Nem is tudom, mit volt nehezebb elviselni. A tízpercenként rám jövő rosszullétet a bájital szaga miatt, vagy azt, hogy emellett energikus voltam annyira, hogy legszívesebben körbefutottam volna a házat pár ezerszer...
- Hogy haladsz? - jött be Sirius. Köhögtem párat, majd öklendezve az ablakhoz mentem és szívtam a kellemes október végi levegőből.
- Remekül – nyögtem. Majd vettem még egy mély levegőt, és a tüzet megszüntettem. - Készen van!
- Jól vagy? - kérdezte rám nézve. Bólintottam.
- Ja, csak ez a szag... felfordul a gyomrom! - Beleszagolt a levegőbe.
- Nem érzek semmit... - Oh. Na ne! Mi van velem?
- Nem... de hát olyan erős szaga van. Bár eddig én is azt hittem, hogy nincs szaga, de úgy látszik.... valamiért érzékenyebb vagyok a szagokra.
- Vajon miért? - kérdezte, miközben a bájitalt egy fiolába öntötte át.
- Nem t'om... - válaszoltam, majd mentünk a többiekhez. Elvégezték a bűbájt. Úgy, ahogy kellett, én addig a visszatérő rosszulléttel küszködtem. Úgy elment az erőm, mint annak a rendje. Csak tudnám miért?!
- Lily, biztos jól vagy? - kérdezte James, majd otthagyta Remust és Siriust, és leült mellém.
- Időnként – mondtam, majd elmosolyodtam. - Valami nem esett jól biztos. Csak a gyomrom, majd elmúlik. Biztos a bájital miatt. Olyan szörnyű szaga van!
- Nincs szaga!
- De van! Csak nem érzitek! - mondtam, majd felálltam. - Jutottatok valamire?
- Igen. Egy London melletti környékre mutat a bűbáj...
- Akkor dologra fel! - mondtam, pedig legszívesebben visszaültem volna a kanapéra. Nem, nem engedem, hogy lássák, milyen rosszul vagyok.
Első utunk a London közelében lévő erdőbe vezetett. Nem volt nagy, de volt. Beléptünk.
- Ööö, és most? - kérdeztem tanácstalanul. Sirius rám vigyorgott, majd elindult valamerre. Mi utána. Csak remélni tudtam, hogy tudja, merre megy. Tudta, úgy húsz percen belül eljutottunk egy mágikus körhöz, majd egy kúriához. Egy nagy, kétemeletes kúriához.
- Itt van Lucy Winter? - ámult el Remus. Közelebb mentünk az ajtóhoz. Minden romos volt. Az ajtó leszakadt, a falak rogyadoztak.
- Nem túl szívderítő, mi? - kérdeztem halkan két hányinger között. Istenem... ramatyul vagyok. - Lehetnek bent halálfalók?
- Nem tudom – mondta James. - Na jó, én és Remus megyünk be elsőnek, szétnézünk, ha valami baj van, akkor szólunk, addig nézzetek körül idekint. - Bólintottunk. Bementek, mi meg idekint körbenéztünk. Szép volt a környék, látszott, hogy varázslócsalád lakja, mivel, bár a ház már rogyadozott, a kertet mágikus varázslatok még mindig szépen rendben tartották. A sövény meg volt nyírva. Az alma piroslott a fákon, már ami még nem hullt le. Sirius levett egyet.
- Kérsz?
- Nem, kösz... - Volt egy gyümölcsös is. Szilvával, barack- és almafákkal, és volt egy virágos kert, melyben őszirózsák nyíltak. A kertben volt egy füves út a ház faláig. És ott véget ért. Végigmentem az úton... - Sirius, nézd! - A fal mellett egy lyuk volt. Egy titkos lejárat, melynek volt ugyan ajtaja, de az is szakadt volt.
- Vajon hova vezet? - kérdezte a férfi, majd benézett. - Majd megnézzük, ha James-ék visszajönnek. Bólintottam, majd hirtelen valami hang ütötte meg a fülemet. Suhanás. Megfordultam, de csak egy elsuhanó árnyékot láttam a ház sarkánál.
- Van itt valaki?! - Kiáltottam fel, de nem kaptam választ. Sirius felnézett.
- Láttál valamit?
- Egy árnyékot... - Ekkor hatalmas robaj hallatszott ki a házból. - James! - Elkezdtem a bejárat felé rohanni. Nem törődtem vele, hogy kimerült vagyok, hogy hányingerem van, csak rohantam.
- Lily, állj meg! - rohant utánam Sirius. Alighogy bementem, megláttam a hang forrását. A padló be volt szakadva a pincébe.
- James! Remus! - kiáltottam fel. Semmi válasz. Összenéztünk Sirius-szal, majd mutatta, hogy megnézi az emeletet. Úgy két perc múlva már jött is le.
- Semmi...
- James! Remus! - elkeseredetten szólhatott a hangom, mert Sirius megszorította a kezem, hogy kicsit lenyugodjak. Előhúzta a pálcáját, ahogy én is az enyémet, majd elindultunk le a pincébe.
