Csak n�ztem el�re, mik�zben ismeretlen folyos�kon vezettek v�gig. Mindent hallottam, de semmire nem reag�ltam. Nem volt kedvem. Minek? Mi�rt ne halhatn�k meg?
- Semmi s�lyos, nem ideg�sszeoml�s – hallottam az egyik ismeretlen hangj�t.
- Nem? - k�rdezte, tal�n McGalagony professzor. - H�t?
- �rzelmi m�lypont. Ez kihatott az idegeire. P�r nap nyugodt pihen�, n�h�ny j� �lm�ny, �s kutya baja sem lesz.
- Teh�t nem maradand�?
- Nem. Kiheveri. Csak t�r�d�st ig�nyel. �gy hiszem t�rt�nt p�r olyan dolog, ami �rzelmileg lenull�zta, hogy �gy fejezzem ki magam.
- �rtem. Meddig marad?
- M�g j� kedve nem lesz. Nehogy visszaessen. Miss Potter, n�zzen r�m! - B�multam el�re. - Egyenl�re, amint l�tja semmire nem reag�l. - Semmire... csak... R�... ott �lt a folyos�n, egy padon, majd fel�llt. Kit�ptem magam a gy�gy�t� karj�t�l, majd odarohantam, �s a karjaiba vetettem magam.
- Mea! - ki�ltott fel meglepetten. - McGalagony professzor!
- De k�rem, kisasszony, a betegem... - Egy �jabb ismeretlen hang.
- Hagyja! - sz�lt r� az �n gy�gy�t�m. - Ismeri a h�lgyet?
- Igen, az oszt�lyt�rsam, �s a...
- Bar�tn�je – mondta McGalagony. Olyan j� �rz�s volt, ahogy �t�lelt.
- �, akkor az egyik �rzelmi megvisel�s m�r megvan. Doktorn�, meg lehetne oldani, hogy a maga betege egy szob�ban legyen az eny�mmel?
- Mi�rt, mi baja van Me�nak?
- �rzelmi m�lyponton vagy, ami megviselte az idegeit. Egy kis pihen�s, �s a maga k�zels�ge, �s rendbe j�n. Nyoma sem marad, csak egy rossz eml�k lesz.
- Rendben. Azonnal keresek egy �res szob�t – mondta a m�sik gy�gy�t�. Azt�n valaki megfogta a kezem.
- J�jj�n!
- Nem! - Mi�ta itt voltam, az�ta nem ellenkeztem semmi ellen. - Nem... - suttogtam �jra, �s m�g szorosabban Siriushoz b�jtam. Aki felszisszent. De ez most nem �rdekelt.
- Ez m�r j�t jelent – b�lintott. - Mr...
- Black.
- Megtenn�, hogy elk�s�r a recepci�ra a kisasszonnyal? - k�rdezte.
- Gyere, Mea, elindulunk, j�? - b�lintottam, de nem engedtem el. � sem akart elengedni. Ett�l kezdve � foglalkozott velem, amennyire a f�jdalmai megengedt�k.

Egy feh�r szob�t kaptunk. �n az �gyon �ltem �s n�ztem a falait. D�l k�r�l lehetett, j�t aludtam. Sirius tank�nyvet olvasott, de n�ha r�m lesett, �s r�m mosolygott. Egy gy�gy�t� a k�t�seit szedte le, majd k�t�tt r�juk �jat.
- Nagyon sz�p, kezd sebesedni, v�gre. Tal�n p�r nap m�lva meg is gy�gyul.
- H�la az �gnek. - Az ajt� kiny�lt, majd egy barna, j�k�p� gy�gy�t� l�pett be, �s r�m mosolygott.
- J� reggelt – k�sz�nt Siriusnak �s a m�sik gy�gy�t�nak, majd odaj�tt hozz�m. - J� reggel, Miss Potter.
- J� reggelt. �n...
- George Smith vagyok, az �n gy�gy�t�ja. Hogy �rzi mag�t?
- Jobban, mint tegnap – v�laszoltam. - Olvashatok? Le fogok maradni a tanul�sban...
