Lily halkan felsikkantott, én meg egyszerűen összenéztem Jamesszel. Holdsáp immár vérfarkas alakban állt előttünk, és morgott ránk.
- Egy, egy vérfarkas? - kérdezte tompa hangon Nicky. Felsóhajtottam, majd tettem egy lépést hátra, és megragadtam Angel csuklóját. James csak nézett Remusra, majd hátralesett az ajtóra. Bár tudnám min töri a fejét! Bár...
- James, mire készülsz?
- Nem juthat be a Roxfortba – morogta.
- Ugye nem akaro... - Végig se tudtam mondani előrelendült, majd elrohant úgy Holdsáp mellett hogy hozzáért. Persze a vérfarkas barátunk egyből követni kezdte. Lily azonnal lesápadt.
- James... - suttogta. Megfordultam.
- Rendben hölgyeim befele! - Azzal fordultam is volna meg, mikor egyszerre ketten kaptak a kezemhez.
- Hova mész? - kérdezte Angel rémülten.
- Természetesen James után – mondtam csodálkozva.
- Megőrültél? - kérdezte kicsit remegő hangon.
- Angel, utána kell mennem! Nem hagyhatom...
- Én is megyek! - szólt Lily. Ránéztem. Komolyan beszélt. Holdsáp után néztem, már valahol a tiltott rengeteg körül jártak. Persze gondolom James már szarvas alakban volt.
- Nem! - szögeztem le. - Lily! Jamesnek nem lesz baja, hidd el, de viszont nekem igen, ha hagylak jönni! Hűtsd le magad, és mind a hárman menjetek fel!
- NEM! - ordított rám a lány. Angel ijedten lépett egyet hátra. - Idefigyelj Black! Én szeretem őt, és most nem fogsz visszaparancsolni sehova!
- Te figyelj ide, Evans! - ordítottam vissza rá. - Jamesnek nem lesz semmi baja, tudja mit csinál, te pedig told fel a feneked a klubhelyiségbe, vagy holnap beárullak McGalagonynál. Szegény, hogy meg lesz hökkenve, hogy a kedvenc pici prefektusa éjszaka kint császkál!
- Nem érdekel! - jelentette ki. - Lányok felmehettek, de én nem megyek! - Nicky nyelt egyet, majd felment, viszont Angel maradt.
- Keressük meg Jamest!
- Nem! - legszívesebben a pálcámmal tartottam volna őket vissza. Féregfark a falnál állt, és a lábát nézte. - Figyeljetek már az istenért, mi már...
- Igen? - nézett fel a két lány.
- Nem lesz semmi bajunk, csináltunk már ilyet – mondta Peter egyszerűen. - De ti nem. James, már biztos rég lerázta a vérfarkast, és ránk vár. Sirius menni kéne!
- Tudom, na, ti felmentek, mi meg megyünk a dolgunkra!
- Lehetetlen, csináltatok már ilyet? Hülyeség! Mégis, hogy?
- Remus a vérfarkas! - tört ki belőlem. Féregfark felkiáltott, én a számra tapasztottam a kezem, a két lány pedig elsápadt.
- Mi?
- Vicceltem! - mondtam, majd erőltetett nevetést is hozzátettem.
- Remus vérfarkas? - kérdezte tompa hangon Lily, majd rám nézett. Hitetlen volt.
- Basszus! - fordultam el. - Ezért tuti megöl! - morogtam.
- De, hát, hogyan? - kérdezte Angel.
- Még gyerekkorában harapta meg egy Grayback nevű vérfarkas. Dumbledore engedélyezte, hogy itt tanuljon, ha minden teliholdkor elhagyja a Roxfortot. Ennyi... Most ettől más lett, mint aminek megismertétek? - kérdeztem.
- Nem – suttogta Angel, de láttam rajta az elszörnyedést. Feléjük fordultam.
- Figyeljetek, ő nagyon jó ember, ha emiatt bármi változik, a vele való bánásmódotokban, az szomorú lenne, hidd el Lily, James is inkább Remus mellett állna ki, mint melletted, mert mi ismerjük.
- Mióta tudjátok, hogy...
- Első óta – sóhajtottam. Majd a rengeteg felé néztem. Remélem Ágas képes kordában tartani, míg én itt a titkainkat fecsegem el a lányoknak.
- És, nem vagytok veszélyben, amikor kijöttök ide? - kérdezte Angel. Oké, most nem csak Remus fog megölni, hanem James is. Ha előbb a lányok nem ölnek meg.
- Animágusok vagyunk. – Féregfark felhorkant, és csodálkozva nézett ránk.
- Te elmondtad? Sirius, hülye vagy? - mordult rám. - Nem vagy normális, tudod mit kaphatunk érte, ha kiderül?
- Talán a hölgyek nem szólnak érte, ha elmondjuk az indokot is.
- Animágusok, de hát... illegálisan? Ti... miért? - dadogta Lily.
- Mert a vérfarkasok csak emberekre veszélyesek. Állatként mellette lehetünk teliholdkor. El sem hiszed mennyit jelent a számára.
- Tekergők... - suttogta. - Hát ezért? Bejártátok keresztül kasul a kastélyt egy vérfarkas társaságában?
- Hm. A kastélyban bent nem voltunk! Nem vinnénk be oda! - mordultam fel. - A parkban, meg a rengetegben mászkáltunk csak.
- És mivé változtok át? - kérdezte Angel.
- Én egy kutyává, James szarvassá, Peter pedig patkánnyá. Mindennek meg van az oka – mondtam.
