Összeszorítottam a szemem, és vártam az elkerülhetetlent, de nem jött. Kinyitottam a szemem, és James arcát láttam meg. Egy megkönnyebbült arcot. Éreztem, hogy az ijedség, és a feszültség kezd rajtam kijönni. A szemem elhomályosult, és éreztem, hogy könnyezni kezdek. Leszedte a lábamról a plafondarabot. Majd segített felülni
- Istenem – átöleltem, és sírtam. Zokogtam. A hátamat simogatta, de közben éreztem, hogy a keze remeg.
- Nyugodj meg! - mondta alig hallhatóan. Valószínűleg ő is megrémült. Megértem.
- Sirius? - kérdeztem szipogva. Nemet intett a fejével. Tehát még nem találták meg. - Fáj a lábam...
- Biztos eltört, majd kiviszlek – mosolygott, majd megsimogatta az arcom. Ekkor hatalmas fájdalom hasított a hasamba. Elengedtem James karját, majd összegörnyedtem a fájdalomtól. - Lily, Lily, kicsim, mi a baj? - nem tudtam válaszolni. Úgy éreztem, mintha egy kést döftek volna a hasamba. Aztán megint elsötétedett minden...
Amikor kinyitottam a szemem, csak homályosan láttam, és fáztam. Remegtem a hidegtől.
- Hol vagyok? - kérdeztem, de olyan gyenge volt a hangom, hogy alig hallottam. Egy csengő női hang válaszolt.
- Jó helyen. Nyugodjon meg... - De nem tudtam megnyugodni. Nem tudtam, mi bajom van. - Magas láza van, egyelőre nem mehet sehova, sajnálom.
- De tud segíteni? - Ez James hangja. Akkor nem lehet nagy baj.
- Le kell vinni a lázát, aztán irány a Szent Mungo. Előkészítek egy hűtő fürdőt. A barátjával nem lesz gond. Nincs életveszélyben, de egy vizsgálat rá is férne.
- Akkor őt elviszem az istápolyba – hangzott Remus hangja. - Vigyázz Lilyre.
- Mást se teszek – hangzott a megtört válasz.
- James... - nyöszörögtem. Megfogta a kezem.
- Itt vagyok melletted, mindjárt jobban leszel... - Nem tudtam válaszolni. Fáradt voltam. Becsuktam a szemem.
- Ne hagyja elaludni! Ilyen lázasan már veszélyes... - Veszélyes? Ennyire...
- Lily, Lily nyisd ki a szemed! - kinyitottam.
- Fáradt vagyok... - nyöszörögtem. - Én...
- Tudom.
- Oké, akkor irány a fürdőszoba. Előkészítettem a hűtő fürdőt.
A következő percekből csak annyira emlékszem, hogy hirtelen valami hideget éreztem... Aztán kezdett visszatérni belém az élet. A látásom kitisztult. Egy fürdőszobában voltam, egy kádban, ahova hideg víz folyt. Nem voltam ruhátlan, egy törülközőbe voltam csavarva. James ott térdelt a kád mellett, és mikor meglátta, hogy most már látok is, elmosolyodott.
- Hogy vagy?
- Egyre jobban – válaszoltam. - Mi történik velem? Hol vagyok?
- Ott, ahova eredetileg kellett volna jönnünk. Ez Lucy Winter háza. Szerencsére gyógyító. Segít. Ha lement a lázad, megyünk a Szent Mungoba. Ott kiderítik, mi bajod van.
- Rendben... De ha az a lány, akinek a hangját hallottam, az Lucy, akkor ő talán meg tudja mondani, miért vadásznak rá a... Úristen...
- Mi az? - kérdezte hirtelen.
- Jenny... meg Sebastian, és Rosh... Ők tették!
- Lily, nyugodj meg! - becsuktam a szemem egy pillanatra, és vártam, hogy egyenletes legyen a légzésem.
- Jenny Cole. Emlékszel még rá? Hetedikig a legjobb barátnőm volt, míg nem szakított Siriusszal. Jamie miatt.
- Igen, emlékszem. Ki nem állhattam.
- Ő volt ott, meg Rosh Looks és a kuzinod, Sebastian. Ők robbantották fel a házat. Tudták, hogy én és Sirius bent vagyunk! Hallottam, hogy beszélgetnek. Ráadásul Voldemortot emlegették... halálfalók...
