Utálok korán kelni, egyszerűen undorító, szerintem. Megdörzsöltem a szemeim, majd kikapcsoltam az ébresztő bűbájt. Mióta Remus és Sirius is csatlakozott a rendhez meg az aurorokhoz, sokkal több feladatot kaptunk, mind rend, mind aurori szempontból. Kinyújtóztam, majd fel akartam kelteni Jamest, de ő, mint mindig, már ébren volt... vagyis nem volt az ágyban. Az utóbbi időben ezt gyakran teszi. Azt se látom, amikor lefekszik, azt se, amikor felkel... azt se tudom, lefekszik-e egyáltalán! Felöltöztem, majd még egy ásítással csatlakoztam a férjemhez a konyhában.
- Jó reggelt! - ásítottam még egyet. Kiöntöttem a maradék kávét, majd leültem mellé az asztalhoz. Valami mappát olvasgatott. Mosolyogva adott egy puszit az arcomra. Csak tudnám, hogyan csinálja!
- Itt volt Mordon. Adott egy kis munkát...
- Hűha! - mondtam gúnyosan, és ittam. Addig letette a mappát, majd kivett egy papírt belőle.
- Rendhez tartozó ügy... egy személyt kell megvédenünk, akit Voldemort is keres.
- Remek! - mondtam keserűen, majd megittam a maradék kávét.
- Mi van veled? - kérdezte. Elmosolyodtam, majd én is adtam neki egy puszit.
- Fáradt vagyok. Szimplán. Fáradt, nyűgös és hisztis! - Mosolyogva bólintott.
- Értettem. Mit tehetünk ellene? - kérdezte. Megrántottam a vállam.
- Mondd, te szoktál aludni? - kérdeztem. Erre egy kicsit elbizonytalanodva nézett rám. Hehe, fogas kérdés ám!
- A kanapén... - mondta halkan. Meglepetésemben leültem a székre. A kanapén alszik? Olyant nem a válófélben lévők szoktak csinálni? Mikor meglátta az arcom, ijedten elkezdett magyarázkodni. - Ott szoktam elaludni olvasás közben. Csak, tudod, nem akarlak zavarni. Így is fáradt vagy, hát, ha én még hajnali egyig olvasnék lámpánál.
- Oh, de kedves! - morogtam, majd felálltam, de elkapta a kezem.
- Lily, ne csináld már! - mondta aggodalmas hangon. Kirántottam a kezem az övéből.
- Már mondtam. Fáradt vagyok, nyűgös és hisztis! - Majd otthagytam, bementem a hálóba, és leültem az ágyra. Kicsit zavart a dolog. Főleg, mert pontosan tudja, tudok lámpafénynél aludni, és láttam a szemében, hogy nem ezért nem alszik mellettem. Hát akkor? A felesége vagyok, több, mint két éve! Igazán, ha valami baja van, szólhatna nekem! Könnybe lábadt a szemem, amit gyorsan letöröltem, főleg mert nyitotta az ajtót. Felpattantam, és a fiókban keresgélni kezdtem a dolgokat, amik szükségesek lehetnek, bár azt sem tudtam, pontosan mi a feladatunk. Akárhogy próbáltam visszafogni magam, csak folytak a könnyeim. A fenébe! Még egyszer letöröltem, amikor megfogta a kezem, és maga felé fordított. Nem szólt semmit, csak átölelt. Én sem szóltam, csak hozzábújtam, és sírtam.
- Miért? - kérdeztem aztán jó tíz percre rá.
- Nem fontos. Lényegtelen... Lily, nem miattad. - Hazudik!
- Hát? - kérdeztem, bár a hangom nem olyan volt, mint akartam. Túl sok volt benne a hitetlenség, az aggodalom, a féltékenység és a bizalmatlanság.
- Szeretlek – mondta, amivel meg is nyugtatott. Akkor olyan nagy baj nem lehet. - Nyugodj meg, aztán gyere. Meg kell találnunk valakit.
- Kit? - kérdeztem, miközben a szemem törölgettem.
- Egy nőt. Lucy Winter a neve. - Elengedett. - Semmit nem tudunk róla. Sem, hogy hol lakik, se semmit.
- Akkor, talán... kereső bűbáj? - kérdeztem szipogva, majd végleg letöröltem a könnyeket. De zavart, hogy nem tudom, miért költözött át a kanapéra. - Nem mondanád mégis el?
- Lily... kérlek...
- Ha ígérem, hogy nem sértődöm meg? - kérdeztem, mire felsóhajtott. Leült az ágyra, majd kinézett az ablakon. Valószínűleg attól félt, hogy nekem okoz vele bánatot, ha bevallja.
