Ott �lltam a klubhelyis�gben �s n�ztem �ket. Pontosabban csak Lilyt. Tudtam, most � az egyetlen, aki seg�thet. De vajon el�gg� szereti-e Lily Jamest ahhoz hogy, hogy ne d�nts�n �gy, hogy...
- Lily! - sz�ltam. R�m emelte a tekintet�t.
- Igen?
- James szeretne veled besz�lni – mondtam. K�sz eld�nt�ttem. A nagy megm�rettet�s lesz, rem�lem nem fogok belebukni, mert akkor sehogy nem tudom lebesz�lni Jamest a hal�lr�l.
Elmosolyodott, majd b�lintott. M�r t�nedezett a jele, hogy s�rt, hogy eg�sz este zokogott, de m�g l�tszott a v�r�ss�g a szeme alatt. Elindultunk a gyeng�lked�re. Az ajt� el�tt meg�lltam, majd belestem. A javasasszony m�g sehol, csak James �lt, �s n�zte a takar�t. H�trafordultam.
- Egy pillanat �s bej�hetsz – mondtam. B�lintott. Bel�ptem, majd odamentem hozz�. Feln�zett r�m, a szem�ben a f�l vil�g keser�s�ge t�kr�z�d�tt. - Itt van – mondtam. - Azt mondtam neki, hogy te akarsz vele besz�lni, �gyhogy kapd �ssze magad! - Azzal megfordultam, de m�g hallottam lemond� s�haj�t.
Beengedtem Lilyt. Kiss� f�lve l�pett be, majd Jamesre n�zett. � vissza r�.
V�r�s prefektusk�nk n�zte p�r m�sodpercig, majd elmosolyodott, �s le�lt mell�.
- Azt hittem ramatyul vagy, ahogy Sirius mondta, de... - Adott egy cs�kot neki. Igen! Hajr� Lily! James a kez�be vette a l�ny�t, majd r�n�zett.
- Nem ez�rt akartam, hogy ne gyere le – mondta.
- Hanem?
- �gy t�nik - sz�lt rekedten, majd len�zett a takar�j�ra (megint) -, hogy sose tudok majd �jra j�rni.
- Hogy? - n�zett r�m Lily.
- Der�kt�l lefele leb�nult – mondtam. Lily fel�llt, majd hitetlen�l n�zett r�nk. Ne, ne csin�ld! Lily ne bukj meg a vizsg�n, k�rlek!
Elfordult.
James keserves tekintettel n�zett r�, �n meg �sszeszor�tottam az �kl�m, mikor visszafordult. Arc�n mosoly �lt, de nem er�ltetett, hanem term�szetes �s kedves mosoly. De az�rt a szeme megtelt k�nnyel.
- V�g�l is – mondta halkan. - Az a fontos, hogy �lsz. - Let�rdelt az �gy mell�, majd az arc�t James kez�re tette.
- Lily neked nem kell... - A l�ny feln�zett r�.
- Mir�l besz�lsz? - k�rdezte. - Akkor se hagyn�lak el, ha soha t�bb� meg nem tudn�l mozdulni, ha soha nem �bredn�l fel, de m�g �ln�l! - Elmosolyodtam.
- Lily...
- Ne is k�rj ilyet! - mondta neki. - A fontos, hogy �lsz, ez mindenn�l fontosabb.
- James, ha j�l tudom err�l neked is van v�lem�nyed, nem? - k�rdeztem, mire gyilkos pillant�st villantott r�m. �gas kezd visszat�rni.
- Mi? - n�zett fel r� a l�ny. James a szem�be n�zett.
- Ugyanez – mondta. - Az a fontos, hogy �lek...
- Mi folyik itt? - l�pett be Madam Pomfrey. �! Err�l megfeledkeztem. - �gy eml�kszem nem engedtem meg, hogy b�rki bej�jj�n. - Lily �rtetlen�l r�m n�zett. �n �pp v�dekeztem volna, mikor James nyugodt hangon megsz�lalt.
- Gy�gy�tani j�ttek, Madam Pomfrey. - Igen, ez James! K�ts�g k�v�l!
- Gy�gy�tani? - k�rdezte. �gas b�lintott.
- Igen, lelki gy�gy�rt kaptam ma, �s ezt k�sz�n�m – mondta, �s r�m n�zett, s�t el is mosolyodott. Lily is, majd miel�tt kiment�nk volna adott egy cs�kot szerelm�nek.
Ezut�n ki lett�nk dobva, majdnem sz� szerint...
Elindultunk vissza a klubhelyis�gbe, de miel�tt bel�pt�nk meg�ll�tottam Lilyt.
- K�sz�n�m – mondtam neki.
- Mit?