- Term�szetesen. Tegnap McGalagony professzor hozott be k�nyveket, hogy tudjanak tanulni – mosolygott, majd megm�rte a v�rnyom�som, adott egy b�jitalt, �s sz�lt egy �pol�nak, hogy hozza be a t�bbi k�nyvet. Am�g Siriust k�t�zt�k, addig olvastam, majd amint kettesben maradtunk odaj�tt hozz�m, majd megsimogatta a kezem.
- Na, hogy vagy? - k�rdezte, majd k�zelebb csusszant, �s az arcom is megsimogatta. Olyan j�l esett, egyesz�en m�r fizikai f�jdalommal j�rt, hogy nem lehetett mellettem, �s most... szomjaztam a t�r�d�st t�le. Alig v�rtam m�r, hogy v�gre megcs�koljon. De azt m�g h�zta, csak r�m mosolygott, �s v�rta a v�laszt.
- J�l... de... de �gy hi�nyozt�l.
- Mit�l borult�l ki? - k�rdezte, �s fel�lt mell�m. Hozz�b�jtam, fejem a mellkas�ra tettem.
- Att�l, hogy senki nem t�r�d�tt velem, �s az, hogy senki nem agg�dott miattad se...
- Hm...
- James �s Lily is csak a h�lye bajukkal vannak elfoglalva. Olyan ostob�n viselkednek! Jast �s Pitont nem akartam zavarni, pedig �k seg�tettek volna. Remus �s Amy is csak magukkal t�r�dnek. Azt hiszem k�t h�t ut�n, tegnap besokalltam. De m�g nem akarok visszamenni, nem tudn�m �ket elviselni.
- Add ki magadb�l minden b�natod – aj�nlotta.
- Nem akarlak ezzel terhelni... - Elmosolyodott, majd megcs�kolt. Lassan, �rz�kien, szerelmesen. Teh�t: gy�gy�t�an. Erre most sz�ks�gem volt. Nagyon. De �gy t�nt neki is, mert nem �llt le. S�t, enyh�n k�vetel�z�bb lett, majd kicsit f�l�m, is hajolt. A l�nyeg, hogy afel� haladtunk, hogy mind a ketten bezsongjunk, de szerencs�re a gy�gy�t�m ezt nem hagyta. Nem mintha nem esett volna most j�l egy j� kis szerelem, hogy �gy mondjam, de Siriusnak nem tett volna j�t.
- H�! Fiatalok! Elhiszem, hogy Miss Potternek ez j�t tesz, de nem vigy�tek t�lz�sba. - Abba hagytuk a cs�kot, �n meg elv�r�s�dtem.
- Eln�z�st – mondta Sirius.
- Semmi baj. Mag�nak am�gy se tenne j�t, egy ilyen meger�ltet�s... - H�t ha m�g nem voltam el�g v�r�s, most tuti az lettem. - Cs�k, b�kok stb. szabad, de AZ nem.
- Rendben – b�lintott Sirius, majd mag�hoz h�zott. A gy�gy�t� megm�rte a v�rnyom�som, mik�zben megpr�b�lt meggy�zni, hogy nem kell ilyen v�r�snek maradnom. Megkaptam a b�jitalom, majd t�vozott. - Rendes fick� – mondta �letem �rtelme.
- �s j�k�p�. - Erre s�t�ten r�m pillantott, �n meg elmosolyodtam, �s n�m�n hozz�b�jtam, mire elvigyorodott. K�s�bb egy�tt tanultunk, �s seg�tettem neki, a nehezebb dolgokn�l. Hiszen �n k�t h�ttel tov�bb j�rtam �r�kra. Azt�n �tk�lt�z�tt a saj�t �gy�ra.

K�t nap m�lva m�r csak sebei voltak, amik nem v�reztek, �n is kezdtem eg�szen j�l �rezni magam, eg�szen addig, m�g l�togat�ink nem �rkeztek. Lily, James, Remus �s Amy.
- Sziasztok! - l�ptek be. Sirius arca felragyogott, �n viszont f�rk�sz�n n�ztem a „kedvenc” p�rocsk�mat. Lily a lehet� legt�volabb �llt Jamest�l, �s nem sz�lt hozz�... ergo, semmi nem v�ltozott. Ez m�r felh�zott. James �s Sirius besz�lgetni kezdtek, Amy meg Lily egym�sra n�ztek, �s kiss� f�lve r�m.
- Szia, Mea! - l�pett hozz�m Remus. - Hogy �rzed magad?
