Dumbledore engem nézett, én meg őt.
- Miért gondolta meg magát? - kérdezte.
- Fellángolt bennem a Griffendél szellem – mondtam egy bájos mosollyal az arcomon.
- Tehát szeretne átköltözni a Griffendélbe? - kérdezte. Bólintottam.
- Azonnali hatállyal! - mondtam. Felsóhajtott, és bólintott. - Köszönöm! Viszlát! - Megfordultam, majd amíg a többiek bűbájtanon voltak, én átköltöztem Lilyék hálójába. Ott amúgy is volt egy szabad ágy. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni hozzá, és hogy kik lesznek az új szobatársaim? Leheveredtem az új, vörös függönyös baldachinos ágyamra, és vártam.
Ültem és vártam. Mire? Hogy valaki feljöjjön. Pontosabban, hogy Lily feljöjjön, meg a szobatársaim. Azt sem tudom, hogy kikkel fogok egy szobába lakni. Lily Evans az biztos, de... Kik lesznek a többiek? Normálisak lesznek, jók, kedvesek? Vagy olyanok, mint egyes mardekárosok?
- És akkor... - Nyílt az ajtó, majd belépett egy szőke, hosszú, egyenes hajú lány, mögötte egy fekete, rövid, gyűrű göndör hajú lánnyal, aki mellett Lily állt. Mikor megláttam megtorpantak.
- Mea! - szólt a vörös hajú barátnőm. - Hát te?
- Hazaköltöztem! - mondtam mosolyogva. - Nincs kedvem végigjárni az összes házat, így csak, majd bejárok és szétnézek. Amúgy a Mardekárt már úgy is kihúzhatom, nem?
- Igen – mosolygott. - Lányok, ő Tímea Potter, James testvére. - Fény csillant a szemükben James nevére. Hoppá! - Mea, a szőke hölgy Alice Turner, a fekete Amy Tomson.
- Üdv a szobánkban! - mosolygott Alice, majd leült mellém. Amy a vállára támaszkodott, úgy nézett engem.
- Mondd csak... - szólt ő. - Mennyire ismered a bátyád? - kérdezte.
- Amy! - szólt dühösen Lily. - Jamesről lehet leszállni!
- Bocsi Lily! - vakarta zavartan a fejét a lány, majd rám kacsintott. - Azért mégis...
- AMY!!!

Úgy érzem, jól ki fogok jönni a lányokkal. Alice és Amy is kedves és okos. Normálisak mind a ketten, bár szeretik Lilyt heccelni. Alice és Amy legjobb barátnők, ez már az első pillantásban látszott. Lily viszont nem volt közéjük való. Valahogy komolyabb volt, mint mások. Délután, órák után lementünk a parkba hármasban. Azért hármasban, mert James nem akart elszakadni Lilytől. Igazából megértem. Hiszen végre együtt vannak.
- Tehát, úgy döntöttél, hogy Griffendél? - kérdezte James. Bólintottam. - Miért?
- Egy, mert Lucius megfenyegetett, meg mert, nincs kedvem végigjárni az összes házat. Majd néha bekéredzkedek, és írom a tanulmányom. Nem olyan fontos az...
- Csak a jövőd múlik rajta – ironizált Lily. Elmosolyodtam.
- Itt fogok RAVASZ vizsgázni. Az csak azért kell, hogy a Beauxbatons, vagyis a francia minisztérium is elismerje, hogy itt végeztem.
- Értem, de, ha meg maradsz itt...
- Akkor nem kell a tanulmány – bólintottam.
- Hétvégén meg mész Siriusszal randira?
- Sajnos – morogtam. Megálltak és rám néztek. Ebből láttam, hogy lány még ilyet nem mondhatott, ha Siriusszal való randijáról kérdeztek. Elmosolyodtam, majd mentegetőzni kezdtem. - Nem mintha nem lenne helyes, vagy jóképű, de úgy érzem, én nem vagyok rá lelkileg felkészülve. Ő egy különleges személyiség. Hozzá meg kell érni. Nekem nem felel meg, mint pasi...
