Másnap délután beültünk Siriusszal a terembe, majd elkezdtem neki magyarázni a bájitaltant. Nem volt sok lemaradása, de ráfért a korrepetálás. Az volt a legjobb, hogy tényleg rám figyelt, néha túlságosan is rám, és nem arra, amit mondtam.
- Nincs kedved velem lejönni Roxmortsba? - kérdezte hirtelen. Nem is tudtam, mit válaszoljak. Nem csak azért mert, Lucius is meghívott, hanem mert úgy tűnt, majd Piton is megfog hívni. De kapós vagyok itt a Roxfortban!
- Izé – mondtam. - Nem hiszem... Mármint kedvem lenne, csak még nem döntöttem. Lucius is meghívott, és, verbálisan még nem, de Piton is...
- Piton? - kérdezte nevetve. - Nem hiszem... Őt nem érdeklik a lányok... - Elkomorodtam, én miért ne, érdekelhetném?
- Nem tartasz olyan jó partinak, hogy érdekeljem? - kérdeztem.
- De... csak...
- Oké, fogadjunk, hogy összejövök vele... még a hónap letelte előtt – mondtam durcásan, és becsuktam a bájitaltan könyvet.
- Rendben... ha vesztesz, eljössz velem randizni... Ha nyersz...
- Ha nyerek? - kérdeztem. - Elhívod randira Olive Fergassont. - Tudni kell, hogy Olive Fergasson a Roxfort legrondább (a fiúk szerint, én nem szoktam sorstársaim szépségét megítélni), hetedéves tanulója volt. Amúgy meg egy szent lélek. Sose láttam nála, ártatlanabb, kedvesebb lányt, még életembe. Esze is volt, és hugrabugos volt.
- Rendben – mondta. - Amúgy is kedves lány, ennyi örömet megszerzek neki, ha nyersz.
- Úgyis nyerek! - álltam fel. - Ne is számíts a randira. - Megfogtam a könyvet, majd távoztam. Azt még láttam, hogy elgondolkodva néz utánam.

Később leültem a kanapéra, és elkezdtem olvasni a Roxfort történetét. Tudom, ez egy kicsit későn kezdem el, bár még csak az első hét végén tartunk. Ahogy Sirius is megmondta, még van három hét. Három hét, hogy megnyerjem a fogadást.
- Szia! - ült le mellém Lucius. - Na, mit döntöttél.
- Sajnálom Lucius, de egy fogadás miatt, Perselusszal kellene lejutnom Roxmortsba jövőhét végén – mondtam, majd felsóhajtottam. Pedig Luccal is szívesen eltölteném azt a hétvégét.
- Fogadás?
- Ha három hét alatt összejövök Pitonnal, Sirius elhívja randira Olive Fergassont.
- Ó... jól hangzik – vigyorgott. - Akkor most meg akarod hódítani Perselust?
- Hát... igen. Van rá esélyem, hogy megtegyem, tegnap kaptam tőle egy szál rózsát. - Csodálkozva nézett rám, majd elkezdett nevetni. Hozzám hajolt, és megcsókolt. Azután meg ott hagyott. Paff voltam. Nem hittem a saját érzéseimnek, Lucius Malfoy tényleg megcsókolt!
Kissé kábán felálltam, majd elrohantam a Kövér Dámához. Szükségem volt Lilyre, hogy miért, valakivel beszélnem kellett.
- Ő... Dracon! - mondtam. A Dáma ásított, majd beengedett. A Griffendél torony egészen máshogy nézett ki. Vörös és arany dominált, nyugodt tűz lobogott a kandallóban, olyan megnyugtató és meleg volt, a Mardekár klubhelyiségéhez képest. Már csak azért is, mert itt voltak ablakok, világosabb volt, és magasabban is volt az egész... egy toronyban. A kanapén Remus ült, és pár alsóbb évesnek magyarázott.
- Szia! - köszöntem neki. Rám mosolygott, majd mondott még pár dolgot a kicsiknek, majd elküldte őket.
- Szia, hát te?
- Lily itt van valahol? - kérdeztem. Nemet intett.
- Nézd meg a könyvtárba, vagy a parkba, de várj! - Felment a hálóba, majd pár perc múlva mosolygós arccal jött vissza. - A parkban van Jamesszel.