- Sz�rnyen – morogtam. Sirius r�m n�zett, majd ott hagyta a legjobb bar�tj�t, �s egy-k�t szisszen�ssel �tj�tt hozz�m.
- H�, mosolyt az arcra – �lt le az �gyamra. - Ne most ess vissza!
- Akkor mondd meg nekik, hogy...
- Csssss – �lelt �t, majd a p�lc�j�val a fal fel� intett. Ez volt a jelz� az orvosoknak, �s l�m Smith pillanatok alatt ide �rt.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte hozz�m l�pve.
- Ideges lett...
- Ne besz�lj �gy r�lam, mintha �r�lt lenn�k! - ki�ltottam, majd ell�ktem magamt�l. Smith agg�dva m�regetett. Lily �s Amy kiss� f�lve h�tr�bb l�ptek, James �s Remus �sszen�ztek.
- Nyugalom! - sz�lt r�m, majd a szemembe n�zett �s elmosolyodott. - Mi zavarja, Ms Potter? - A vend�gekre mutattam. Smith r�juk n�zett, �k meg sz�jt�tva n�ztek r�m.
- Teh�t miattuk ker�lt ide?
- Soha nem t�r�dnek senkivel, csak a saj�t ki bajuk �rdekli �ket. Nem is n�zik m�sok �rz�seit, �rzelmeit, csak mindig maguk... m�s nem is fontos. - Amy �s Remus le�ltek egy-egy sz�kre, gondolom, sejtett�k, hogy nem r�luk besz�lek. Lily a padl�t kezdte n�zni, James pedig...
- Sajn�lom – mondta halkan.
- Gondolod, egy sajn�lom megold b�rmit? - k�rdeztem r�n�zve. - K�t h�t... Tudod milyen volt az a k�t h�t? - k�rdeztem. - K�pzeld el, hogy Lily a Mung�ba ker�l �letvesz�lybe, agg�dsz �rte, de senki m�s nem, csak te. Lehangolt vagy, rossz a kedved, �s senki nem t�r�dik veled! Te be�rn�d egy sajn�lommal? - Ekkor m�r csorogtak a k�nnyeim. Sirius visszak�lt�z�tt a saj�t �gy�ra, hogy meg�rizze az am�gy se t�l j� testi �ps�g�t. N�ma csend ereszkedett a szob�ra. - T�njetek innen! - morogtam.
- Nem, nem! - mondta Smith, mikor indulni k�sz�ltek. Megtorpantak. - Ha most elmennek, akkor nem fog meggy�gyulni – mondta. Hitetlenkedve n�ztem r�. Am�gy se voltam m�r beteg, csak rohadt d�h�s.
- Semmi bajom – mondtam.
- Rendben, de a bar�tn�j�nek m�g nem mondott semmit – mondta cseveg� hangon. Lilyre n�ztem, aki els�padt.
- El�g annyi, hogy egy ostoba liba? - k�rdeztem.
- Mi�rt? - k�rdezte Smith.
- Mert, az. Aki nem l�tja be, hogy a szerelme nem akarta megcsalni, s�t ellenkez�leg... az h�lye liba. - K�sz, azt hiszem, Smithnek igaza van. Most, hogy ezt �gy kiadtam, kezdtem el�gg� j� ked�ly� lenni.
- M�g valaki? �k ketten m�g nem kapt�k meg a maguk�t... Meg Mr Black se... - Az utolj�ra eml�tett felmordult, de nem sz�lt. Lily m�g mindig s�padt volt. James a padl�t b�multa, Remus�k pedig v�rt�k az elker�lhetetlent.
- Vel�k nincs bajom. Siriust meg szeretem...
- M�g sz�p – morogta a fi�. Fels�hajtottam, majd h�trad�ltem.
- T�vozhatnak – mondta Smith egy mosollyal az arc�n. Mindenki gyorsan elh�zta a cs�kot. - P�r nap, �s mind a ketten visszat�rhetnek a Roxfortba – mondta a gy�gy�t�m, majd � is t�vozott. Siriusra n�ztem, aki r�m mosolygott. B�r a mosolya szerintem nem volt �szinte boldogs�got t�kr�z�, ink�bb agg�d�. Fel�lltam, �s �tmentem hozz�.
