaput...
- Tudom – válaszolt. - De azt is tudom, hogy nem szeretnéd, hanem ez a legfőbb vágyad.
- Igen...
- És, ha belenézel a tó tükrébe, mit látsz?
- Harryt. - Hangzott a válasz.
- Meddig maradunk? - kérdezett Sirius újra. Lily felé fordult.
- Addig, amíg nem jön... csak nem félsz? Vagy randevúd van? - kérdezte.
- Nem, csak... azok a lélekfalók...
- Nyugi, engem nem bántanak, így amíg velem vagy, téged se.
- Oké, megnyugodtam – válaszolt egy mosollyal a férfi, majd behunyta a szemét és várt.
Az ég lassan sötétedett el, és még mindig ott ültek. Lily felhúzta a térdét, és az állát rátámasztotta: nézett a semmibe. Hosszú-hosszú ideig.
Aggódott. James sosem maradt ki még ilyen sokáig. Remélte, hogy nem esett semmi baja, azaz nem találkozott lélekfalókkal. És nem lépett tovább.
- Üdv! - Lily felkapta a fejét.
- James! Végre! Már kezdtem aggódni, hajnalodik!
- Igen tudom. Sokáig tartott, és az a legrosszabb, hogy semmi. Két városban jártam már, de...
- Értem. Semmi...
- Könnyebben rátok találtam, mint gondoltam! - Mindhárman megfordultak.
- Remus? - nyögte Sirius. - Hogy kerültél ide? Ugye nem haltál meg? - James végigmérte a barátját. Mivel elég régóta nem látta, és eléggé megváltozott.
- Nem – válaszolta higgadtan a férfi. - Egy varázslat hozott ide. - Lilyékre nézett, és elmosolyodott, majd tekintetét a nő medálja ragadta meg. - A medál! Tényleg nálad van!
Lily önkéntelenül is megfogta, majd hátrébb lépett.
- Tényleg Remus vagy? - kérdezte. A férfi megállt.
- Nem hisztek nekem? - kérdezte. Sirius körbejárta, majd hümmögött.
- Mi Ágas kedvenc étele? - kérdezte.
- Mit tudom én! - rázta meg a fejét a férfi. James összehúzott szemmel a barátjára nézett.
- Látod, te nem is vagy Remus! - jelentette ki bólintva egyet.
- Miért, te tudod? - kérdezett vissza, mire Sirius elvörösödött.
- Hát...
- Na, akkor te sem vagy Sirius, nem igaz? - James elvigyorodott. Lily pedig elgondolkodva hallgatta őket, majd elmosolyodott.
- Ágas – suttogta, mire mind a hárman ránéztek. - De régen volt! Az te vagy, igaz? - nézett Jamesre, aki szintén bólintott. - De jó lenne megint Roxfortos diáknak lenni...
- Egyet értek – bólintott Remus. - Egyéb kérdés, Tapmancs?
- Kit támadtál meg hatodikban vérfarkasként?
- Megtámadtál valakit? - hökkent meg a nő, és értetlen tekintettel nézett rá.
- Igen,de Sirius hibája volt. Ha James nem menti meg Pitont... lehet, hogy nem lennének RAVASZ-aink.
- Te megmentetted Pitont? Sose mondtad! - hüledezett Lily tovább.
- Megkért rá, meg én sem akartam az image-emet rombolni.
- Jajaj... - Ekkor hirtelen furcsa üvöltést hozott a szél.
- Lélekfaló! - kiáltott fel Sirius. - Gyerünk, még visszaérhetünk Crystalba, majd ott folytatjuk a kihallgatást!
Így is történt. James ment elől, mögötte Sirius és Remus, és Lily ment leghátul, mivel neki ott volt a medálja. Sietve haladtak, de nem futva. Remus álmélkodva nézte a zöld tájat, aztán, amikor felbukkant a város azt is. Falai hatalmasak voltak.
- Talán háború folyik itt? - nézett fel a hatalmas kőből épült kapuja, amit acél és vas erősített.
- Igen – mondta James. - Védjük magunkat a lélekfalók ellen.
Beléptek a városba, majd elmentek Lilyék házához.
Odabent Melinda és Edvian beszélgettek, mikor a kis társaság belépett.
- Ó, megint bővült a családi kör? - kérdezte.
- Ideiglenesen – válaszolt Remus. - Remus J. Lupin vagyok.