- Honnan tudod? - kérdeztem.
- Az maradjon az én titkom, Mea – mondta, és kacsintott. Elmosolyodtam, majd elköszöntem, és lerohantam a parkba. Odalent meg is láttam őket. A tó mellett sétálgattak, és elvoltak, ahogy egy szerelmespárhoz illik. Odamentem hozzájuk.
- Sziasztok! - rám néztek. - James, ha nem haragszol, elrabolnám Lilyt pár percre. Életbevágó!
- Életbe... - Nem tudta végigmondani, mert megfogtam a lány csuklóját, majd James hallótávolságán kívülre húztam.
- Mi a baj Mea? - kérdezte.
- Bocs, hogy téged zaklatlak, de még nincs legjobb barátnőm, és benned bízom a legjobban.
- Ideiglenes legjobb barátnőd lettem? - kérdezte elgondolkodva.
- Ki tudja? Lehet, hogy nem ideiglenesen...
- Én örülnék neki – mondta mosolyogva. - Ugyanis nekem nincs legjobb barátnőm. Vagyis volt, de őt átvitték egy másik iskolába két éve. De barátnőim vannak.
- Na, jó... Én meg amúgy se akarok Cissy vagy Gilly legjobb barátnője lenni – mondtam. - Te szimpatikusabb vagy...
- Köszi. Ezt bóknak veszem. Amúgy is a bátyád barátnője vagyok...
- Végre – morogtam, majd Jamesre néztem, aki türelmetlenül neki dőlt a fának. - Ez hosszabb lesz - szóltam neki oda, mire felsóhajtott, és távozott.
- Na, mesélj! - mondta Lily.
- Úgy áll a helyzet, hogy pár órája korrepetáltam Siriust. És fogadtam vele, hogy összejövök Pitonnal a hónap lejárta előtt. - Tátva maradt a szája. - Lucius ma elhívott Roxmortsba, de mondtam neki, hogy a fogadás miatt nem lehet. Erre hümmögött, és megcsókolt! Érted?
- Értem, és nyugi – szólt. - Tehát, azon kívül, hogy Sirius téged akar, mivel eddig nem volt gondja a bájitaltannal, mert abból is kitűnő volt tavaly, még Lucius is hajt rád.
- Kaptam Pitontól egy szál virágot...
- Úha! - nevetett. - Ennyire népszerű vagy?
- Aha – mondtam, majd lerogytam a földre. Leült mellém.
- Mibe fogadtatok?
- Ha nyer elmegyek vele randizni, ha én nyerek, elviszi randira Olive Fergassont – válaszoltam.
- Nagyon tetszhetsz neki... Ilyet még nem csinált. Általában az első héten szerez magának egy barátnőt. De most... még csak próbálkozni se láttam senkinél.
- Nem érdekel, mint pasi – mondtam. - De Luc és Perselus se. Nekem most nincs igényem. Franciaországban volt egy barátom. Két évig voltunk együtt sülve-főve. Gabrielnek hívták. Helyes, barna, magas fiú volt... és jó volt az ágyban. - Lily elkezdett nevetni.
- Miért szakítottatok?
- Mert tudta, ha hazajövök, itt maradok. Ő húzta a Roxfortot, vele cseréltem el a Magicalt, ahova mindig vágytam. Ő most ott van...
- De még szereted? - kérdezte.
- Nem... vagyis, kicsit hiányzik, de igazából kiszerettük már egymást, ha mondhatom ezt.
- Ki lehet szeretni a másikból? - kérdezte, majd a kastély felé nézett, ahol James eltűnt.
- Ha nem neki teremtett az ég. De, ha az ember fél kipróbálni, akkor nem ér el vele semmit. Nem szabad félni. - Még mindig a kastélyt nézve elmosolyodott.
- Tehát most bátorítasz, hogy Jamesszel minket egymásnak teremtett az ég?
- Igen – nevettem. - Sőt, tudod mit? Nem bátorítalak, szerintem ez így van. Ha képes volt két évet rád várni! - Erre ő kezdett el nevetni. Majd bólintott.