- Ne haragudj, hogy ell�ktelek. Nem tudom, mi �t�tt bel�m.
- T�ls�gosan magadban tartottad az �rz�seid – mondta b�lcsen, majd adott egy cs�kot. - Szerintem pihenj le, p�r nap �s hazamehet�nk. Ahogy Smith arc�t n�ztem, szerintem, meggy�gyult�l.
- Rem�lj�k, te is meg fogsz, hamarosan...

K�t nappal hamarabb hazaengedtek, mint Siriust, �gy lassan baktattam be a nagykapunk arra a csom� anyagra gondolva, amit be kell majd p�tolnom. S�hajtva indultam el a Griffend�l torony fel�. Ekkor m�g �r�k voltak. �pp kics�ngettek. �ssze is akadtam Lilyvel. Mind a ketten megtorpantunk. Egy percig n�zt�k egym�st, majd megsz�lalt.
- Ostoba liba? - k�rdezte. Fels�hajtottam, gondoltam, hogy a kijelent�sem nem fog neki tetszeni. Ezek ut�n m�r csak az lepett meg, mikor a nyakamba borult. - Jaj, Mea... annyira sajn�lom! - Paff voltam. Erre nem sz�m�tottam.
- Lily... - suttogtam rekedtes hangon. Elengedett.
- Seg�tek neked bep�tolni mindent, �g�rem! - mondta k�nnyes szemmel. Pislogtam, mint hal a sz�razon. Azt�n elmosolyodtam.
- K�sz�n�m... Mi van veled �s Jamesszel? - k�rdeztem. Les�t�tte a szem�t.
- Megbesz�lt�k, de nem... - �rtem, m�g nem vette r� mag�t, hogy �jra vele j�rjon, de legal�bb megbesz�lt�k. Ekkor j�tt James �s Remus besz�lgetve. Mikor megl�ttak odarohantak hozz�nk.
- Mea! - ki�ltott fel James, majd meg�lelt. Ek�zben neheztel� pillant�st vetett Lilyre, aki megint les�t�tte a szem�t. - Sirius?
- K�t nap m�lva j�het ki – v�laszoltam. Mosolyogva b�lintott, majd kotor�szni kezdett a t�sk�j�ba. El�h�zott egy csom� jegyzetet.
- �n sose szoktam jegyzetelni, de gondoltam nektek megteszem. K�nnyebb legyen felz�rk�zni.
- K�sz�n�m – mosolyogtam. Ett�l kezdve �gy figyeltek r�m, �s t�r�dtek velem a k�vetkez� k�t napban, mintha porcel�nbaba lenn�k. �n meg �lveztem. Amikor megunom, majd le�ll�tom �ket. Most �lvezem, hogy lelki furdal�suk van. Gonosz dolog, tudom, de nekem tetszik. Az�rt alig v�rtam, hogy Sirius is meg�rkezzen. K�t nappal k�s�bb, naplementekor meg is t�rt�nt. �pp a parkb�l j�ttem visszafele, mikor valaki csukl�n ragadott.
- Sirius! - ny�gtem k�ts�gbeesetten, �s megpr�b�ltam talpon maradva ut�na menni. - �llj meg!
- Nem lehet, k�l�nben lek�ss�k! - mondta. Nem �rtettem mire gondol, �gy csak futottam ut�na, egyre magasabbra �s magasabbra, mikor el�rt�k a csillagvizsg�l� tornyot. Kimutatott az ablakon. Leesett az �llam. A naplemente csod�latos l�tv�nyt ny�jtott. Aranyl� sz�nekben pomp�zott a Fekete-t� alattunk, ahogy v�gigs�t�tt rajta. El�multam. Sirius h�tulr�l �tkarolt, �s fej�t a v�llamra tette.
- Tetszik? - k�rdezte b�g� hangon. Olvadoztam. M�r csak az�rt is, mert ilyen esz�be jut. Ez�rt im�dom. Ki nem n�zn� bel�le az ember a romantik�t.
- Csod�latos – suttogtam szinte k�nnyez� szemmel. Belecs�kolt a nyakamba, mire �sszer�zk�dtam. Im�dtam, amikor ezt csin�lta. Azt�n egy apr� puszit nyomott a m�sik oldalra is.
