Mióta összejöttem Angellel Daniel úgy tapad rám, mintha ragasztó lenne köztünk. Én meg azon agyalok, hogy fogok így Dumbledore-ral beszélni Regulus hol létéről.
James pár nap alatt elhagyta a mankót, és újra teljes életet élt, miután biztosította Remust, hogy nem haragszik rá, nem neheztel, meg minden. Féregfark is kigyógyult a depresszióból, ami miatt hetek óta alig láttuk.
Tehát a Tekergők épek és egészségesek, csak két gond van:
Az egyik Daniel és Regulus, a másik: James eltűnt szülei, amiről ő még nem tud.
És lassan jön a karácsony. Hát igen. Telnek a hetek, és James felépülése óta nem tudtam beszélni Dumblival.
- Valami bánt? - tette fel nap nap után a kérdést Angel, de sose válaszoltam. Ő meg nem firtatta. Így van ez jól.
Az egyik nap, épp a parkban sétálgattunk, persze az árnyékunkká vált Daniellel, mikor megláttam Dumbledore-t. Nem törődtem semmivel, elengedtem Angel kesztyűs kezét, majd a hóban utat törtem magamnak.
- Tanár úr! Nem tudja hol van Regulus? - kérdeztem lihegve.
- De igen – szólt.
- Ezt örömmel hallom – lihegett Daniel is mögöttünk. - Hallhatnám a címet?
- London. Grimmauld tér 12 – válaszolt készségesen az igazgató.
- Otthon van? - kérdeztem. Milyen hülye szó... Nekem nem az otthonom.
- Igen. Valami távolabbi családtag, azt hiszem Castor bácsikája hívta haza. Magát is, de ezt nem vettem figyelembe, ha nem baj.
- Nem...
- Akkor én itt hiába keresem Regulust?
- Hiába – bólintott. - De a Black családnál megtalálja! - Daniel rám nézett. Én meg megcsóváltam a fejem.
- Nyugodj békében – mondtam, és távoztam. Daniel bizonytalanul nézett utánam. - Apropó! - fordultam vissza. - Tanár úr, James szüleiről van már valami?
- Semmi... De... ideje lenne tájékoztatni, és...
- Majd én megteszem... - Ha tudom. Azzal elköszöntem, és elmentem.
Daniel másnap elhúzta a csíkot. Mikor megemlítettem Angelnek, hogy kíváncsi vagyok, mikor hozzák le a halálhírét csúnyán nézett rám. De miért?
Én meg Jamest figyeltem. Nagyon boldog volt most, Lilyről nem is beszélve, és eszébe se jutott, hogy a szüleit nem érdekelte, hogy haldokolt.
Ó anyám!
- James... beszélhetnénk? - kérdeztem. Most fogok meghalni.
- Én is jöhetek? - kérdezte Lily. Igen, jobb lesz. Bólintottam. Leültünk, közben Angel is odajött hozzánk.
- Tehát. Érdeklődtem Dumbledore-nál, hogy a szüleid... - Elsápadt egy picit. Mintha megérezte volna – miért nem jöttek el a műtétedre.
- És? - kérdezte.
- A házatok fel volt durva... – Lily felsikkantott. - … és a szüleid eltűntek.
Nem válaszolt, csak ült.
- Tudom – mondta halkan. - Én... azt hiszem, ezt megéreztem.
- De akkor...
- Csak nem akartam elhinni – mondta. - Reménykedtem, hogy hülyeség... - Lily óvatosan átölelte, míg Angel az én kezemet szorította meg.
- Dumbledore szerint élnek, és keresteti őket.
- Értem – mondta halkan, majd felállt. Lily persze vele ment. Ennek így kell lennie.