- Edvian Königs, ő pedig a lányom, Melinda. Hagyunk titeket beszélgeti. Ja! Amúgy nem találtam semmit, én kezdem feladni. Holnap, azt hiszem visszamegyünk Mirage-ba.
- Ahogy gondolod – bólintott James, majd hellyel kínálta Remust. Lily lehuppant a kanapéra, James egy székre ült, Sirius pedig állva maradt.
- Tehát! - szólt. - Remus... Tudtad, hogy mi lett Pitonnal hatodikban...
- Pedig ezt csak a Tekergők , Piton és Dumbledore tudta. Jut eszembe, Dumbledore-ral nem találkoztatok?
- Meghalt? - sápadt el Lily. Remus bólintott.
- Nem, nem találkoztunk – válaszolt James. - De mesélhetnél valamit...
- Nem! - mondta Sirius. - Míg nem tudjuk biztosra...
- Mit? Sirius ki más lenne? - sóhajtott a nő. - Javíthatatlan vagy! Tehát Remus, miért jöttél? A túlvilágra lépés varázslata igen kockázatos.
- Hát... úgy tűnik, megtaláltuk a fegyver, amivel el tudnánk pusztítani Voldemortot.
- Harryék jól vannak? - kérdezte hirtelen Sirius. Remus bólintott.
- Egy kicsit fáradtak, de vigyázunk rájuk. Jelenleg én – mondta.
- És mi az a fegyver? - kérdezte Lily.
- Ott lóg a nyakadban. A medál... - mondta, majd elkezdte felidézni a könyv sorait. - Mágikus medalion: Egy ősi varázsló mágikus képességekkel ruházott fel egy medált, hogy megóvja az életét. Csakhogy a varázsló meghalt, és a legenda szerint a medál eltűnt. A legenda szerint a medál hatalma képes a halált elűzni, emellett mágikus képességeivel képes életet elvenni is. A medált egy híresebb varázsló találta meg. Ő volt, a négy nagy közül, Griffendél Godrik, aki viselte is a medált egy ideig, valószínűleg a Roxfort megalapításáig. Aztán másvalakihez került a medál, aki, a legenda szerint, a túlvilágra vitte a kincsét.
- A legenda úgy tűnik, igaz! Hiszen itt találtuk, egy csontvázon. De mi van, ha, teszem azt, a medál Voldemorthoz kerülne?
- Reméljük nem fog, Lily. Tehát elvihetem a medált?
- Vihetnéd, ha tudnád. De szellemként tárgyat nem vihetsz innen ki, csak kapun keresztül.
- Amit sajnos, nem tudjuk, hogy hol van – mondta Sirius. - De dolgozunk rajta.
- Különben, Remus – szólt Lily. - Honnan tudtad, hogy nálam van a medál?
- Harry mondta, hogy elsőben látott Edevis tükrében. És, hogy nem úgy, mint az azelőtti este.
- Látod? Én megmondtam... én... én...
- Lily – James aggódva nézett rá a többiek pedig kíváncsian.
- Én tudom, hol van a kapu, és hogy működik!
- Tessék?! - ugrott fel Sirius és James. Lily is felugrott, majd körbefordult.
- EDVIAN! - kiáltott fel. A férfi pár perc múlva meg is jelent, addig Lily izgatottan járkált a szobában.
- Igen?
- Edvian, van Edevis tükör ebben a világban?
- Igen, Mirage-ban. Egy... Miért?
- Tudom, hol a kapu! A kapu Edevis tükre! És a működése igencsak bonyolult, de megoldható. Ha két olyan ember áll a két tükörnél, akiknek a vágya a másik ember, akkor a kapu megnyílik.
- Honnan tudod? - kérdezte Sirius.
- A Vágyak-tava. Edevis tükörként működik, csak nem kapu... vagyis félig. Harrynek az volt a vágya, hogy engem lásson, nekem, meg, hogy őt. Varázslat látást engedett hát, mivel ő Edevis tükrén nézett, én meg egy olyan felületen, ami ugyanazzal a bűbájjal van ellátva. Mennünk kell Mirage-ba, te pedig Remus... tudd, meg, hogy Harry leghőbb vágya még mindig ugyana... - Hirtelen valami földrendég rázta meg a várost, és egy férfi tört be a lakásba.
- Egy lélekfaló bejutott Crystalba!
|