- Az utóbbi időben nyugtalanul alszol – válaszolt aztán hosszú megfontolás után. Érdekes, én nem vettem észre. - Nem tudtam aludni, gondoltam, pár nap alatt elmúlik, de...
- Értem – mondtam nyugodt hangon, majd leültem mellé. - Nyugodtan elmondhattad volna. Megkíméltél volna mindkettőnket ettől a kényes helyzettől az előbb. - bólintott, majd magához ölelt. - Amúgy nem vettem észre, hogy nyugtalanul alszom.
- Én igen – válaszolt. - Gyere, szóljunk Siriusnak és Remusnak, majd kerítsük elő Lucy Wintert.
- Oké – mondtam, majd felsóhajtottam, felálltam, majd elindultunk Siriushoz. Közben azon gondolkoztam, hogy nem mondtam igazat Jamesnek. Hiszen az utóbbi pár napban eléggé kimerültem, és reggel nem ébredtem pihenten, hanem fáradtan.
Sirius egy London külvárosában élő, nem túl nagy kertes házban lakott. Alphard bácsikája örökségéből vette. Nekem nagyon tetszett, bár nem jobban, mint a sajátunk. James bekopogott, majd összenézve vártunk. Türelmetlen voltam, mivel még Remushoz is el kellett jutnunk, de legnagyobb megdöbbenésemre ő nyitott ajtót.
- Gyertek be! - mondta köszönés nélkül, majd kitárta az ajtót, és félreállt. Sirius ekkor lépett az előszobába.
- Sziasztok! - köszönt, majd beinvitált minket a nappaliba. Csak akkor szólaltunk meg, mikor mind a ketten letelepedtek mellettünk. Akkor én hátradőltem, furcsa, olyan hirtelen lettem rosszul. Émelyegtem és... Nem értem...
- Tehát, Mordon volt nálam, és adott egy feladatot. A rendhez tartozik a dolog – kezdte James. Remus rám nézett.
- Lily, jól vagy?
- Remekül! - mondtam, vagyis inkább nyögtem. Vettem egy mély lélegzetet, majd rájuk mosolyogtam. Legalábbis próbáltam. - Folytasd, James...
- Meg kell találnunk egy hölgyet, nevén nevezve Lucy Wintert.
- Halálfaló, auror... gyógyító, vagy mi?
- Mugliszármazású varázsló. Több nincs róla. Se az, hogy hol találjuk meg. Lily azt ajánlotta... - Aki éppen azt se tudja, hol van a rosszulléttől. Kíváncsi vagyok, Sirius mennyire díjazná, ha ide hánynék...
- Egy pillanat – mondtam, felálltam és kisiettem a fürdőszobába, majd... ezt nem részletezem. Kiöblítettem a számat, és a tükörbe néztem. Nem részletezem, ki nézett vissza rám... mindenesetre jobban hasonlítottam azokhoz a boszorkányokhoz, akiket a muglik álmodnak meg, mint magamhoz. Egy sápadt, vörös, kócos hulla nézett vissza rám, zöld szemekkel. Már egy ideig bent voltam, mikor valaki kopogott.
- Lily, jól vagy? - szólt be Remus hangja. - Lily... beengedsz?
- Nem! - kiáltottam ki, de a hangom gyenge volt. Mi a jó fene van velem? Vettem néhány mély levegőt, de még mindig hányingerem volt. Aztán hirtelen elmúlt. Úgy húsz másodperc múlva a szín is visszatért az arcomba. Pont akkor nyitottam ki az ajtót, mikor James akart bekopogni. Rámosolyogtam, már amennyire sikerült a mosoly.
- Jól vagy? - kérdezte. Bólintottam.
- Igen, csak... nem fontos. Többet kellett volna reggeliznem a kávénál. - Ez nem volt igaz, mivel a kávé is a WC-ben kötött ki, de azért jól hangzott.
- Akkor most már jól vagy?
- Igen, most már jól vagyok. Mehetünk vissza. És akkor a kereső bűbájt is megcsinálhatjuk.
- Oké, menjünk vissza. - Visszamentünk. Remus aggódva nézett rám, de rámosolyogtam, úgyhogy megnyugodott.
- Tehát Lucy Winter – mondtam, hogy lássák, biztos jól vagyok. - Arra gondoltam, csinálhatnánk egy kereső bűbájt. Nem sok minden kell hozzá, csak ez-az... Ha gondoljátok, összedobom, pillanatok alatt!
- Remek ötlet. Lily elemében! - állt fel Sirius. - Van véletlen pár bájital-alapanyagom a konyhában, nézd meg, elég lesz-e.
- Megyek! - felugrottam. Á! Mi történik velem? Az előbb a halálomon voltam, most meg energikus lettem hirtelen. Miért?!