Október közepén ellátogattam a másik két ház klubhelyiségébe is, és írtam az én kis tanulmányomat, miközben vártam a roxmortsi hétvégét, és megbirkóztam Sirius Black új énjével. Ez hosszabb magyarázatra szorul, azt hiszem.
Miután másnap reggel Remusszal kijöttünk a gyengélkedőről, akkor tudtam meg mi volt Siriusszal. Amy és Alice egymás szavába vágva mondták el, miután nekem támadtak, hogy mi lett a randinkkal. Lily csak nyugisan hallgatott és engem nézett.
- Tehát eléggé későn jött fel... - kezdte Amy.
- Egy szőke hollóhátas lánnyal... - szólt bele Alice.
-.. részegen. - Azt hittem rosszul hallok. Ennyire rosszul esett neki, hogy nem vágtam jó képet a randihoz?
- És? - kérdeztem. Mármint arra voltam kíváncsi, hogy mi történt Sirius és lány, mint később megtudtam Rita Wikings, között.
- Ha arra gondolsz – szólt Lily. - Lefeküdtek – mondta és engem fürkészett. Felsóhajtottam és megcsóváltam a fejem. Ha jól értesültem, akkor eddig ez nem volt rá jellemző. Na nem baj, majd beszélek Jamesszel, ő biztos tudja, mi van vele.
- Lily, James hol van?
- Azt hiszem a parkba ment le – válaszolt a lány. Bólintottam.
- Köszi az infókat, csajok, de most megyek. Sziasztok! - Azzal lerohantam a parkba, és elindultam megkeresni Jamest.
A tó mellett zokogás hangja ütötte meg a fülem, majd észre is vettem a hang forrását. Egy szőke lány ült a parton, felhúzott lábakkal, és sírt. El akartam mellette menni, de nem tudtam megállni, hogy ne segítsek neki. Végül is, legalább lelki támasznak jó lehetek.
- Hé – szóltam neki halkan, majd leültem mellé. - Miért sírsz? - Felnézett. A szeme vörös volt a zokogástól.
- Én... én... Sirius...
- Csak nem te vagy Rita Wilkings? - kérdeztem. Bólintott. Tehát Sirius máris dobta. Rájött, hogy részegen mégsem olyan jó barátnőt szerezni. - Mi történt?
- Kidobott, mert azt mondta, amire kellettem, azt megtettem. - Puff neki! Magamhoz húztam, és hagytam, had sírja ki magát, közben Sirius ellenes vigasztaló szavakat mondtam neki, olyanokat, amiket most itt nem idéznék. Mikor végre megnyugodott, megköszönte, majd felállt. Mondott olyasmit, hogy most már nem érdeklik a pasik, mert azok csak mindig becsapnak minket, majd távozott. Így lehet kurvából feministát csinálni. Mert, azért, én hallottam már Ritáról egyet s mást... Ő sem veti meg az egy éjszakás kalandokat, csak gondolom örült, hogy Sirius vele is tovább akar együtt lenni, mint eddig a barátnőivel. De most ez új volt, mindenki számára, ahogy ebédnél hallottam. Mivel nem találtam meg Jamest megkíséreltem ott elérni. Sikerült is.
- James, mi van Siriusszal? Rita úgy zokogott...
- Tudom, és nem tudom – mondta. Mikor zavartan ránéztem felsóhajtott. - Tudom, hogy dobta Ritát, korán reggel, sőt azóta van egy új barátnője is, akivel szintén csak egy éjszakát óhajt együtt lenni, de nem mondta el, mi a baja. - Lily leült mellénk.
- De vajon... eddig nem volt barátnője... Be akarja pótolni ezt az egy hónapot?
- Nem tudom, tényleg nem! - mondta. Remus és Sirius egymás mellett jöttek, és beszélgettek. Az utóbbi rám nézett, majd elkomorodott. Az előbbi mellém ült le, az utóbbi Lily mellé, mivel én és ő ült James mellett. Közre fogják a szebbnél szebb lányok...
Ahogy a hónap telt egy-két naponta Siriusnak volt egy új barátnője. Lassan sorban álltak a lányok, nem csak nálunk (Amy, Alice, Lily és Én), hogy vigasztalódjanak, hanem Siriusnál is, mert ő egy-két naponta új barátnőt keresett magával, akivel kiélvezheti az estét. Az volt csak számomra megnyugtató, hogy Remusszal nagyon sokat haladtam előre. Már szinte minden hova együtt mentünk, könyvtárba, órákra, sétálni a parkba. Többször is megjegyezte, hogy szeretné, ha segítenék neki, de még nem jutott el addig, hogy elmondja miben. Én meg nem sürgettem, csak megígértem, ha tudok segítek neki.
Emellett sok időt töltöttem Perselusszal is, akivel nagyon jó barátok lettünk, és hála nekem, a griffendélesek nem bántották. Nekem ugyanis prefektusi jogaim vannak, és, aki a barátaimat akarja bántani, legyen az James, Sirius vagy bárki más, megy bűntetőmunkára, így leszoktak róla. Az én javaslatomra kezdett randit kérni egy visszahúzódó, fekete hajú, hollóhátas lánytól, egy bizonyos Jasmie Teach nevű lánytól. Szerencsémre beleszeretett, és úgy tűnt a lánynak is bejön az én barátom. Így többet foglalkozott vele, mint velem, és én többet tudtam foglalkozni Remusszal, mint vele.
Siriusnak pedig jöttek mentek a barátnői, pedig James is próbált már vele beszélni, nem is egyszer. Ezt az életet még ő is túlzásnak tartotta. Mondjuk neki könnyű, belehabarodott Lilybe, kinek kellenek már ott a lányok?
A roxmortsi hétvégét Remusszal töltöttem, nagyon jól szórakoztunk, s szerintem sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, eszméletlen sokat beszélgettünk, és élveztük egymás társaságát. Aztán lassan elindultunk visszafele a Roxfortba.
- Mikor lesz a következő holdtölte? - kérdeztem.
- Pár nap múlva, a fiúk már készülnek is rá.
- Ott szoktak lenni? - ámélkodtam. Elmosolyodott, majd elmondta a Tekergők nagy titkát. Így most már érthető az Ágas, Tapmancs és a Féregfark név. De jó... A tesóm és a barátai illegális animágusok. Most aztán nagyon boldog vagyok.
- Lily tudja?
- Szerintem nem... de ne mondd el neki, majd egyszer én és... James. Nekünk kell.
- Ki fog borulni! - jósoltam meg a jövőt. Elmosolyodott, majd megrántotta a vállát, ezzel kifejezve, hogy a kiborulás már James dolga lesz. Hiszen Lilynek is meg kell értenie, amit én megértettem: hogy Remus bízik bennünk, ha egyszer elmondta.
- Figyelj, akkor segítesz nekem? - kérdezte. Bólintottam. Na most talán kiderül, hogy miben segíthetek. - Tudod... - Alighogy elkezdte megbotlottam egy kőben és ráestem. Mind a ketten a földön kötöttünk ki. Felült, aminek az lett a következménye, hogy az ölébe kerültem, amitől valószínűleg elpirultam. Nem is tudom, miért vagy hogyan, de hirtelen vágyat éreztem, hogy megcsókoljam. Megtettem, bár nem tudom eldönteni, hogy én csókoltam meg őt, vagy ő engem. A lényeg a csók volt. Hirtelen jött szenvedély volt benne. Aztán véget ért...
- Ez hiba volt – mondta. Lecsúsztatott az öléből, majd felállt, és felsegített. Nem kérdeztem miért volt hiba, hiszen sejtettem. Ő nem kedvel engem ÚGY, ahogy én kedvelem őt. Vagyis, engem csak barátként fogad el.
- Elmondod miben kellene segítenem? - kérdeztem halkan, hogy a témát eltereljem. Felcsillant a szeme és rám nézett.
- Hallottam, hogy Pitont majdnem összehoztad Teach-csel. Szeretném, ha segítenél, mert én szerelmes vagyok...
- Kibe? - kérdeztem fojtott hangon. Rám nézett, majd elmosolyodott.
- Amy Tomsonba. - Irigylem Amyt, na mindegy, annyira nem voltak komolyak az érzelmeim úgy hiszem. Hát, akkor viszlát Remus ideál! SZERELMES AKAROK LENNI! Csak a Roxfortban nincs hozzá pasi... Vagy van, de nem veszem észre?