- Amikor megl�ttam te jutott�l az eszembe, gondoltam, biztos tetszeni fog. Az�rt rohantam, hogy megtal�ljalak. M�g James�k is csak egy pillanatig l�ttak.
- Pedig ez biztos j�t�kony lenne Lilynek �s Jamesnek.
- Ne t�r�dj most vel�k – mosolygott. - Most csak mi ketten vagyunk – mondta. Elmosolyodtam �s megfordultam. A nap lebukott a horizont alatt. Megcs�koltam. Most m�g jobban �reztem, hogy szeret, mint eddig.
- Te most teljesen bel�m vagy z�gva – jegyeztem meg kaj�n vigyorral. Erre megint megcs�kolt.
- Az nem kifejez�s – suttogta.

Lassan k�z a k�zben baktattunk le, majd indultunk el vacsor�ra a nagyterembe. Az el�csarnokban akadtunk �ssze a t�bbiekkel.
- Akkor t�nyleg Sirius volt az a sz�guld� fekete folt – jegyezte meg Remus, miut�n kezet r�zott vele.
- Jaja, csak volt egy kis dolgom – mondta, �s r�m kacsintott.
- Mit csin�ltatok? - k�rdezte James.
- Romantik�ztunk – v�laszoltam mosolyogva. - Naplement�t n�zt�nk a csillagvizsg�l� toronyb�l.
- Oh, Tapi, nem is tudtam, hogy ilyen romantikus vagy! - mondta Peter. A t�bbiek is elvigyorodtak, Sirius s�rt�d�tten r�juk n�zett, mire James v�llon veregette.
- Majd adhatn�l p�r tan�csot – mondta elkomorodva. - H�tha bej�nne Lilyn�l...
- M�g nem b�k�ltetek ki?
- Nem, m�g nem. Nem �rtem mi baja, pedig m�r megbesz�lt�k.
- Majd m�g egyszer leidi�t�zom, �s k�sz... - mondtam. Erre mind elmosolyodtak, Sirius pedig hozz�m hajolt, majd valamit a f�lembe s�gott, amit�l teljesen elv�r�s�dtem.
- Ajaj, mir�l sugdol�zol, Tapi?
- Semmi olyanr�l, amihez k�z�d lenne, �gas – mondta.
- Ebben egyet �r�nk – motyogtam, majd hasba �t�ttem Siriust. - Ilyet ne itt t�rgyaljunk meg!
- Ki mondta, hogy meg kell t�rgyalni? - k�rdezte kaj�n vigyorral az arc�n. Felh�ztam az orrom, �s fak�pn�l hagytam. Kiv�telesen nem j�tt ut�nam.

Nem is besz�lt�nk m�snap reggelig. M�r kezdtem megijedni, hogy megs�rt�d�tt, mivel este a klubhelyis�gben is egyb�l felment, nem is sz�lt hozz�m, j� �jt puszit se adott.
Reggel direkt kor�n keltem, hogy megv�rjam. J�tt is, �s el is ment mellettem. K�sz�n�s n�lk�l... Paff... �n t�nyleg... t�nyleg azt hittem, hogy a kapcsolatunkat nem rombolhatja le ilyen kis semmis�g... De most... M�ly csal�d�st �reztem. Vagy csak j�tszik velem? Vagy dobott? Most mi van? Pedig �n �reztem, hogy szeret... �n tudom, hogy szeret!
S�hajtva mentem le ut�nuk, el is felejtettem megv�rni Lilyt. M�sik �ton mentem, hogy hosszabb legyen, de nem gondoltam, hogy ennyire. M�r csak t�z perc volt a reggelib�l, mikor gondolataimb�l felocs�dtam. Elindultam h�t el�re a nagyterembe, mikor Lucius l�pett mell�m.
- Szia, kedves – mondta b�g� hangon. Megtorpantam. Egy j� ideje nem sz�lt �gy hozz�m. - Tudod, sok�ig tartott, de v�gre lenyeltem a b�k�t. M�g mindig tetszel.
- Ez nagyon kedves t�led, Lucius – mondtam. Megfogta a kezem. Ebben az idegi �llapotban csak ez kell nekem. Elcs�b�t, �s �r�kre �sszeveszek Siriusszal. - De, �n most, mint tudod Siriusszal j�rok...
- Tudom, de h�t b�rmikor dobhatod azt a fafej�t...