Az idő száguldott, a karácsony közeledett, James kedélye nem változott, az enyém se. Pedig... Most tök jól ellehetnék. Itt van Angel, mindenki ép és egészséges, csak... Csak James szülei...
Épp a karácsonyra készültünk, díszítettük a fát, meg kerestünk díszítési ötleteket a könyvtárba, mikor egy zokogó, sálba burkolózott valaki ütközött nekünk. Aztán felnézett, és mikor meglátta James a nyakába borult.
- Istenem! - sírt.
- Anya... - döbbent meg Ágas, majd átölelte az asszonyt, akinek a fejéről lecsúszott a sál. Tényleg Canae volt. Elengedte a fiát, majd végignézte.
- Semmi bajod!
- De neked? - kérdezte James. A nő bólintott, majd újra átölelték egymást. Lily a könnyeit törölgette, majd elmosolyodott.
- Nekem sincs. Nincs semmi bajom, de sokáig üldöztek – mondta halkan a nő, majd halványan elmosolyodott.
- Apa?
- Nem tudom – mondta rekedten Canae asszony, majd újra elkezdett zokogni. James lassan átölelte, és segélykérőn nézett ránk. Lily volt az első, aki ezt felfogta, én egyelőre még lebénulva hallgattam mindent.
- Jöjjön – fogta meg óvatosan a nő karját. - Az lesz a legjobb, ha feljön Madam Pomfreyhoz. James kísérjük fel! - Ágas bólintott, majd elindultak fel. Én arra gondoltam, hogy megkeresem Dumbledore-t, vagy McGalagonyt, hogy tudnak e róluk valamit. Angel megszorította a kezem, és velem tartott.
Bekopogtam házvezetőnk szobájába, és ő készségesen ajtót nyitott.
- Mr Potter, Miss Grant, mi járatban? - kérdezte, és mögötte megjelent Dumbledore is.
- Csak szólni akartunk – mondtam. - Vagyis, nem tudom, tudják-e, hogy Mrs Potter itt van... a Roxfortban. - McGalagony hátranézett, Dumbledore arcán pedig enyhe megkönnyebbülés futott át.
- Hol? - kérdezte.
- James és Lily felkísérték a gyengélkedőre, meg eléggé kiborult volt. De, amúgy sértetlen. - Az igazgató bólintott, majd McGalával együtt elindultak a gyengélkedő felé. Én úgy döntöttem, hogy nem zavarom meg őket, és inkább felmentünk a klubhelyiségbe.
Felsóhajtottam, majd elkezdtem levelet írni Regulusnak, meg egyet Andromédának, Alphard bácsi mellett, az egyetlen normális rokonomnak.

Kedves Androméda,
Először is, ne haragudj, hogy ilyen sokáig nem írtam, pedig ígértem. Sok minden történt, aminek egy részéről a Reggeli prófétából te is értesülhettél. Jól vagyok, a Roxfortban vagyok, és készülünk karácsonyra... sok egyéb mellett. Reméltem, hogy találkozunk a nyáron, de sajnos... úgy látszik, hogy nem értetek rá. Sok mindent el szeretnék mondani, jól esne. Add át üdvözletem Alphard bácsinak, és ígérem, hogy neki is írok karácsonykor. Te is írj kérlek, szeretném tudni, hogy vagytok Teddel.
Különben kellemes karácsonyt:
Sirius

Kedves Regulus,
Nem tudom, eljut-e hozzád a levelem, de remélem semmi bajod. Volt itt valaki, aki egy halálfalót keresett a Roxfortban, és tudom, hogy McGalagony és Dumbledore tud róla. Gondolom Castor bácsi jól bánik veled, mivel... mégiscsak halálfaló vagy.
Légy jó, vigyázz magadra, és ha teheted gyere vissza a Roxfortba tanulni.
Ha tudsz írj valamit. Ne sokat, és ne is konkrétumokat.
Sirius