A hétvégén lesz az első kviddicsmeccs a Griffendél és a Hollóhát között. James az utóbbi időben így eléggé megnyúzza a Griffendél csapatát. Lily meg a tanulásba temette bánatát, hogy egyedül maradt. Én meg, mivel nekem is volt bánatom elég, főleg Remus miatt, mármint, hogy kiderült, még véletlen sem tetszem neki, így követtem a példáját, és együtt tanultunk, mint a jó barátnők.
- Ha megnyerjük a meccset - lépett be James és Sirius. - Akkor tartunk egy bulit!
- Azaz hétvégén tartunk egy bulit - sóhajtott Lily, majd becsukta a könyvet, remélve, hogy James immár neki szenteli a figyelmét. Sajnos csalódnia kellett, mivel a bátyuskám leült a fotelbe, Sirius mellé, aki szintén leült, majd elkezdtek cseverészni. Lily dühösen kinyitotta a könyvet, majd tovább tanult, én meg becsuktam a könyvemet.
- Ehem, James! - szóltam rá. Rám nézet.
- Igen?
- Neked véletlen nincs egy barátnőd, akivel néha törődni kellene? - Lily elvörösödött, majd felállt.
- Nem szükséges - mondta sértődötten, majd becsukva a könyvet, elindult felfelé. James szerencsére nem volt hülye, így felpattant, majd megragadta a derekát, magához húzta, és a fülébe suttogott. Nem tudom, hogy mi James titka, de Lily elmosolyodott, sőt kicsit el is pirult, majd letéve a könyvet, távoztak a klubhelyiségből.
Kettesben maradtunk Siriusszal.