- Igen, talán ez változtatott meg engem is. Hogy, ha ennyit várt rám, akkor talán tényleg szeret. És ahogy ebbe belegondoltam, máris megenyhültem.
- És megszeretted? - kérdeztem.
- Nem tudom... Én... még most sem tudom biztosra, hogy szeretem-e. Azt tudom, hogy jól esik a közelsége. Hogy mellettem van. És halálosan féltékeny leszek, ha más lánnyal beszélget. De nem vagyok tisztába az érzéseimmel. Szeretem-e, vagy nem?
- Ha még most nem is, majd fogod! - mondtam. - Hidd el! - Elmosolyodott, majd felállt. Én is felálltam, és elindultunk a tó mellett.
- És most mi lesz? - kérdezte. Gondolom a Malfoy-Piton ügyre gondolt.
- Nem tudom. Mivel vissza kellene térnem a pasifogáshoz, amit két éve nem csináltam, és kipróbálni, milyenek a rövidebb kapcsolatok, talán Malfoy is megteszik, meg össze kellene jönnöm Pitonnal... mindenesetre házasságot nem tervezek. - Erre Lily megint elkezdett nevetni.
- Olive kedvéért segítek neked összejönni Pitonnal, bár James mind a kettőnket meg fog ölni.
- De majd hárítunk Siriusra – mondtam nevetve. - Na menjünk, szegény bátyus biztos türelmetlen. - Bólintott, majd elindultunk a kastély felé.

Este a klubhelyiségbe a kanapén beszélgettem Cissyvel. Sikerült megtudnom, a szőke tündéremnek tetszik Lucius, de csak úgy kezdetlegesen. Jobban tetszik neki... kapaszkodjatok meg: Remus Lupin. Nem mintha, Remus nem lett volna jóképű... sőt! De azért valahogy nem tudom őket együtt elképzelni.
Később, mikor Narcissa Gillyvel elment valahova, Piton csatlakozott hozzám.
- Ma nem kapok rózsát? - kérdeztem mosolyogva. Hátradőlt, de nem válaszolt. Egy ideig némán ültünk egymás mellett. Épp fel akartam állni, mikor végül megszólalt.
- Végül is elmész Luciusszal randira? - kérdezte.
- Nem... De azért lemegyek Roxmortsba. Majd Jamesékkel, vagy Cissyvel...
- És... mi lenne, ha velem jönnél. Tudnák mutatni érdekességeket a tanulmányodhoz – mondta. Elmosolyodtam, és bólintottam. Tehát Perselus Piton randira hívott. Megkönnyebbülten felsóhajtott, majd lement a hálóba, jó éjt kívánva. Ültem ott néhány percig, majd le akartam menni a szobánkba, mikor valaki megfogta a kezem, és átölelt, hátulról.
- Tehát Pitonnal randizol? - kérdezte, majd félrehúzta a hajam, és megcsókolta a nyakam.
- Lucius, kérlek! - szóltam rá. Erre megfordított, és hosszan megcsókolt. A csók után elengedett, és elment. Én meg csak pislogtam utána. Ez az év érdekesnek ígérkezik.

- Tessék?!?! - James felverve a fél Griffendél házat állt fel a kanapéról. Kellett nekem színt vallanom. Hogy miről? Lucius Malfoyjal járok, és Piton is nekem csapja a szelet. Méghozzá sikeresen, hála a fogadásunknak Siriusszal. Jó úton haladok, hogy mégse maradjak semleges... Ugyanis, ha Piton számára kiderül, hogy Luciusszal járok, amit még csak néhányan tudtunk... eddig, akkor tuti megutál, és tuti, hogy fuccs a fogadásomnak, és mehetek Siriusszal randira. Aki amúgy a fotelben ült nyugodtan, tűrve, hogy legjobb barátja kiabáljon. Végül is, ha én szakítok Luccal és Pitonnal is, az neki csak jó.
- És most hétvégén lemész Pipogyusszal Roxmortsba?
- Igen, és kérlek ne kiabálj! - mondtam. - Különben is, ha Sirius elhitte volna, hogy Piton engem meg akart hívni, akkor nem fogadtam volna vele, és most nem vele randiznék...