- Nem hosszú leveleket írogatsz! - szólt valaki a hátam mögött. Felkaptam a Regulusos levelet, és majdnem összegyűrtem. - Nyugi – suttogott a fülembe. - Én tudok róla. - Újra kirázott a hideg a hangjától, úgy, mint pár hónapja.
- Lily, a frászt hozod rám! - rivalltam rá. Mosolyogva hátrébb húzta a fejét. Ránéztem. - Hogy van Mrs Potter?
- Pihen – mondta, kissé elkomorodva. - De már Jamesnek is picit jobb a kedve. Viszont az apjáról még semmi hír. - Elfordult, majd aggódva rám tekintett. - Két hét múlva karácsony. A hétvégén indulnak haza a diákok.
- Te hazamész? - kérdeztem. Megingatta a fejét. Ez olyan igen is, nem is válasz volt.
- Nem akarom itt hagyni – mondta halkan Jamesre utalva. - De semmi kedvem a Roxfortba maradni, túl sok a nyomasztó emlék... a közelmúltból. - Felálltam, majd bíztatóan rámosolyogtam.
- Nézd a jó emlékeket! - mondtam neki. - végül is, akárhogy nézem, barátok lettünk... összejöttél Jamesszel, és Angellel... gondolj ezekre! - Hirtelen átölelt, majd engem nagyon meglepett. - Lily... - nyögtem kétségbeesetten. Kíváncsi tekintettel, engedett el, majd játékos hangon megszólalt.
- Te mondtad, hogy barátok lettünk. - Azzal megfordult, én meg látványosan nyeltem egyet. Ez a játék most mire jó?

Közeledett a hétvége, és McGalagony minden nap megkérdezte, hogy van-e aki elutazik. Mi mindig bizonytalan választ adtunk, mivel nem volt ötletünk, mit tehetnénk.
Mrs Potter visszanyerte egészséges színét, és a kedve is jobb lett, gondolom James miatt, hogy őt bátorítsa, bár Mr Potterről még mindig nem jöttek hírek. Ellenben én két levelet is kaptam a csütörtökön.

Kedves Sirius,
Örülök végre írtál, vártam már a leveled. Nagyon elfoglalt vagyok, ezért nem tudtam írni, de most, hogy kézhez kaptam a leveled, úgy döntöttem illenék válaszolnom.
Hallottam a szüleid haláláról, igen, és örülök, hogy te jól vagy. Cissy is írt nekem, ő arról tájékoztatott, hogy Regulus náluk lakik, ez szintén megnyugtató.
Ha annyira hiányzom, és szeretnél látni, hát gyere el hozzánk karácsonyozni. Alphard bácsi nagyon szeretne látni, szegény nagyon rossz állapotban van, és folyton azt emlegeti: „Halálom előtt csak Sirius szeretném látni!” Nagyon a szívéhez nőttél.
Hallottam a barátod szüleinek eltűnéséről is. Add át neki sajnálatomat, és mondd meg, Ted is beszállt a keresésbe. Szeretnénk segíteni.
Erről jut eszembe, hozd el őket is, nálunk lehetnétek az egész szünetben. Pontosabban Alphard bácsinál, mivel ott lakunk. Van egy nagy meglepetésem, ami miatt nincs sok időm, de szerintem örülsz majd neki!
Légy jó! Várunk titeket hétvégén a King's Crosson!
Szerető unokatestvéred:
Meda

Drága bátyám,
Nagyon örülök a levelednek! Szerencsére, mikor a bagoly hozta Castor bácsiék nem voltak itthon, így nem volt vele gond, viszont válaszolni csak most tudtam.
Karácsony után megyek vissza a Roxfortba, és ezt Dumbledore is tudja. Nagyon megértő volt irányomban, és tudom, hogy tud róla, de arról is, hogy nem önszántamból tettem.
Segíteni akar.
De ez most lényegtelen!
Legyen kellemes a karácsonyod, szünet után megkereslek a Roxfortban.
Öcséd:
Regulus

Elmosolyodva olvastam végig mind a két levelet, majd a másodikat mélyre süllyesztettem, majd megkerestem kedves kis csapatunkat. Amikor beléptem a klubhelyiségbe néma csend volt.
- Elutazom karácsonyra – mondtam bujkáló mosollyal. - Meda meghívott, és meghívott titeket is Alphard bácsikámhoz. Mit szólnátok, ha ott töltenénk a karácsonyt? - kérdeztem. Felnéztek rám, majd minden elmosolyodtak, és egytől egyig beleegyeztek a dologba. Másnap bejelentettük McGalagonynak, hogy mi is elmegyünk.
Alig várom, hogy újra találkozhassak Medával!