- Aha – ny�gtem k�ts�gbeesetten. - De az a helyzet, hogy nem akarom, mert szeretem – v�laszoltam.
- Nevets�ges – morogta, majd megszor�totta a kezem.
- Malfoy eressz el! - ki�ltottam r�, majd megpr�b�ltam a kezem kih�zni az �v�b�l. - Eressz! - sik�tottam.
- Nem! - mondta, majd meg akart cs�kolni, de akkor... egy �tok telibe tal�lta. Sirius �llt a folyos� v�g�n, majd gyilkos tekintettel, kivont p�lc�val elindult Lucius fel�.
- Hogy mer�szelsz kezet emelni a bar�tn�mre?! - d�h�ng�tt. Min� megnyugv�s, m�g a bar�tn�je vagyok. Kicsit h�tr�bb l�ptem. Egy �jabb �tokkal elk�b�totta, majd hozz�m l�pett.
- J�l vagy? - k�rdezte. Egy pofonnal v�laszoltam, mire az arc�hoz kapott, �s megszeppenve n�zett r�m. - Ezt mi�rt kaptam? - k�rdezte.
- Tudod te azt j�l – sziszegtem, majd megfordultam, �s �jra fak�pn�l hagytam. De most ut�nam sietett.
- Jaj, Mea ne csin�ld m�r! - megfogta a kezem, majd maga fel� ford�tott. Kiskuty�s tekintettel n�zett r�m. - Ne haragudj!
- Nem k�sz�nt�l, csak elment�l mellettem!
- Fak�pn�l hagyt�l tegnap! - v�laszolt, de m�g mindig aranyos tekintettel. A szemei k�ny�r�gtek a megbocs�jt�somra. Tudtam, hogy nem sok�ig fogom b�rni, de t�rtem, am�g lehetett. K�zben k�zelebb l�pett, �s a keze is m�r a derekamn�l volt, de m�g mindig d�h�sen n�ztem r�.
- Este se k�sz�nt�l el – mondtam.
- Na, szerelmem! - k�sz. Ezt �gy m�g sose mondta. - Szeretlek, im�dlak, bolondulok �rted! Csak... kicsi b�ntet�s neked is j�r...
- Egy l�ny fak�pn�l hagyhat t�ged, de ez�rt te nem b�ntetheted! �rtetted?
- Igen! - mondta, majd mag�hoz h�zott �s megcs�kolt. Szent a b�ke!

D�lut�n �n r�naismeretre mentem, mert �rdekelt, addig a t�bbieknek lyukas �r�juk volt. �ppen visszafel� j�ttem, mikor valaki elkapott a folyos�n, sz� szerint. Elrabolt. A sz�jamra tette a kez�t, lefogta az eny�imet, majd elr�ngatott valami �res terembe. Nem l�ttam ki az. Harcoltam, pr�b�ltam szabadulni, de nem tudtam. Azt�n le�ltetett egy sz�kre, megk�t�z�tt, bek�t�zte a szemem. Azt�n ajt� csap�dott. Egyed�l maradtam. Nem tudtam megsz�lalni, nem l�ttam. Nem tudtam tudatni senkivel, hogy hol vagyok.
�s ez egy kicsit zavarni kezdett m�r a harmadik m�sodpercben. Megpr�b�ltam hangot kiadni. Leesni a sz�kr�l, recsegni, vagy b�rmi... Szerencs�re j�l j�rtam. Valaki benyitott.
- Ki zajong? - k�rdezte. - Mea! - L�pteket hallottam, majd valaki levette a szememr�l a k�t�st. Lucius volt az. Elv�gta a k�teleket, majd fel�ll�tott. - Mi t�rt�nt?
- Valaki elrabolt – mondtam.
- Oh... ki?
- Nem tom... v�letlen nem te? - k�rdeztem k�v�ncsian, mire s�rt�d�tten fel�llt, �s elment. Vajon igaz a s�rt�d�s, vagy csak megj�tssza a szentem? Ekkor valaki h�tulr�l der�kon ragadott, de mivel a rabl�s �lm�nye m�g bennem volt sik�tottam egyet, �s fejbe v�gtam. Majd mikor megl�ttam ki az a sz�m el� kaptam a kezem.