- Megmentetted az �let�t. Kir�ngattad abb�l a �rzelmi g�d�rb�l, amiben volt. Sz�val, k�sz�n�m.
- Ezt hogy �rted? - k�rdezte. Fels�hajtottam.
- Meg akart halni. Azt mondta, ink�bb a hal�l, mint, hogy sose j�rjon �jra. - Els�padt. - De tudtam, hogy te vagy az egyetlen, aki miatt v�llaln� az ilyen �letet.
- Meg akart halni? - n�zett r�m k�nnyezve. B�lintottam, majd magamhoz �leltem. - Azt nem b�rtam volna ki – zokogta. Na, kellett nekem, m�r a gondolatra kiborult. Nyugtatgattam p�r percig, majd bevittem a klubhelyis�gbe, �s �pol�j�ra, akarom mondani Angelre b�ztam.

Az els� nyugodt �jszak�nk volt. M�snap reggel, mintha az eg�sz t�rsas�g megv�ltozott volna. Lily �s Angel kipihentnek t�ntek, Lily szeme k�r�l nem voltak v�r�s karik�k, Remus �s Peter is nyugodtabb volt, r�lam nem is besz�lve. Ma v�gre mind egy�tt, leg�lisan is megl�togathatjuk Jamest.
Meg is tett�k. J�kat nevett�nk most m�r, meg besz�lgett�nk komolyan. A l�nyok is biztos�tott�k Remust, hogy nem lesz k�vetkezm�nye, hogy tudnak mindent, mindenki boldognak t�nt.
De, h�t, mint tudjuk, �n �n vagyok, teh�t ez a boldogs�g sem tarthat �t percn�l tov�bb. Nem is tartott.
- Megvan! - J�tt be a javasasszony. - Van megold�s, lehet�s�g a gy�gyul�sra! - James �l�nken figyelni kezdett. - De, sajnos kivitelezhetetlen – mondta.
- Hogy? - h�rd�lt fel mindenki.
- Egy m�t�t – sz�lt. - Var�zsl�k v�gzik, de m�g �gy is nagyon vesz�lyes. Sz�z emberb�l eddig csak egy, egyetlen egy �lte t�l. - Csend maradt a szavai nyom�n.
- Ideje, hogy legyen egy m�sodik – sz�lt James. Mindenki r� n�zett.
- Ezt, hogy �rted? - k�rdezte Lily v�kony hangon. Angel fel�llt, majd �t�lt mell�, �s megszor�totta a kez�t, � m�r sejtette, ebb�l baj lesz.
- V�llalom a m�t�tet! - v�laszolt magabiztosan James.
- De... de... - Mindenki hallgatott, Madam Pomfrey r�n�zett.
- Biztos benne? - k�rdezte. James b�lintott.
- Saj�t felel�ss�gem teljes tudat�ban – v�laszolta.
- Rendben.
Lily szem�b�l lassan elkezdtek folyni a k�nnyek. James megfogta a kez�t, majd mag�hoz h�zta, �s �t�lelte, mik�zben halkan suttogott valamit a f�l�be. T�l sz�p lenne az �let, ha most minden j� maradna, nem?
Ott hagytuk �ket kettesben, had besz�lj�k meg a dolgokat.
Ett�l kezdve, Lily minden perc�t Jamesn�l t�lt�tte. Nem t�r�d�tt vele, hogy �r�kra kellene j�rnia, semmivel nem t�r�d�tt, csak ott �lt, �s vele volt. Mi Angellel pozit�van akartunk gondolkodni, �gy bej�rtunk �r�kra, �s jegyzetelj�nk, hogy a m�t�t ut�n Jamesnek legyen mib�l jegyzetelnie. Viszont az optimizmus se mindig volt sikeres.
Mikor p�ld�ul Piton egyszer tett egy megjegyz�st James betegs�g�re, majdnem meg�ltem. Ha Dumbledore nem fogja le a kezem... lehet, hogy az �jszak�t m�r az Azkabanban t�lten�m. De pozit�vum, Piton kapott b�ntet�st, �n meg nem... Az �llapotomra val� tekintettel.
James cs�t�rt�k�n sz�ll�tott�l el a Szent Mung�ba, �s p�nteken volt a m�t�t. Reggel...
Mi nagyon idegesek voltunk persze eg�sz nap. Lily nem egyszer els�rta mag�t, �n pedig a falba tudtamn volna verni b�rki fej�t k�nomban. M�g a magam�t is. Egyszer azt�n Dumbledore bej�tt �r�ra, �s kih�vott minket. Lily mellettem �llt, �s olyan er�sen szor�totta a karom, hogy m�r nem �reztem az ujjaim.
Az igazgat� elmosolyodott, mi meg majdnem �sszeest�nk a felszabadul�st�l.