- Értem – sóhajtott James. Kíváncsi vagyok, miért ilyen.
- Különben sem tűnik olyan fajta fiúnak, aki komoly kapcsolatokat akar.
- Mert, még nem találta meg, mi az a szerelem. Én is olyan lettem volna, mint ő, ha Lily ötödikben nem utasít vissza.
- Azért szerettél belém, mert visszautasítottalak? - kérdezte a lány megállva.
- Igen. Először csak kihívás volt, hogy megszerezzelek, aztán fanatizmus... olyan csak azért is... majd végül, mikor fel akartam adni, rájöttem: nem tudom. Csak rád tudtam gondolni, és minden szavad, cselekedeted olyan megnyerő, aranyos lett számomra.
- Hm... akkor lehet, hogy Siriusnak én is csak kihívás vagyok. De mivel most randizok vele, ez megoldódik.
- Lehet – gondolkodott el, majd átölelte Lilyt, aki még mindig a hallottakat emésztette meg. Nem tudtam, hogy jól esik-e neki, rosszul, vagy csak elgondolkozott rajta, mert nem látszott az arcán.
- Tényleg kihívásnak tekintettél? - Erre elkezdtünk nevetni, Lily meg durcásan összefonta a kezét a mellkasa előtt.
- Nem ez a lényeg, hanem, hogy most szeretlek! - válaszolt James. Úgy gondoltam most kell lelépnem.

***


Szombat reggel korán keltem fel. Bár számomra nem volt komoly randi, mégis úgy gondoltam, hogy nem illik csak ezért elhanyagolnom magam. Normálisan öltöztem fel, mint mindig. Felvetettem egy hosszú szoknyát, egy szolid felsőt, és vittem magammal egy kardigánt, ki tudja alapon. Aztán szolid smink, és készen is voltam. Felálltam. Lily kicsit tovább készülődött, mivel neki Jamesszel volt randija, de ő sem túlozta el.
- Ennyi? - kérdezte Amy ránk nézve. - Hiszen randira mentek!
- Az enyém, számomra, nem igaz randi – mondtam. Lily elmosolyodott. Úgy vettem észre nem igazán kedveli Siriust. Nem is csodálom, csak...
- James úgy szeret, amilyen vagyok – mondta, majd ő is felállt. - Megyünk? - kérdezte. Bólintottam. Jó szórakozást kívántunk a lányoknak, akik viszonozták, majd távoztunk. James a nagykapunak támaszkodva várt minket. Sirius mellette áll egy szál sárga rózsával a kezében. Összenéztünk Lilyvel, majd lesiettünk.
- Sziasztok, fiúk! - mosolygott a lány. Én is köszöntem, mire megkaptam a rózsát Siriustól. Szép volt és illatos. Lily sem maradt ki a virág osztogatásból. James ki tudja honnan, elővarázsolt egy vörös rózsát, majd átnyújtotta neki.
- Virágot a virágnak. - A lány elmosolyodott, majd elvette.
- Köszönöm, nagyon szép – belekarolt Jamesbe, és már el is húzták a csíkot. Én kérdőn Siriusra néztem, aki elmosolyodott.
- Merre menjünk, szép hölgy? - kérdezte. Megrántottam a vállam. - Mit szólnál akkor a Három Seprűhöz?
- Mehetünk oda – válaszoltam, majd elindultam. Felsóhajtott, majd felzárkózott mellém.
- Nem tennél legalább egy picit úgy, mintha örülnél, hogy velem vagy? - kérdezte. Elgondolkodtam. Tényleg bunkóság lenne, ha legalább a látszatot nem tartanám fent?
- Nem – válaszoltam, neki is és magamnak is. Nyeremény vagyok számára, nem több. Ki mondta, hogy a nyereménynek örülnie kell a nyertesnek.
