Pár nappal ezután elmentünk beszerezni a felszerelést, hiszen hamarosan szeptember elseje. Irány vissza a Roxfortba. Kicsit volt csak rossz a hangulatom, viszont, amikor a fiúkkal voltam, akkor jól éreztem magam. Mégis bántott az a levél dolog. De nagyon! Fájt...
Aztán az Abszol úton jól elvoltunk négyesben, vagyis ötösben, mikor Evans csatlakozott hozzánk. Itt valami titok lappang!
- Sziasztok, fiúk! - szólt egy hang. Megfordultunk.
- Lily! - kiáltott fel James meglepetten. - Hát te?
- Azt teszem, amit ti, vásárolni jöttem. Veletek tarthatok?
- Persze! - mondtam. - És, köszönöm a bájitalt... - Elmosolyodott. - És... bocsi, tudod... amikor elmentél az esküvő után, nem voltam túl kedves...
- Semmi baj – mondta és kezet nyújtott. Egy percig néztem, majd elfogadtam.
- De ez nem béke – mondtam. - Csak fegyverszünet...
- Rendben, csak meg ne bánd! - nevetett, majd rám kacsintott. Csodálkozva bámultam rá. Mennyire megváltozott egy nyár alatt. Tavaly még elviselhetetlen volt...
- Na megyünk? - kérdezte Peter, és a könyvesboltra mutatott. Bólintottunk, majd elindultunk a Czikornyai és Patza felé. Lily, igen, igen, most már Lily. Tehát Lily csak és kizárólag Jamesszel beszélgetett. Csak tudnám mi ütött belé. Mintha tavaly még utálta volna. Vagy nem is tudom... Beléptünk, én meg felnyögtem, amit a többiek is észrevettek. James felém fordult.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Én tudom – mondta kuncogva Féregfark, és a pultnál álló szőke hajú lányra mutatott. Mindenki odanézett. James aggódva rám nézett.
- James, én asszem, inkább kimegyek... - mondtam, de Ágas megrázta a fejét.
- Fenéket mész! - szólt rám, majd berángatott. - Vegyük meg a könyveket. - Lily csodálkozva nézett rám.
- Mi a baj? - lépett hozzám. Persze ő nem tudta a dolgot. James úgy látszik nem mondta el neki, már, ha találkoztak azóta. - Hiszen Angel az egyik legjobb barátod! - mondta. Bólintottam.
- Nem fontos – sóhajtottam, majd Remusékhoz siettem. Lily összehúzott szemmel nézett utánam, majd követett.
- Nem is köszönsz neki? - kérdezte. Gyilkos tekintetet vetettem rá, de az ő tekintete se volt kedves. Felsóhajtottam, majd szó nélkül ott hagytam, de követett. - Sirius...
- Jól van na! - morogtam rá. - Mi lenne, ha nem járnál a nyomomba, nem vagy az árnyékom, Evans!
- Csak érdekel, mi a bajod... - mondta halkan, majd megbántottan ott hagyott. Ez biztos Lily Evans? Hiszen mikor érdekelte őt, hogy mi bajom van? Néztem pár percig, de egy selymes hang kizökkentett.
- Ő már foglalt. Tudtommal a legjobb barátod vadászik rá. - Megfordultam. Angel állt előttem a maga gyönyörű valóságában. - Szia, Sirius. Csak nem szerettél bele te is Lilybe? – kacsintott rám.
- Szia, Angel. Nem... csak csodálkoztam, hogy mennyire megváltozott...
- Megváltozott, Lily? - felnevetett. - Tévedsz, Sirius. Ő mindig ilyen volt. - Megbabonázott a tekintete. A zöld csodálatos szemei, vidám mosolya, az egész lénye. Hogy nem jöttem rá eddig, hogy ő az a lány, aki nekem teremtett a sors? - Valami baj van?
- Nem semmi, csak elgondolkodtam. Evans láthatólag már jobban kijön velünk...
- Volt nálunk év elején, és beszélgettük... Ha úgy érzed változott, azt nekem köszönhetitek... James is, ha végre elmegy vele randizni.