- Mondd csak, mostanában miért vagy ilyen? - kérdezte tőlem. Csodálkozva néztem fel rá a tankönyvből.
- Ilyen? - kérdeztem.
- Hát, annyit tanulsz, mint Lily, és nem is vagy olyan vidám, meg ilyesmi... tehát?
- Megsértődnél, ha elmondanám - válaszoltál.
- Nem sértődnék - mondta, megrántottam a vállam.
- Három teljes napra belezúgtam Remusba, de aztán kiábrándultam, mert kiderült, hogy neki Amy tetszik. Aztán miután megosztotta velem a titkát, megígértette, hogy segítek neki.
- Oh, értem! - mondta kissé elgondolkodva. - Jó, hogy elmondtad, így Amyvel nem fogok kikezdeni... - Fújtattam egyet, majd felálltam. Nem azért sértődtem meg, mert nem kedvtelenedett el, hanem, mert így fogja fel a dolgot. Ott is akartam hagyni, de megfogta a kezem, mikor elhaladtam a fotel mellett.
- Hé... most mi bajod van? - kérdezte. Felsóhajtottam.
- Semmi, csak nem tetszik, ahogy a nőkkel bánsz! - válaszoltam. - Minden este más lány, mondd csak törődsz te azzal, hogy mit éreznek utána?
- Nem, de nem is érdekel, csak egy dologra kellenek - sóhajtott, és elengedte a kezem. Mordultam egyet, majd otthagytam.

Estig nem futottam össze se vele, se Jamesékkel. Azt hiszem, jól megvoltak, és Lily is elégedett lehetett. Délután beszéltem egyszer Remusszal és Amyvel, aki onnan kezdve elkezdett szemezni a fiúval, csak azt tudnám, mi a jó égnek segítek én nekik? Túl jó a szívem...
Lassan és biztosan elérkezett a szombat.
Én, Lily, Alice, Amy és Remus kiültünk a Griffendél szurkoló táborához, majd vártuk, hogy megjelenjenek a csapatok. Még sose láttam iskolai kviddics meccset, csak a FB-re, vagyis a Francia Bajnokságra jártam ki régebben, így érdekelt, drága bátyuskám, aki a csapatkapitány és fogó, hogyan teljesít. Meg persze a többiek. Sirius hajtó volt, azt hiszem.
Fel is jöttek a pályára, sárga-arany mezben, ahogy a Hollóhát játékosai is. Tényleg, azt még nem is említettem, hogy azóta voltam mindegyik házban szétnézni, de személyes véleményem, hogy a miénk a legjobb. Írogattam is a tanulmányomat szorgalmasan, amellett, hogy a felzárkóztam az iskola legjobbjai mellé. Olyanok mellé, mint például Lily.
- Hajrá! - kiáltotta drága barátnőm, akit az utóbbi időben sikerült kiengesztelnie Jamesnek. Nem akarok gonosz lenni, de azt hiszem sejtem, hogyan csinálta. Nem is kellett hozzá más, csak egy nyugodt szoba, meg egy kényelmes lány és két szerelmes. És akkor már mindenki tudja, hogy miről is beszélek. Na szóval, James megpróbálta nem elhanyagolni a szíve csücskét, és mióta rá szólok, azóta jól megy neki.
- Hajrá James! - kiáltottam én is, és csatlakozott hozzánk a másik két lány és a Tekergők maradék tagja.