- De Mea... Mi bajod van velem?
- Nem vagy az esetem, semmi más – válaszoltam, majd megálltam. - Ennyi, nem elég ez?
- Akkor hagyjuk a randit – mondta, majd elsietett. Egy kicsit rosszul esett, de legalább biztos lehettem benne, hogy megértette a dolgot, és többet nem fog zaklatni ilyesmivel.
Épp azon gondolkoztam, hogy visszamenjek e, vagy mégis le Roxmortsba, mikor Perselus került mellém. Végigmért, majd kíváncsian felhúzta a szemöldökét.
- Black? - kérdezte.
- Megmondtam neki, hogy nem az esetem, és felfogta.
- Értem – mondta. Tovább ment volna, de mégis megállt. - Mea, lehet egy kérésem? - bólintottam. Legfeljebb nem teljesítem. - Megcsókolhatlak? - Majdnem félrenyeltem, mikor felfogtam mit is kért.
- Hát... - nyögtem, mire közelebb lépett, és anélkül, hogy igent mondtam volna, megcsókolt. Nem is csókol rosszul. Ezek után pillanatok alatt eltűnt. Pislogtam, mint hal a szárazon... A halak tudnak pislogni?
Ezek után véglegesen úgy döntöttem, hogy visszamegyek. Nem akartam összeakadni Luciusszal, hogy bevallja, még mindig belém van zúgva, és ő is meg akarjon csókolni. Eddig kikkel is volt érzelmileg kapcsolatom? Lucius... ez egyértelmű, de, ha azt vesszük... Piton is... vagyis majdnem.
Meg persze Sirius akar valamit még tőlem. Felsóhajtottam, majd felmentem a Griffendél toronyba, be a klubhelyiségbe. Csak első és másod évesek voltak fent. Még szép, csak ők nem mehetnek le a faluba. A többiek mind lent vannak. Felsóhajtottam, majd elindultam fel a hálóba. Arra gondoltam, hogy lemegyek a parkba, csak leteszem a kardigánt. Letettem, majd elindultam lefele a lépcsőn. Megcsúsztam, és elsötétült előttem minden.

Amikor felébredtem egy fehér falú helyiségben, pizsamában egy fehér ágyneműs ágyon feküdtem. Ez lehet a gyengélkedő. Valaki ült az ágyam szélén. Gondolom engem nézett. Kinyitottam a szemem. Azonnal felismertem Remus, kissé sápadt arcát. Rám mosolygott. Ő is pizsamában volt. Tényleg két napja nem láttam és fel sem tűnt. Felállt, majd újra rám mosolygott.
- Szólok Madam Pomfreynak, hogy felébredtél. - Bólintottam, majd felültem. A javasasszony megvizsgált, majd megcsóválta a fejét és annyit mondott, máskor jobban vigyázzak a lépcsőknél. Az estét, akár Remus, itt töltöm, és vasárnap már mehetünk is.
A délelőtt csendesen telt, mivel Remus aludt. Valamiért nagyon kimerültnek és sápadtnak tűnt. De egyszer már eltűnt pár napra. Nem ez volt az első eset. Aztán felébredt. Kinyújtózkodott. Egészen helyes fiú, főleg így. Kissé kócos hajjal, sápadtan, olyan elveszett volt, teljesen Sirius ellentéte. Amúgy is megnyerő jelleme volt. Legalábbis számomra, én nem kedvelem a rámenős srácokat, inkább a szerény, kissé félénk, visszahúzódó fajtájúakat... mint Remus Lupin. Csodálkozva nézett rám.
- Mit nézel? - kérdezte. Nem válaszoltam, ellenben elöntött a forróság. - Elpirultál?
- Nem, nem! - mondtam, majd a tenyerembe temettem az arcom. Mégis mit mondjak? Azon gondolkodtam, hogy milyen jó srác lenne számomra... ezt azért nem mondanám el.