- Bocsánatot kell kérnem tőle – motyogtam.
- Mert? - kérdezte vidáman.
- Sikeresen megint bunkó voltam vele. Pedig nem érdemelte meg...
- Sirius Black kezd felnőni? - nevetett. - Így lényegesen vonzóbb vagy! - mondta. Nyeltem egyet, majd elmosolyodtam. - És idén ki lesz a kiszemelt lány? Van már valaki? Vagy összejössz Angelinával?
- Hát, mivel vele is bunkó voltam... öhöm. Kétlem – motyogtam. - Ha nem haragszol, most összeszedném a könyveimet.
- Persze! Én is megyek. A King's Crosson találkozunk. Szia! - Azzal lábujjhegyre állt és nyomott egy puszit az arcomra. Aztán kiment. Közben teljesen elvörösödtem.
- Hát Tapmancs – lépett mellém Féregfark -, egy főtt rák melletted elsápadna.
- Köszönöm Peter – motyogtam, majd összeszedtem a könyveim. A többiek a könyvesbolt előtt rám és Peterre vártak.
- Lily... - szóltam a lánynak. Csodálkozva, de sértetten tekintett rám, a többiek csak csodálkozva. - Ne haragudj. Asszem megint... öhöm, bunkó voltam veled. - Beszívott egy nagy adag levegőt, majd kifújta.
- Semmi baj. Már megszoktam. Gondolom nehéz róla leszokni.
- Nem... én csak... asszem kicsit rossz kedvemben vagyok mostanában... a családom meg más dolgok... kicsit összejött a nyárra.
- Azért vannak a barátaid – szólt Remus -, hogy ezen segítsenek.
- Igaz, és hálás vagyok ezért nektek – mondtam. Elmosolyodtak.
- És mi volt Angellel? Beszéltél vele? - kérdezte Ágas. Asszem enyhén elpirultam. Lily összehúzott szemmel nézett rám.
- Ti nem csak legjobb barátok vagytok? - kérdezte. Erre el is vörösödtem. Azt hiszem megértette a dolgot, de valamiért elsápadt.
- Esküdj meg, hogy nem mondod el neki! - sziszegtem. Kénytelen mozdulattal bólintott.
- Miért? - kérdezte aztán.
- Mert Daniellel jár – mondtam. - Ha vele boldog, akkor nincs jogom ebbe beleszólni. - Tátva maradt a szája, a többiek pedig komolyan néztek rám. Nem is gondolták eddig, szerintem, hogy ennyire komoly a dolog. - Maximum felkavarná a dolog.
- Rendben – mondta. - Nem mondom el neki.
- Akkor menjünk, vegyük meg a többi dolgot – ajánlotta Remus. Bólintottunk, és tovább indultunk.

Este a könyveket nézegettem, mikor kopogtak.
- Szabad! - szóltam ki. James lépett be. Az arca komoly volt, és engem nézett. - Mit parancsolsz, Ágas barátom?
- Nem akarsz róla beszélni? - kérdezte, és az ajtófélfának dőlt. Na igen. Aki a legjobban meg tudná érteni azt, amit érzek, az ő. De nem hiszem, hogy most szükségem lenne egy beszélgetésre. Most még nem.
- Szeretem, ennyi. Azt hiszem, ennél többet nem tudnék most mondani, de köszi, hogy megkérdezted. Majd alkalomadtán kihasználom, ha még hajlandó vagy rá.
- Persze, bármikor – mondta. Felsóhajtottam. Viszont valami másról jó lenne beszélgetni. - Szerinted nehezek lesznek a vizsgák?
- Tapi! - mosolyodott el. - A legjobbak között vagyunk, nem hiszem, hogy nekünk gondot okoznának a vizsgák. A RBF is kitűnő lett mind a kettőnknek. Még a mágiatörit is meg tudtuk tanulni. És az most nincs is.
- Igaz – bólintottam, majd hátradőltem az ágyamon. Eszembe jutottak az előző napok. Aztán az évek, amiket átéltünk. Hat év, hat bolondos, veszélyes év. - Alig várom, hogy hazamenjünk...