- A szarvas táborozáskor... az James volt?
- Igen – bólintottam -, de most már szeretném megkeresni.
- Veled megyek! - mondta Lily.
- Nem, hát nem értetted meg, hogy nem lehet? Én meg tudom magam védeni, de te nem vagy animágus, ne légy bolond!
- Pedig veled megyek! - kötötte az ebet a karóhoz. Felsóhajtottam, most mégis mit tehetnék? Jönni akar.
- Akkor a pálcád tartsd magadnál. Angel, ugye neked lesz annyi eszed, hogy...
- Nem, én is megyek – mondta, majd egy mosollyal belém karolt. - Majd te megvédesz.
- Köszönöm, hogy ennyire bízol bennem, de ha megsérülsz, öngyilkos leszek!
- Hülye! - jelentette ki nevetve. Féregfark ellökte magát a faltól, majd dühösen méregetett. Elindultunk, így hát négyesben, erre a kellemes teliholdas sétára.

Először a parkba siettünk, és megnéztük vajon James ott van-e, de nem volt ott. Összenéztem Féregfarkkal, majd a Tiltott rengeteg felé pillantottam, amikor felvonyított valami.
- Igen, ott van – sóhajtottam, majd elindultam arra felé. - Öhm – álltam meg. - Lányok, nem akartok inkább...?
- Nem!
- Jó, csak, mert a Tiltott rengeteg, még mindig meg tud lepni minket is – magyaráztam. Erre kicsit megszeppentek, de nem fordultak vissza. A tó mellől indultunk el, mikor megláttuk őket kicsit arráb a rengetegből kifutni, elől James, emberi alakban, mögötte Remus, vérfarkasként. Itt már éreztem, hogy gond lesz.
Több gondolat is kavargott a fejemben. Hogy James miért nem alakult át, és, hogy miért nem próbál védekezni. Aztán mind a kettőre megvolt a megoldás. Pálca!
Nála van vajon a pálcája?
Ekkor, amúgy már, rohantam a tó felé kivont pálcával, mivel odaértek. James megállta a parton, én is megtorpantam, majd egy átkot szórtam a vérfarkasra. Nem tudom, hogy túl erősre sikerült-e, vagy más gond volt, de ami történt meglepett.
Remus épp lecsapott volna, mikor az átok eltalálta. Csakhogy, eltalálta, így a mozdulat abbamaradt, hátraesett, de a gond az, hogy James is. Hátraesett a tóba, csakhogy valami sekélyebb, kövesebb rész volt. Nem láttam pontosan mi történt, csak annyit, hogy nem kelt fel. És ez már aggasztó volt. Odarohantam a tóhoz, és meg akartam nézni, mikor valami magával sodort a vízbe. Fél szemmel láttam Lilyt, Angelt és Féregfarkot felénk rohanni, de mikor elsodortak, megtorpantak mind a hárman. Hallottam, hogy Angel felsikolt, de egyelőre azzal próbáltam törődni, hogy a sekély vízben, amibe estünk, megálljam a helyem. Azazhogy Remus ne harapjon belém, és ne karmoljon meg.
- Remus állj le! - ordítottam rá. - Én vagyok, Sirius! - nem törődött vele. A lábammal a hasába rúgtam, és próbáltam távol tartani magamtól. A fogai az arcomtól pár centire csapódtak össze, és nyíltak ki. Éreztem a leheletét. Eközben kezemmel a két karját fogtam, amikkel meg akart karmolni.
- Csináljatok már valamit! - ordítottam a lányoknak. Nem tudom ki volt az ötletesebb, de egyszer csak lerepült rólam. Fel akartam állni, mire újra elsodort, bele a tó mélyebb részére. A mancsával a fejem a víz alá szorította. Láttam, ahogy a levegő kiszökik belőlem, miközben küzdöttem az életemért. Egyszer a feje is megjelent a víz alatt, de szerencsére nem sérültem meg, legalábbis tőle nem, ellenben a sziklák felsértették a hátam.
Aztán egyszerre megszűnt a nyomás, és valaki felrántott a víz alól. Kapkodtam a levegőt, és köpködtem a vizet. Remus láthatólag az erdő felé iszkolt egy patkány után.
- Jól vagy? - kérdezte Angel, aki a grabancom fogta. Lily pálcával kivont kézzel nézett rám. Köhögtem egyet kettőt.
- Túlélem! Köszönöm! - Majd felpattantam, és odasiettem Jameshez. Még mindig a vízben feküdt, sápadt bőrrel, csukott szemekkel a hátán. Megfogta a vállát, és felemeltem. A feje alatt a víz véres volt, nem nagyon, csak egy picit. Felemeltem a fejét, és megtapogattam a sebet a fejét. Csak egy kis horzsolás volt, nem koponya törés, de beüthette a fejét. Kihúztam a partra, majd megpróbáltam felrázni. Nem ment. Megnéztem a nyaki ütőerét, és megállt a szívverésem. Ugyanis nem volt pulzusa.
- Sirius, mi van vele? - kérdezte Lily.
- Meghalt – suttogtam remegő kezekkel. A lány félrelökött James mellől.
- Hülyeségeket beszélsz. - Megkereste a csuklóján a pulzust, de nem találta, mert ő is a nyakához nyúlt. Aztán elsápadtan, remegő ajkakkal nézett rám. - Nem lehet... - Arcáról lassan könnyek kezdtek el folyni, majd hirtelen kapkodni kezdte a levegőt, és leült a földre James hideg teste mellé...