- Hanem Lucikával! - morogta, visszaülve, miután Lilynek sikerült leültetnie. Csodálom, hogy bírja az a lány?
- Előre szóltam, James – mondtam nyugodt hangon, mire megint morgott. Felálltam, majd vettem egy mély levegőt, nehogy elbőgjem magam. Lily szerintem látta rajtam ezt, mert hirtelen ráförmedt Jamesre.
- Nem lehetnél megértőbb? - kérdezte. James ránézett. - Mégiscsak a húgod... Kötelessége azt tenni, amit te mondasz neki? Neked támogatnod kellene, főleg, hogy a szüleid nem is törődnek vele. Te elfogadtad, hogy a testvéred, akkor támogasd ilyen esetekben is! - A bátyám a földre nézett, majd rám. Felállt és átölelt.
- Ne haragudj! - mondta. Most sírtam el magam. - Kérlek...
- Rendben – mondtam, letöröltem a könnyeimet, és Lilyre mosolyogtam.
- De még mindig nem örülök neki, de, ha neked ez kell...
- Gondolom, mint Sirius, te is jobban örülnél, ha vele járna - szólt Lily. Sirius felhúzta a szemöldökét, James meg rávigyorgott. Tapi szintén elvigyorodott.
- Csak az ő érdekében – mondta. Elnevettem magam, majd elköszöntem tőlük. Készültem a randimra holnap.

Azt még nem is meséltem, hogy hogyan jöttem össze Luciusszal Egyszerű, minden este megismételte a csókot. Én meg nem ellenkeztem, így megbeszéltük, hogy akkor járjunk. Persze, hogy ő tűri, hogy megnyerjem a fogadást Siriusszal szembe... De kedves, nem igaz? Hát az a jó, hogy már csak a jövőhét a mardekáros hét. Tudom, nem így kezdtem mardekáros pályafutásom, de kezdem, érteni, miért utálják a griffesek a mardisokat. Cissy, egy ideje pikkel rám. Valószínűleg, azért, mert én akkor beszélhetek a griffendélesekkel, köztük Remusszal, amikor akarok. Így nem beszélt velem. Gilly azért nem beszélt vele, mert rájött, hogy Lucius hajt rám. Ophelia és Leticia amúgy se szoktak hozzám szólni. Már nagyon elvágytam innen. Igazából már nagyon a másik két ház sem érdekelt. Majd beszélek Dumbledore-ral, hogy egy-két este jó lesz a másik két házba, hiszen a Mardekárról is minden leírtam, már az első két este... akkor meg?
Mindegy, még van egy randi, meg egy hét hátra. Majdcsak túlélem valahogy. Karácsonyra már a Griffendél ház lakója óhajtok lenni.

***


Randi... A klubhelyiségben vártam meg Perselust, aki egy szál rózsával a kezében jött. Felsóhajtottam, majd elmosolyodtam. Az jutott eszembe, hogy most inkább elmennék randizni Siriusszal, minthogy becsapjam Pitont. Most nem azért, de annyit segített nekem. Mondhatni, barátok lettünk. Elvettem a virágot, majd lementünk. Úgy döntöttem rövidre veszem a randit. De hát, sose az történik, amit én akarok.
Elmentünk a Három seprűbe, és jól éreztük magunkat ott, majd sétálgattunk. Jól elbeszélgettük a napot, de semmi különös nem történt. Mivel teljesen barátian viselkedett, megmutatta a tanulmányomhoz fontos épületeket, így mégsem szakítottam meg vele a randit. Jól elvoltunk, nevetgéltünk, meg minden. Aztán, mikor véget ért a nap visszamentünk.
- Jó kis nap volt, sokat segítettél, köszi – mondtam. Menni készültem, mikor magához húzott, megcsókolt. Puff... mire meg tudtam volna szólalni, addigra eltűnt. Le voltam törve, nem akartam megnyerni a fogadást, már nem! És nem azért, mert Siriusszal randizni akarok, hanem, mert nem akartam megbántani Perselust.

Ez a hét... Az utolsó hét. Azt hiszem... Ez volt az eddigi legrosszabb hét. A dolog úgy zajlott, hogy Lucius és Perselus háborúzott miattam. Anélkül, hogy én ezt tudtam volna.