- Nem? - kérdezte nevetve. - Látom rajtad! Min gondolkodtál?
- Nem fontos!
- Mia! Miért pirultál el? - kérdezte újra összehúzott, vidám szemmel.
- Öööö... izé... azon gondolkodtam... izé... tudod... - Mia! Törd a buksid! - Perselus megcsókolt! - mondtam aztán felsóhajtva. - Ugye nem mondod el senkinek? - kérdeztem. Nem mintha zavart volna, csak... hogy miért pirultam el, arra jó magyarázat volt ez. Elkezdett nevetni. Istenem, nem akarok hülyeségeket mondani, de belezúgtam Remusba két perc leforgása alatt. Ő tényleg olyan normális volt.
- Nem, nem mondom el senkinek... de csak egy feltétellel – mondta. - Ha megoszthatom veled egy titkom, és segítesz is nekem.
- Persze! - mondtam mosolyogva. - Milyen titok?
- Biztos elmondhatom? Nem ijedsz meg? - kérdezte. Most zúgtam beléd, semmi nem érdekel! Nemet intettem a fejemmel.
- Nem, mondjad!
- Vérfarkas vagyok – mondta, majd rám nézett. Leesett az állam, amit a kezemmel fel is nyomtam. Erre elmosolyodott. Ez asszem meg kell, hogy emésszem!
- Azért... azért fekszel itt? - kérdeztem. Bólintott. Vérfarkas! De elmondta nekem... lehet, hogy én is tetszem neki? Ha nem, biztos nem mondta volta el.
- Nagyon kiakaszt? - kérdezte. Nemet intettem.
- Csak... megemésztem, jó? - Visszadőltem az ágyamra és becsuktam a szemem. Micsoda szombat.
Később Jamesék meglátogattak minket, és ki is kérdeztek (engem), hogy mi történt. Mondtam, hogy szimplán leestem a lépcsőről.
- De te nem Siriusszal voltál randin? - kérdezte a bátyus összehúzott szemmel. Tényleg, hol van Sirius?
- Hosszú mese, mindenesetre, beszéltem vele, és úgy döntött, mégsem kéri a nyereményét – válaszoltam. Remus felült, és elgondolkodva rám nézett.
- Sirius nem akart veled randizni? - kérdezte, majd hümmögött. Ránéztem, majd megrántottam a vállam. Ez miért olyan furi? Megbeszéltem vele a dolgot és békén hagyott. Ennyi!
- Ez tényleg furcsa – mondta James is. Na puff! Mi a furcsa? Pislogtam, mint hal a parton... De szeretem ezt az értelmetlen hasonlatot!
- Miért? - nyögtem ki végre. Megrántották a vállukat, de nem szóltak. Na ne már! Na, majd kikérdezem holnap Lilyt.
- Pihenjetek, holnap találkozunk. Pussz Mea! - szólt a bátyus mosolyogva, majd távoztak. Én meg felsóhajtottam, és Remusra lestem. Rám mosolygott.
- Megemésztetted már? - Bólintottam.
- Nem olyan szörnyű, mint első hallásra. - Erre elkezdett nevetni. Istenem így most még aranyosabb. Végre megvan az a pasi a Roxfortban, aki nekem kell! Senki nem állhat az utamba, hogy megszerezzem. - Remus!
- Igen? - nézett rám.
- Ha éppen nem itt vagy, akkor leszoktál menni Roxmortsba? - kérdeztem.
- Igen, Jamesszel, vagyis, eddig velük mentem le, de most ő is biztosan szívesebben tölti az idejét Lilyvel, mint velem, odalent a faluba – mondta. Elgondolkodva visszadőltem a párnámra.
- Legközelebb mehetnénk együtt, csak mert még nincsenek barátaim a griffendéles lányok között, Lilyn kívül, ő pedig most élvezi, hogy van pasija.
- Lemehetünk – válaszolt. BINGÓ! Becsuktam a szemem, és eléggé gyorsan elaludtam.