Sirius f�jdalmasan d�rzs�lgette a fej�t, majd s�rt�d�tten r�m n�zett.
- Mi rosszat tettem? - k�rdezte. - Vagy csak vissza akarsz juttatni a Mung�ba?
- �n... - vettem egy m�ly leveg�t, felk�sz�ltem d�h�s kirohan�s�ra, majd elmondtam, hogy mi t�rt�nt. H�t j�l sz�m�tottam. Tombolt a d�ht�l.
- Meg�l�m Malfoyt – sziszegte. Megfogta a karj�t, majd hozz�b�jtam.
- Nyugi, �des – mondtam neki, majd megsimogattam az arc�t, de mivel erre sem nyugodott le s�rt�d�tten elh�z�dtam. - Nem is biztos, hogy � volt!
- Mellette �llsz? - horkant fel. Most m�g s�rt�d�ttebb lettem, mire megenyh�lt. Meg�rezte a kit�rni k�sz�l� vihart. - Az nem baj... - mondta gyorsan, majd egy puszit nyomott az orromra.
-T�nyleg nem? - k�rdeztem, de hideg volt a hangom. Erre �t�lelt, majd adott egy puszit az arcomra, majd a nyakamra, majd az ajkaimra.
- Nem, t�nyleg nem...
- Na l�tod – mondtam neki. - Zseni vagyok.
- Mire gondolsz? - k�rdezte.
- M�r nem vagy d�h�s – mondtam, �s r�ny�jtottam a nyelvem. Erre elmosolyodott, majd m�g egy cs�kot adott.
- Zseni vagy – s�hajtott, majd elindultunk.
Ett�l kezdve egy percre sem hagyott magamra. Minden �r�ra elk�s�rt, �s mindig v�rt r�m. Hopp�, v�delem alatt �llok, de j�... Csakhogy... mennyi ideig ker�lhet� el, hogy Sirius ne tal�lkozzon Luciusszal? Semennyi...
- Malfoy! - horkant el. Ijedten megragadtam a kez�t, de kit�pte, �s elindult Lucius fel�. A folyos�n �ll�k meg�lltak �s k�v�ncsian n�zt�k mi t�rt�nik. Lucius meg�llt, majd csod�lkozva n�zte Siriust.
- Mi bajod van, Black? - k�rdezte.
- Elraboltad Me�t? - k�rdezte. Odarohantam, majd megragadtam a p�lc�t tart� kez�t.
- Nem � volt... legal�bbis nem biztos! - mondtam, majd k�z�j�k �lltam. - Sirius higgadj le, k�ny�rg�m!
- Nem... biztos � volt – sziszegte. - �s ez�rt most meg�l�m!
- Sirius, ha meg�tkozod, k�zt�nk v�ge! - mondtam hat�rozottan, mire megtorpant, �s d�bbenten n�zett r�m.
- Nem mondod komolyan – suttogta. Vettem egy m�ly l�legzetet.
- De igen...
- H�t ennyit a pici Sijiusj�l – g�gy�gte Lucius. Az �tok �gy suhant el az arcom mellett, mint egy vill�m, �s tal�lta telibe a fi�t. Siriusra n�ztem, � meg r�m. Mindenki fesz�lten hallgatott, m�g Lucius se nyekkent meg.
- Megmondtam – mondtam halkan.
- Mea...
- Hallhattad, �n mondtam – suttogtam, megfordultam, majd k�nnyekkel k�zdve elindultam visszafele a folyos�n. Ut�na j�tt.
- Mea, k�rlek! - fogta meg a kezem. Nem szor�totta meg, csak gyeng�den fogta. - K�rlek...
- Nem... Sirius, �n mondtam... - Hozz�m hajolt �s megcs�kolt. - Ez �gy nem j�, �gy sose fogsz r�m hallgatni...
- Adj egy es�lyt, k�rlek. Egy es�lyt k�rek...
- Nincs t�bb ilyen... Rendben, am�g nem bizony�tjuk, hogy Lucius...
- Rendben, nem �tkozom meg! - mondta, majd �jra megcs�kolt. - De nincs v�ge ugye? Szeretsz m�g? - olyan k�ts�gbeesetten k�rdezte, hogy elnevettem magam, majd hozz� b�jtam. Erre megnyugodott. Egy �jabb v�ls�gon vagyunk t�l...