A meccs elkezdődött. Sirius megszerezte a kvaffot, majd elindult a Hollóhát karikái felé. Mikor az ellenfél nekirontott, passzolt a másik hajtónak, aki visszapasszolt, és ő bedobta. Tíz pont a Griffendélnek.
- Szép volt, Sirius! - kiáltottam neki, mikor felénk szállt. Megállt, egy pillanatra döbbenten nézett, majd elmosolyodott, és dobott egy csókot felém. Na puff!
- Szerintem még mindig téged akar - mondta Alice a meccset figyelve.
- Ha engem akar, nem éppen meggyőzően teszi... Engem nem vonzanak az egy-éjszakás kalandok.
- És, ha téged nem egy éjszakára akar? - kérdezte Amy.
- Akkor sem, aki így bánik a lányokkal...
- Egyet értek - szólt bele Lily is. - Hajrá James! Hajrá Griffendél!
És a Griffendélnek be is jött a hajrá dolog. Úgy a huszadik perc környékén James elkapta a cikeszt, és a Griffendél győzött.

Ennek örömére, még a nap folyamán Roxmortsba is lejutottunk. Most Lilyékkel mentem, hiszen készültünk a bulira, és amúgy se tudtam volna mással menni, csak... hát Perselus lejött volna velem, azt hiszem.
A faluból hoztunk kaját, meg vaj- és mézsört, sőt még Lángnyelv whiskeyt is. Minek ennyi minden! Aztán nekikezdtünk, hogy megrendezzük a bulit. Mármint a Tekergők szervezték, mi meg Lilyvel a fejünket csóváltuk, és sóhajtoztunk. Rajtunk kívül bezzeg mindenki várta a bulit. Én nem szerettem, már a Beauxbatons-ban sem az ilyen bulikat, nem, hogy itt.
De sajnos megkezdődött. Szólt a zene, bár McGalagony egyszer bejött, aztán feladta, hogy megzabolázza a tömeget. Fogadni mernék, hogy már ismeri az ilyesmit. Egyedül ültem a lányokhoz vezető lépcsőn és néztem a tomboló sokaságot. Már csak azért is egyedül, mert James magához ragadta Lilyt, és nem volt hajlandó egyszer sem elengedni. Amy Remusszal beszélgetett, úgy tűnt, hogy jól meglesznek. Alice pedig Frank Longbottommal ismerkedett, aki nagyon érdeklődött utána. Csak én maradtam egyedül. Sirius részegen fűzte a lányokat, akik fele csak ott hagyták, mert velük már volt dolga, másik fele meg olvadozott. Hiába hallottak már Sirius új stílusáról a lányok felé, mégis úgy hitték, a kis naivak, hogy ők nem úgy járnak, mint a többi. De persze úgy jártak. Felsóhajtottam, majd kimentem sétálni egyet a sötét folyosókra.