Az első eset, ami feltűnt, hogy összevesztek a klubhelyiségbe. Amikor mentem ki vacsorára. Meg akartam mondani Siriusnak, hogy győzött.
- Ez nem igaz, Lucius! Nem hiszem el!
- Pedig így van... - Ez volt, amikor beléptem. Erre elhallgattak. Pislogva néztem őket, majd felsóhajtottam.
- Perselus, majd beszélhetnénk, később? - kérdeztem. Bólintott, és meg mentem megkeresni fogadó társamat.

Sirius a nagyterembe a Griffendél asztalánál ül és a többiekkel beszélgetett, mikor melléjük értem. James felnézett, de nem szólt.
- Nyertél – mondtam Siriusnak. Csodálkozva nézett rám.
- Kár pedig már kezdtem megszokni a gondolatot, hogy Olive-val randizok.
- Elhívhatod helyettem – vigyorodtam el. - Nem fogok megsértődni! – Azzal megfordultam és átmentem a jelenlegi asztalomhoz. Leültem Cissy mellé, majd néztem a bejövőket. Az első Lucius volt, egy kék monoklival a szeme alatt... Istenem! Ugye nem... De. Pitonnal az orra vérzett... ezek összeverekedtek... miattam! Istenem!
Megreggeliztem, majd elindultam az órára. Gondoltam az első óra előtt beszélek Pitonnal. Odaálltam a terem elé, majd nekidőltem a falhoz. Lassan a többiek is megérkeztem, mind a Griffendélből, mint a másik két házból. James engem nézett, mikor valami zaj hallatszott, és Perselus és Lucius jelent meg a saroknál... verekedve!
- Ó, műsor! - mondta Sirius, majd érdeklődően közelebb nézett.
- Hülye! - szólt rá Lily, és velem együtt elindult a verekedők felé. James valószínűleg, csak miattunk jött utánunk. Megfogtam Piton karját.
- Hagyjátok abba, azonnal! - kiáltottam rájuk. Mikor meghallották a hangom, abbahagyták a verekedést. - Mégis mi ütött belétek?
- Te az enyém vagy! - mondta Lucius.
- Nem vagyok senkié! - válaszoltam. - Perselus mi ütött beléd, én ennél többet néztem volna ki belőled!
- Azt mondta, csak azért jöttél el velem a hétvégére, mert fogadtál Blackkel... - Gyilkos tekintettel néztem Luciusszal.
- Tényleg fogadtam Siriusszal, de nem azért mentem le veled. Amúgy is tudtam, hogy le akarsz hívni, a rózsa óta, és akkor eldöntöttem, hogy veled megyek. És akkor még nem fogadtam vele.
- És mibe fogadtatok?
- Hogy járni fogunk mire letelik a hónapom a mardekárba – mondtam. - De vesztettem. Önként, mert nem akartalak becsapni. A barátomként szeretlek, nem jobban...
- Azért nem nyertél, mert... hogy... - dadogta.
- Mert, ha megnyerem, és járunk, akkor, ha ez a dolog kiderül számodra, megutálsz. Azért akartam veled beszélni, ma, hogy ezt elmondjam – mondtam. Mindenki minket bámult. Úristen!
- Tehát a barátodnak tartasz? - kérdezte döbbenten.
- Igen – mondtam. Elmosolyodott.
- Bocs, Lucius a monokliért! - mondta. Felsóhajtottam. Egy kész... Lucius rám nézett.
- Akkor most elmész Blackkel randizni?
- A fogadás értelmében – mondta Sirius, közelebb jőve.
- Ha elmész vele, engem többet nem látsz – mondta nekem. Remek! Tapmancs rám nézett.
- Ha becsületes vagy, akkor eljössz velem.
- Sajnálom, Lucius, ha te így döntesz – mondtam, majd elindultam vissza a terembe. Mindenki elindult órára.
- Megkeserítem, az utolsó napjaid a Mardekárba! - kiáltotta utánam. Megrántottam a vállam. Amúgy is beszélni akartam erről Dumbledore-ral. Nincs kedvem végigjárni minden házat... Elég, ha be tudok menni, ha akarok. Majd óra után felmegyek hozzá. Ez lesz a legjobb.