Másnap nem mentem dolgozni, viszont James hosszú könyörgések árán elküldtem. Sikeresen. Nem tetszett neki az ötlet, jobb szeretett volna rám vigyázni. Remélem nem úgy tűnt neki, hogy meg akarok tőle szabadulni, csak tényleg szereti a munkáját, és nem akarom itt tartani, mikor jól elvagyok addig, míg haza nem jön. Kezdetnek tizenegyig alszom, majd főzök, és olvasok. Néha majd feltakarítok, de pálcával, könnyedén és kész!

Délután, James előtt Sirius, Mia, Remus és Lana néztek be hozzám.
- Szia, Lily! Hogy vagy? - kérdezte Sirius, miután belépett.
- Köszi, jól. Azt hiszem, hála neked is. És te?
- Ragyogóan – válaszolt mosolyogva. - Mondd csak, miért nem jöttél ma be?
- Hát... már nem fogok bejárni, jó ideig. Kilépek az aurorok közül. - Mind a ketten meglepetten néztek rám. Ekkor lépett be James.
- Már itt vagytok, sziasztok! - köszönt, majd leült mellém.
- Miért léptél ki az aurorok közül? - kérdezte Remus. Jamesre néztem, ő meg rám mosolygott. Nem mondta el nekik? Pedig azt hittem ez lesz az első dolga...
- Tudod, Sirius hosszasan beszélgettünk Lilyvel tegnap... - Hat megszólalás volt!
- És?
- Úgy döntöttünk – mondtam, majd rámosolyogtam Jamesre. - Hogy most egy ideig a családlapítással törődünk. Sirius és Remus értetlenül összenézett, de értetlenségük, Lana felugrásáig tartott.
- Terhes vagy! - És a nyakamba ugrott. Majd leült mellém a másik oldalon, és a hasamat nézte. - Ott a kicsi Potter...
- Lana! - nevettem, miközben a többiek gratuláltak.
- De, hogy, hogy nem dolgozol. Ha jól tudom engedik pár hónapig a munkát. A nem túl veszélyes aurori munkát... - szólt Amelia.
- Az a helyzet, hogy terhesen nem javallott felrobbanó házakban lenni. – Sirius elsavanyodott. - Veszélyeztetett terhes vagyok. Kilenc hónap nyugi van, vagy elveszthetem.
- O, ne! - mondta Lana, majd Remusra kacsintott, aki érthetetlen okokból kicsit elpirult. - Akkor sok, sok, sok pihenés kell neked! Csak szólj és ugrunk...
- Ne túlozzátok el!
- Ez nem túlzás! - mondta James, majd Remus és Sirius is bólintott hozzám. Hátradőltem.
- Rémesek vagytok! - mondtam. James átölelt, majd adott egy puszit az arcomra.
- Csak szeretünk...

Engem mindenki szeret, csakhogy, egyedül vagyok, mint az ujjam. Tudom, tudom, magamra vessek, miért nem mondtam Jamesnek, hogy maradjon? Azért, mert ez csak hiszti most nálam. Nem komoly. Leültem a kanapéra, majd olvasni kezdtem, mikor valami nekikoppant az ajtónak. Letettem a könyvet és a pálcám felé nyúltam. A következő koppanás, nem koppanás volt, hanem valaki megpróbálta betörni az ajtót. Ijedten bújtam be a sarokban lévő fotel mögé. Általában a fotelt se szokták észrevenni, nemhogy a mögötte lévő rést.