Nyugodt volt minden. Hála különböző bűbájoknak a folyosók sötétek és csendesek voltak. Nekidőltem a falnak, majd szemben lévő ablakon kinéztem a csillagokra. November volt. Hűvös ilyenkor, és nekem ez kellett. Kimentem hát a parkba. Tényleg csípős volt az idő, talán kicsit túl csípős is.
- Na né' má' - hangzott fel egy hang. - Meácska... - Megfordultam. Sirius állt mögöttem. Pontosabban nem állt, hanem szédelgett, mivel eléggé részeg volt. Ezt nem csak az összeakadt szemeiből, dülöngéléséből láttam, hanem éreztem is, mármint az alkohol szagot, ami belőle áradt.
- Menj vissza, részeg vagy... és a leheletedtől én is az leszek! - szóltam rá.
- Nem... nem! - mondta, majd csuklott egyet. - Én... huk huk... én huk... tudod... szeretlek... - Pislogva néztem rá. - Mármint huk... szerettelek - javította, de még így is elcsodálkoztam a dolgon. Szeretett... Az ember részegen általában őszinte. Nekidőltem egy fához, és néztem.
- Tessék? - kérdeztem aztán hosszú gondolkodás után. Megpróbáltam felfogni, hogy miért mondta ezt, hogy komoly volt-e, vagy viccelt.
- Te... huk... egy különleges lány vagy... huk... amikor megláttalak... huk... Jameséknél... huk, már megtetszettél... huk... aztán olyat éreztem... huk...huk, amit még soha... - Előkerített valahonnan egy üveget, és meghúzta. Böffentett egyet, olyat, amitől majdnem berúgtam, majd rám nézett. - Szerelmet... - Közelebb lépett, miközben elhagyta az üveget. Úgy lépett elém, hogy nem tudtam elmenni, pedig az alkohol szagtól már kifutottam volna a világból. A kezével megsimogatta az arcom.
- Sirius!
- De neked... huk... huk... nem voltam elég jó... huk... huk.
- Sirius kérlek! - Közelebb hajolt, majd megcsókolt. Ahhoz képest, hogy részeg volt, nagyon jól csókolt. Kicsit bele is feledkeztem...

Egész hosszú ideig maradtunk ott csókolózva, mikor egyszer csak abbahagyta. Sokszor hallottam már, hogy csók lehet, édes... de hogy alkohol ízű... ha jól sejtem sok vajsör sok whiskeyvel keverve...
- Miért? - kérdezte. - Huk... miért... huk... nem voltam neked jó?
- Miért bánsz így a lányokkal? - kérdeztem vissza. Megfordult, majd elindult befele. Csak halkan, alig hallhatóan hallottam a válaszát.
- Te vagy az oka...

Hát ezek után furcsa éjszaka várt rám.
Vagy nem tudtam aludni, vagy Siriusról álmodtam.
Emellett hülyének éreztem magam. Még csak november van, de már volt dolgom Lucius Malfoyjal, Perselus Pitonnal, Lupin iránt is éreztem valamit, és most... Csak nem szerettem bele Siriusba?
Lehetetlen!
Pedig úgy néz ki. Amit ma mondott, az nagyon megkavart. Érzelmileg és értelmileg is. Tehát neki komolyan tetszettem, ezt el sem hiszem!
Könnyező szemmel a párnámba borultam, és próbáltam elaludni, de ha sikerült Siriusszal álmodtam, ami nagyon, de nagyon szar! Nem az álom volt szar, hanem, mert nem akartam beleszeretni senkibe. Kezdem kicsit úgy érezni magam, mint egy szoknyavadász, csak női kiadásban... és persze engem nem a nők érdekelnek.
De most akkor is!
Brühüm! Hagyjanak engem békén, főleg Sirius Black... tűnjön az álmaimból.

Másnap, azaz vasárnap úgy éreztem magam, mint Sirius érezhette, vagyis, mint egy másnapos, pedig nem is voltam berúgva. Feküdtem a kanapén, és próbáltam a fejfájásom elmulasztani. Lily mosolyogva figyelte minden próbálkozásom, kezdve a vizes rongytól, befejezvén az aszpirinnal. James se volt másnapos, gondolom Lily tett róla, hogy ne rúgjon be.
- Te miről vagy másnapos? - kérdezte.
- Sirius leheletéről - válaszoltam morogva. James csodálkozva nézett rám.
- Mikor beszéltél te Siriusszal? - kérdezte.
- Mit tudom én, mikor kimentem a parkba levegőzni, utánam jött, de akkor már részeg volt. Hülyeségeket beszélt.
- Pontosan milyen hülyeségeket? - húzta össze a szemét a bátyám. Megrántottam a vállam, majd kinyújtóztam, hála az aszpirinnak elmúlt a fejfájásom. - Mea!
- Mi van?
- Mit mondott neked Sirius? - kérdezte.
- Semmi olyat, amihez közöd lenne - válaszoltam. - Ha Remusra gondolsz, azt ő maga mondta el nekem.
- Oh... értem... bár nem rá gondoltam. Vagyis, nem is személyre...
- Miért, mi van Remusszal? - nézett ránk Lily.
- Majd elmondom - sóhajtott James. - Tehát?
- Jaj...azt mondta szerelmes volt belém, ennyi... - válaszoltam sóhajtva.
- És te ezt hülyeségnek tartod? - kérdezték egyszerre.
- Nem, de nem hagynátok békén? - kérdeztem, majd felálltam, és kirohantam a parkba.
Leültem a tó mellé, és megpróbáltam gondolkodni. Megpróbáltam, de sajnos... sajnos nem ment... Hogy miért? Mit tudom én... De nehéz volt...