- Én is – bólintott James, majd elvigyorodott. - De addig van még egy telihold.
- Na igen... Hogy szoktátok megoldani? - kérdeztem. Megrántotta vállát.
- Majd meglátod...

Tényleg megláttam. Pár nappal elseje előtt megtelt a hold. A Potter kúria mellett volt egy kis ház. Ott maradt Remus. Persze kiszöktünk hozzájuk, mivel James szülei tudták, hogy animágusok vagyunk, ellenben maga a ház és a telek védelemmel volt ellátva. A kerítésen nem tudtunk volna kimenni, hogy Remus el ne szökjön. Jót szórakoztunk... Semmi baj nem történt, természetesen.
Másnap reggel mind fáradtak voltunk, Remus sápadt és beteges volt, de Mrs. Potter nagyon hamar rendbe tett mindent, és délutánra Holdsáp már nem fehér volt, hanem kezdte visszanyerni emberi színét.
Aztán pár nap múlva, már a King's Crosson, a Roxfort Expressz mellett álltunk. James a szüleitől búcsúzott, mikor valaki karon ragadott, és elrángatott onnan.
Mikor feleszméltem Regulus mellett álltam egy eldugott zugban.
- Regulus!
- Baj van! - mondta sápadtan. Értetlenül néztem rá. - A Sötét Nagyúr nagyon dühös lett, hogy olyan helyre hívtuk, ahol aurorok hemzsegtek, ráadásul apát letartóztatták, az Azkabanban van, anya meg épp ezért haldoklik. - Érzelem mentesen mondta az egészet, majd felsóhajtott. - Voldemort meg akarta ölni, meg Bellát és Cissyt is. Cassius bácsi kiharcolta, hogy hagyja békén őket. Ez azért sikerült, mert Bella és a férje Rodolphus hűségesek hozzá. Anyát meg egy dolog miatt nem ölte meg.
- Mi miatt? - kérdeztem. Felhúzta a pulóvere ujját. Az alkarján ott kígyózott a Sötét Jegy. Tátva maradt a szám.
- Ha Dumbledore megtudja, kivágnak az iskolából. Sirius, mit tegyek? - kérdezte. Néztem a Sötét Jegyet és a testvéremet, a kétségbeesést a szemében.
- Á, itt vagy Sirius, már... - Lily megdöbbentve meredt az öcsém alkarjára. Regulus gyorsan lehúzta a pulóver ujját, Lily meg el akart rohanni, megragadtam a karját, és befogtam a száját. Uh... James ezért megint imádni fog.
- Lily nyugodj meg! Had magyarázzam meg! - vergődött a karjaimban. - Elengedlek, csak ne sikíts, ne rohanj el míg nem hallgattál meg. Kérlek! - próbáltam. Abbahagyta majd óvatosan bólintott. Óvatosan elengedtem. Nem sikított és nem futott el. - Köszönöm... és mielőtt megijednél. - Megmutattam neki az alkarom. - Nekem nincs!
- Akkor neki? - kérdezte az öcsémre mutatva.
- Az esküvő után anyám hazavitt a Black kúriába, és fel akarta ajánlani Voldemortnak, hogy megöljön... ez lett volna az ajándék a nagyúrtól Bellatrixnak, az esküvőjére. De Jamesék kiszabadítottak. Apám az Azkabanba került. Anyám haldoklik, Voldemort meg bedühödött, hogy aurorokkal teli helyre hívták, és ki akarta büntetésből irtani a családom. A két unokanővérem azért úszta meg, mert a bácsikám, Cassius, meggyőzte Voldemortot.
- De akkor még meg akarta ölni az anyámat – suttogta Regulus. Lily sápadtan hallgatta. - Könyörögtem neki. Azt mondta, ha beállok halálfalónak, akkor megkegyelmez – fejezte be. - Sirius, segítened kell! Senki nem tudhatja meg! Én nem akartam, én sosem...