- Mr Potter egy h�t m�lva teljesen fel�p�l. - Lily a f�ldre t�rdelt, majd k�nnyekt�l �zott arccal feln�zett az �gre.
- K�sz�n�m. - �gy t�nik vall�sos, vagy mi. �n csak t�ncolni tudtam volna �r�m�mben, de el�g volt, hogy a falnak d�lve nevettem. Mindenki felszabadult, �s �gy is ment�nk vissza �r�ra. McGalagony, mikor l�tta rajtunk, � is fels�hajtott, majd k�nnyekt�l k�szk�dve elengedett minket �r�r�l.
Egy sz�p, �s kellemes napot t�lt�tt�nk a parkban, azon agyalva, hogy milyen bulit csapjunk, amikor James visszat�rt.
Annyira j� kedvem volt, hogy arra gondoltam, bevallom Angelnek, mit �rzek ir�nta. M�ghozz� abban a pillanatban. �gy h�t fel�lltam, �s s�t�lni invit�ltam.
- Tudod, olyan j� l�tni, hogy �jra boldog vagy – mondta. - Rajtad �s Lilyn l�tszott meg legjobban ez a dolog.
- Tal�n, mert �n �s Lily �llunk hozz� a legk�zelebb. De – meg�ll�tottam. A nagyterem k�zel�ben voltunk egy folyos�n. Megfogtam a kez�t – mondanom kell neked valamit. Nem tudom, hogy fogsz reag�lni, de musz�j elmondanom. - Komolyan b�lintott.
- �n...
- Angel! - ki�ltott fel valaki. Mind a ketten a felki�lt� fel� fordultunk. Bennem egy pillanatra meg�llt az �t�, mikor megl�ttam Danielt. Ez nem lehet igaz! Hogy a j� �letbe – szitkoz�dtam magamban.
- Daniel! - ki�ltott fel mosolyogva az �n sz�v szerelmem. A fi�, vagyis, ink�bb m�r ifj� f�rfi felemelte, megforgatta, majd megcs�kolta. Itt d�nt�ttem �gy, hogy hagyom az eg�szet a francba, �s �ket is. Elindultam h�t a folyos�n, mik�zben valami sz�get �t�tt a fejemben. �s ez most olyan volt, hogy musz�j volt Dumbledore-ral besz�lnem.
Meg is tal�ltam majdnem azonnal, a parkban volt.
- Valamit szeretne, Mr Black?
- �hm, csak az �rdekelne... James sz�lei tudj�k, hogy...
- Nem �rtem el �ket – komorodott el.
- Valami net�n t�rt�nt? - k�rdeztem.
- Semmi – mondta zavartam.
- Professzor �r! - sz�ltam r�, mire fels�hajtott. Nekem nem tudnak hazudni, f�leg Dumbledore nem.
- �gy t�nik hal�lfal�k j�rtak a Potter k�ri�ban, de semmi jel�t nem l�ttuk, hogy Canae vagy Harold meghaltak volna, viszont m�g keress�k �ket. �n... Szerintem m�g Jamesnek ezt korai megtudni.
- Tal�n... - mondtam halkan, majd elk�sz�ntem �s ott hagytam. Mi�rt nem adhat a sors egy ici-pici boldogs�got nek�nk? Mi�rt kellett pont most megjelennie Danielnek, �s elt�nni�k Mr �s Mrs Potternek? Engem nem szeret a sors, vagy Jamest? Vagy netal�nt�n egyik�nket se? De mit tett�nk, hogy most ezt kapjuk?
A nagyterembe menet akartam �ssze az andalg� p�rosk�val.
- Szerencs�s vagy – mondtam. - Csak miattad idej�tt a Roxfortba...
- Igaz�b�l j� lenne, ha csak miatta j�hettem volna – sz�lt Daniel. - De sajnos nem.
- H�t? - k�rdeztem.
- Kider�lt, hogy a Roxfortban van egy hal�lfal�, �s ki kell der�tenem ki az. Dumbledore enged�lyezte, de nem adott semmi seg�ts�get. Van egy olyan �rz�sem, hogy tud r�la.
- Egy hal�lfal� a Roxfortban? - k�rdeztem tomp�n.
- Err�l jut eszembe, megmutatn�d az alkarod, Sirius? - Gyilkos pillant�st eresztettem meg.
- Hogy k�pzeled – sziszegtem neki.
- Daniel! - sz�lt r� Angel is.
- Mutasd! - Felh�ztam a tal�rom ujj�t �s megmutattam.
- Tal�n nem griffend�lesek k�z�tt kellene keresgetned – sziszegtem oda neki, majd otthagytam �ket. Valamit tennem kell, ha felfedezi, hogy Regulus az! Abb�l nagyobb botr�ny lesz, mintha kider�lne, hogy Remus v�rfarkas...