Igen, teljes mértékben hülye vagyok. Beleszerettem Siriusba! Ó, ha tudta volna, hogy egy csók elég ahhoz, hogy elérje nálam a kívánt hatást! De mindegy. A november egy átok lett számomra. Sirius semmire nem emlékezett az esti kalandunkból, talán nem is bántam. Nap nap után mindig újabb lánnyal gyarapodott a listája, én meg kínlódtam, szintén nap, nap után. Még Lily is észrevette rajtam a változást.
- Mi van veled? - kérdezte.
- Semmi, nem fontos... csak rosszabb hangulatom van.
- Gyertek, csibéim! - A bejárathoz fordultunk. Sirius épp akkor jött be két lánnyal az oldalán. Már kettő? Mi az, az egy már nem is elég? - Na ki lesz az első?
- Az már nem is reggel, hanem még ma repül – mondta Lily, mire Sirius ránk nézett.
- Lily, te csak bújj vissza Ágas karjai közé... vagy jössz te is?
- Nem, már így is sok irigyem van, főleg, mert James nem csak egy éjszakára akar engem – vigyorgott a lány. Sirius elfancsalodott, majd rám nézett.
- És te, cicám?
- Kösz, kihagyom! - mondtam, majd Lilyre néztem. - Könyvtár?
- Mehetünk – mondta, de még Siriusra sandított. - Elmondjam Jamesnek, milyen ajánlatot tettél?
- Inkább ne... Na gyertek... Caroline? Vagy együtt?
- Együtt menjünk – mondta a Caroline-nak nevezett, majd hozzásimult.
- Lily... - szóltam oda a lánynak, mikor kiléptünk a klubhelyiségből.
- Igen?
- Mondd meg Jamesnek... - Elvigyorodott, majd bólintott.

Huh, hogy mit kapott Sirius! Azt inkább nem írom le, de, hogy vagy két órán át győzködte Jamest, hogy humorizált, meg irónia volt. Lilyvel ott élveztük az egészet az első sorban. Nagyon jó műsor volt. Mikor vége lett, Sirius odajött hozzánk.
- Kösz, Lily, aranyos vagy! - James is odajött hozzánk.
- Mea mondta, hogy mondjalak meg. - A fiú rám nézett.
- Mit vétettem ellened? - kérdezte.
- Arról inkább ne beszéljünk! - nevettem, majd leültem a kanapéra. Feltérdeltem, majd a kanapé háttámlájára támaszkodva rá néztem. - Mi az kicsi Sirius... csak nem zavar, hogy összeugrasztottalak Jamesszel?
- Most miért csinálod ezt? - kérdezte. James is rám nézett, elvigyorodott, majd Lilyt kézen fogva elhúzták a csíkot.
Kettesben maradtunk.
Hú, de jó!
- Komolyan, Mea! - Jött közelebb, majd ő is rákönyökölt a kanapé háttámlájára, csakhogy ő nem a kanapén térdelve. Körülbelül két centi választotta el az arcunkat egymástól, ami eléggé arcpirító volt. Főleg nekem... Teljesen bele is pirultam, amitől elvigyorodott. Majd megcsókolt! Volt képe megcsókolni!
Jaj de jól csókol... Istenem...
Puff!
Na igen... Felpofoztam.
- Én nem leszek a cafkád! - morogtam neki, majd a savanyú képével együtt otthagytam.