Nem volt sötét, révén, hogy a plafon fele be volt szakadva, de azért jól jött a fény a pálcánkból. Körbenéztem. Mindenféle kacat volt itt, mármint azok kacatok voltak, amik kilátszottak a törmelék alól.
- James! - kiáltottam fel újra, mire válaszolt valaki.
- Lily... - halk volt és tompa. A törmelékre néztem. A törmelék közül fény szűrődött ki.
- Sirius! - mutattam oda. Odarohantunk, majd levettünk pár követ, és már láttam is őket. - Jól vagytok? - kérdeztem, de a többi törmeléket is el kellett vinni. Túl nehezek voltak, alapvető dolgok, mint bűbáj, pedig nem jutottak eszembe.
- Semmi bajunk. Volt itt egy üreg, pont bent voltunk, mikor beomlott a tető.
- Biztos ott vezet ki a ház falánál – mondta Sirius. - Találtunk egy kijáratot odakint – magyarázta. James bólintott.
- Megnézzük... - megfogta a kezem és megszorította. Sirius még körbejárta a pincét. - Jól vagy?
- Kicsit megijedtem, de jól – válaszoltam mosolyogva. Sirius ekkor tért vissza sápadtan. Elkapta a csuklóm.
- James, siessetek, a ház fel fog robbanni! - Hirtelen elment minden erőm. Fel fog robbanni a ház! - Lily, gyere, ki kell jutnunk! - Elkezdtünk rohanni a lépcső felé. Nagyon gyengének éreztem magam, de Sirius nem engedett el, húzott maga után, így úgy ahogy haladtunk. Felértünk a földszintre, és az ajtó felé indultunk, mikor megtörtént a robbanás. Éreztem, hogy valami megtaszít, majd mintha repültem volna, aztán minden elsötétült előttem...
***
Két dologra ébredtem fel. Az egyik az volt, hogy szörnyen fáj a lábam. Vagyis mindenem szörnyen fájt, de a lábam különösen. Meg egy kicsit sajgott a fejem. Emellett a másik, amire felébredtem, az három hang volt. Ráadásul mind a három ismerős. De hogy honnan? Megpróbáltam felülni, de se a kezem, se a lábam nem tudtam megmozdítani. A kezem a testem alá volt csavarodva, a lábamon pedig egy plafondarab volt. Amúgy az oldalamon feküdtem. Kinyitottam a szemem, de majdnem vissza is csuktam. A ház egy romhalmaz volt. Itt ott törmelékek voltak. Csodálom, hogy egyáltalán túléltem a robbanást... Vajon Sirius?
- Hát ezt elintéztük – szólt egy női hang. - Az már biztos, hogy ketten itt voltak bent. De Lucy nem.
- Két ki? - érdeklődött egy másik szörnyen ismerős hang.
- Nem fogod elhinni! - nevetett a nő, majd csatlakozott hozzá egy másik férfihang is. - Lily és Sirius.
- Oh... Hát akkor a bosszúm is eljött... - Erről ugrott be. ROSH! Rosh Looks! És a másik hang... Csak nem Jenny?! És a harmadik... igen... az esküvő előtt... Jameséknél... Sebastian! Nem hiszem el! Jenny mit keres itt?! Miért van itt, mit tettem ellene? Azon kívül, hogy rühellem...
- Meg az enyém is – nevetett Sebastian. - Állj, jön valaki. Mennünk kell, pedig végignézném a kuzinom arcát, mikor meglátja a szerelmét és a legjobb barátját holtan!
- De a Nagyúr nem lesz elégedett. Meg kell találnunk Lucyt.
- Megtaláljuk, Jen... megtaláljuk – Azzal halk pukkanások hallatszottak. Felsóhajtottam, és vártam, hogy megtaláljanak, de nem jött senki. Addig dolgoztam magam, míg a hátamra tudtam fordulni, és a kezemet is ki tudtam szabadítani. Megpróbáltam felülni, de fájt mindenem, és nem mertem megkockáztatni. Ha gerinctörésem van, belehalhatok! Felsóhajtottam, majd elsápadtam, ahogy tekintetem a felettem lógó plafondarabra esett. Alig csüngött valamin. Ha az leesik, agyonüt...
- Segítség! - szóltam halkan. - Kérem, valaki! - szóltam. Valahonnan befújt a szél, és meglengette a plafondarabot, mire az egy picit engedett. - Segítség! - sikítottam fel kétségbeesetten. Még egy ilyen széllöket, és leesik, meghalok! - Segítség!
- Lily! - kiáltotta valaki. James.
- James! - szóltam vissza, és éreztem, hogy a könnyeim folytak. Hallottam a lépteit, de nem láttam. Megpróbáltam felülni, de még mindig nem tudtam. Aztán rájöttem, miért. A lábam még mindig oldal helyzetbe volt, így nem tudtam felülni. Emellett zsibbadt is. - James, itt vagyok! - kiáltottam kétségbeesetten. A plafondarab mintha kicsit jobban lengett volna, majd egy könnyed mozdulattal elkezdett zuhanni...