Hatalmas reccsenés jelezte, hogy az ajtó engedett az erőszaknak. Úgy hárman léphettek be, de lehet, hogy többen voltak.
- Még, jó, hogy a kuzinod felesége! - nevetett Jenny hangja, gondolom Sebastiannak. - Így nemvolt nehéz megtudni, hol laknak.
- A nénikém kedves volt. Azt hitte kedves látogatást akarok itt tenni.
- És, nem így lett? - nevetett Rosh. - Azt hittem Serenity tartja velük a kapcsolatot, de tévedtem. Mióta szakított Blackkel, kicsit furcsa lett. Na, jó... itthon van e a háziasszony? Ó, Lily! Barátok vagyunk! - Eszembe sem jutott kijönni a kuckómból, csak rám ne találjanak... a kicsi... nem sérülhetek meg!
- Lily! Jenny vagyok! Itthon vagy? Bocs az ajtóért! - Kösz! Jókor... - Lily! Nem emlékszel rám? Jenny Cole vagyok!
- Úgy tűnik nincs itthon a kicsike... pedig úgy eljátszottam volna vele! - mondta Sebastian. - Biztos ő is az aurorparancsnokságon van.
- Nincs ott – mondta Jenny. - Itt van, Voltam bent a kórházban, mikor kiderült, hogy túlélték. Onnan tudom, hogy nem dolgozhat. Nem tudom, mi a baja, de nem dolgozhat. Tehát itt van.
- Akkor viszont, tudja, hogy mi voltunk ott a háznál – mondta Rosh.
- És?
- És, most bujkál... Kicsi Lily gyere elő! - Azt lesheted. - Kicsi Lily... Lilyke! Úgy is megtalálunk. Három, kettő, egy... aki bújt, aki nem megyek! - Ekkor marhát... Már bocsánat.
- Rosh... - szólt Jenny. A falnak dőltem. Ne vegyenek észre. Valami leesett, majd eltört. Az ikertükör, hiszen Sirius odaadta, hogy elérjem Jamest, ha kell...
- James Potter – suttogtam. Semmi válasz... - James! - A tükörben megjelent Sirius arca.
- Lily. Mi baj? James most nem... - Megakadt. Újabb csörömpölés hallatszott.
- Istenem, segíts! - suttogtam, majd éreztem, hogy plafondarabok hullanak a fejemre.
- Bár istenek nem vagyunk, tarts ki, megyünk! - Azzal el is tűnt. Én meg összehúztam magam, miközben a rombolást hallgattam. Nem hiszem el, tönkre teszik a házam.
- Nézzétek, az a fotelt, eddig nem is láttam! - Szinte láttam magam elsápadni. - Szerinted befér mögé valaki?
- Nehogy befér... ott is van, fogadok! Lilyke... csak nem a fotel mögött bujkál?

Sosem tudták meg, hála Jamesnek, Siriusnak és Dumbledore-nak. Csak hangokat hallottam, de annyi elég volt.
- Lily... - Lassan felálltam, majd férjuram segítségével kimásztam a zugomból. Jenny ott ült megkötözve a kanapén Sirius mellett. Nem sokat változott, csak felnőttebb lett.
- Miért? - kérdeztem tőle.
- Te kérded? Te miért zártál ki? A legjobb barátnőd voltam!
- A legjobb barátnőm?! - kérdeztem meghökkenve.
- Lily, csak nyugi, nehogy megártson.
- Vissza fognak jönni! - nevetett a lány. - Értem, meg értetek! A Nagyúr a fejeteket akarja! - Aztán abba hagyta a nevetést, mintha elvágták volna. Dumbledore kérdezett még tőle egy két dolgot, majd Sirusszal elvitette a parancsnokságra, ő maga meg itt maradt. Jamesszel gyorsan rendet tettek, majd visszajöttek mellém.
- Miért nem volt ma bent dolgozni? - kérdezte Dumbledore aggódva.
- Veszélyeztetett terhes vagyok – válaszoltam, mire picit elmosolyodott. Gondolom a terhes dologra. - Nem erőltethetem meg magam.
- Mégiscsak kilépek, így nem hagylak itt – sóhajtott James.
- De most szükség van mindenkire – mondta a professzor. - Jobbat ajánlok.
- Mit?
- A terhesség alatti idejét töltse a Roxfortban. Mikorra várható a baba?
- Július...
- Remek. Tudja, szükségem is lenne magára. Gondolom nem szeretne kilenc hónapon keresztül tétlenül ülni. - Nemet intettem.
- De ugye semmi megerőltető? - kérdezte James.
- Attól függ, a tanítást, megerőltetőnek tekinti-e. - Tátva maradt a szám. - Természetesen a tanárok és a diákok vigyáznának magára. Vállalná a sötét varázslatok kivédését?