- Van egy ötletem, de fájdalmas lesz! - mondta Lily. Előhúzta a pálcáját, majd megragadta Regulus karját, és felhúzta a pulóver ujját. - Sirius, vágd fel a karját, hogy ne legyen felismerhető a jegy...
- Tessék? - hűlt el Regulus.
- Nyugi, nem hagylak elvérezni. Sirius csináld már! - Megfogtam a pálcám, majd egy varázslattal felszabdaltam a jegyet. Elég sokszor felszisszent. Lily kezébe ekkor már ott volt a kötés, de előbb pálcával intett.
- Így Madam Pomfrey nem tudja majd begyógyítani, ha elküldenének – magyarázta, majd szoros kötést tett rá. - Sokáig sebes lesz, talán egy évig... El kell viseled. Ma még fájni fog, holnap már nem...
- Mit csináltok itt? - lépett oda az újabb ember. James...
- Regulus elvágta a kezét – mondtam, és mutattam a kötésre. - A nővérke szakszerűen ellátta – mondtam, és egy mosolyt megengedtem Lilynek. - Jó munkát végzett Angel. - Erre elvörösödött a szentem.
- Mit tudsz te erről? - kérdezte.
- Semmit. Csak annyit mondott, hogy beszélgettetek. - Megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Menjünk – mondta. - Lassan elindul a vonat.
- Menjünk – bólintottam, de közben méregettem. Valamit titkol a drága szentem. Mibe fogadjunk, hogy azt, hogy szerelmes Ágasba?

Felültünk a vonatra. A Tekergők és Lily egy kupéba. A lány elővett egy könyvet, és nem szólt senkihez egy szót sem. Ez Jamest csalódottsággal töltötte el, és ő sem szólalt meg. Én Féregfarkkal beszélgettem, mikor kinyílt az ajtó.
- Izé, zavarna, ha beülnék ide? - kérdezte Regulus. Megrántottam a vállam.
- Gyere, van itt hely. - Leült mellém. A többieknek viszont ez nem tetszett. James vágott egy fintort, Remus és Peter összenéztek, de egyikük se szólt. Lily felnézett, majd rám mosolygott. Ezek után James féltékeny pillantást vetett rám. Csend maradt a kupéban. Aztán újra kinyílt az ajtó. A következő vendégre megdobbant a szívem, de annyira, hogy azt hittem mindenki meghallotta, ugyanis Angel nézett be.
- Végre megvagytok! - mondta, majd rám mosolygott. Nyeltem egy óriásit, majd elmosolyodtam.
- Gyere ülj le! - mondtam, majd körbe néztem. Már sehol nem volt hely... - Öööö...
- Ne aggódj miattam! - nevetett, majd leült az ölembe. Kész, ki voltam ütve. Lily és James összevigyorogtak. Peter elkezdett kuncogni, Remus pedig felemelte a Reggeli Prófétát, ami a kezében volt, és elrejtette az arcát.
- Miért vigyorog mindenki? - kérdezte Angel. Drágám, ha csak sejtenéd!
- Semmi, csak eszünkbe jutott valami... - mondta Lily.
- Rólam?
- Tudod, Sirius mondta, hogy ott voltál este a Foltozott Üstben aznap este, mikor...
- Mikor? - kérdezte a lány.
- Mikor Tapmancs barátunk leitta magát – kuncogott Féregfark. - És varázsló dalokat dalolászva vonult végig Londonon.
- Milyen dalokat?
- Aranyvérű dalokat, apám repertoárjából. - Regulus elkezdett nevetni.
- Nem mondod! Te olyan dalokat? Szívesen meghallgattam volna, ugyanis tőled még nem hallottam még...
- Milyen aranyvérű dalok? - kérdezte összehúzott szemmel Lily.
- A Black himnusz, meg az „Ó a muglik” kezdetű dal. - Regulus megállás nélkül kuncogott.
- Black himnusz? - kuncogott Angel.
- Jól van, hagyjatok már! - rivalltam rájuk. Mindenki elvigyorodott. Remus visszatért az olvasáshoz, majd elsápadt. - Mi az, Holdsáp? - Remus megfordította az újságot. Regulus és én is megnéztük.