- Rosh oké, hogy halálfaló. De Jenny griffendéles volt, Sebastian pedig Potter... és...
- Tudom, mit hallottam – csattantam fel. - Lucyt keresték...
- Engem? - lépett be egy fekete hajú, farmeres, fiatal nő. James felállt, és engedte, hogy hozzám férjen. - Ki keres engem?
- Halálfalók és Voldemort – válaszolt James. Lucy Voldemort nevénél összerándult.
- Miért keresnek ők engem? - A homlokomra tette a kezét, majd egy fiolát adott a kezembe. Beleszagoltam, majd, mivel nem tűnt veszélyesnek, megittam. Felállt. - Nem tettem semmit Voldemort ellen.
- Nincs véletlen olyan rendben, vagy társaságban, akik ellene vannak, vagy...
- Dumbledore megkért, hogy bizonyos embereket gyógyítsak meg... de semmi egyéb.
- Biztos a rendből! - mondtam. - Akkor viszont Voldemort tud a rendről. Legalábbis sejti, hogy létezik...
- Rend? - kérdezte Lucy.
- A Főnix Rendje. Dumbledore valószínűleg azért nem mondta el, hogy ne keverje bajba magát.
- Hát ez nem sikerült – mondtam, miközben visszatért belém az élet. Lucy rám nézett.
- Lement a láza, mehet a Szent Mungoba.
- Maga is jöjjön! - mondta James. - Ott majd rábízom egy barátomra, aki vigyáz magára.
- Rendben.
Míg James Lucyt intézte, egy gyógyító engem vizsgált, majd szólt, hogy várjak. Felültem, és a lábam lógatva vártam. Jamesszel együtt tért vissza. A férjem leült mellém, majd türelmetlenül nézett a gyógyítóra.
- Mi baja Lilynek? - kérdezte aztán, miután a gyógyító csak hümmögött.
- Hát, tudja... miután a felesége terhes...
- Terhes?! - kiáltottunk fel mindketten Jamesszel. Én meg ráadásnak szédültem is. A gyógyító csodálkozva nézett rám.
- Nem tudta?
- Honnan kellett volna tudnom? - kérdeztem.
- A jelekből. Egy nő tudjon olvasni a jelekből!
- Jelek?! - kérdeztem kétségbeesetten, miközben James a hírt próbálta megemészteni. Hol elkomorodott, hol elmosolyodott. Képzelem, mi megy benne végbe...
- Hányinger, émelygés, hirtelen érzelem-, energiaváltozás...
- De hülye vagyok... - nyögtem, mire elmosolyodott.
- Biztos túlságosan el volt foglalva. Tehát a robbanás következtében sérült...
- Ugye, nem veszett el a kisbaba? - kérdezte James. Elmosolyodtam, ahogy a gyógyító is. Jó tudni, hogy ebből nem lesz gondunk.
- Nem, de a felesége immár veszélyeztetett terhes a szülésig. Tehát nincs kemény munka, csak könnyed. Max. házimunka, vagy olyan, ami nem erőlteti meg. Hosszú séták, és sok, sok, sok pihenés. És nem lesz baj. Ha görcsöl, lássa orvos. Ennyi.
- Ennyi... - mondtam, majd felsóhajtottam.
- Menjenek haza, pihenni...
Hazamentünk. James Lanára és Remusra bízta Lucyt, mi meg kicsit kivontuk magunkat a forgalomból. Otthon ültünk délután a kandalló előtt, de egyikünk sem szólt azóta, hogy hazajöttünk. Hozzábújtam, és néztem a tüzet. James mosolygott.
- Kisbabánk lesz... - mondta halkan. Elmosolyodtam, majd felnéztem rá.
- Igen...
- Kiállok az aurorok közül, hogy...
- Nem kell. - Ültem fel. - Tudok magamra vigyázni. - Megsimogattam a hasam. - Nem hagynám, hogy baja essék a kicsinek...
- De jobb lenne, ha én is itt lennék. Ha tényleg Sebastian, Rosh és Jenny támadtak rátok, úgy, hogy Lucyt kellett keresniük, akkor ők téged és Siriust akarják. Lily, nyugodtabb lennék, ha...
- De te szereted, amit teszel! - válaszoltam, majd adtam egy puszit az arcára. - És most örülhetsz, se a rendben, sem az aurorok között nem leszek. Itthon leszek biztonságban. - Sose tévedtem nagyobbat...