Leszállás eléggé nevetséges volt. Már csak Lily és James szempontjából. A lány ugyanis nem óhajtott dűlőre jutni a kapcsolatukkal.
- Na, Lily... - Már Lily, nem Evans. Peter és Remus mögöttünk dumáltak, Sirius meg mellettem koslatott. -... miért nem vallod be?
- Mert... mert nem igaz!
- De igen. Eddig nem engedted volna, hogy megcsókoljalak – szólt James sértődötten. Ekkor egy szőke lány lépett mellénk. Először Siriusra nézett vágyakozó tekintettel, mire elkezdtem kuncogni. Aztán odament Jameshez, és végigsimította a karját.
- Szia, édes... - Lily arca elsötétült. Tapmanccsal összenéztünk, és odamentünk hozzájuk. - Na, mi lesz? Járunk akkor?
- Felejtsd el! - sziszegte Lily. A szőke lány ránézett.
- Lám, lám Evans. Te is beállsz az „Epekedjünk James Potterért” klubba?
- Nem – válaszolt hűvös hangon a lány, majd elindult a ló nélküli fiákerek felé. Összenéztem Jamesszel, akinek a szemében mély csalódás volt. A szőke lány mosolyogva nézett utána, mikor Lily megfordult.
- Ő az enyém, Sasha – mondta, majd tovább ment. James arca felragyogott, majd Lily után sietett, nem is törődve a lánnyal, akinek leesett az álla. Elmosolyodtam.
- Ne aggódj, Sirius szabad – mondtam a lánynak.
- Csak kapcsolatban – mondta a fiú. - A szívem veled van teli!
- Ezt a csajozási technikát még a franciák is használják... - elindultam a többiek után.

A fiákerben azon gondolkoztam végig, hogy, hogy mondom meg Jamesnek, hogy a mardekárba megyek. Nyugisan, vagy előre magyarázzam a dolgot? Mégis, hogyan?
- Izé... mondanom kellene valamit... - mondtam. James végre elszakította a tekintetét Lilyétől, majd kíváncsian rám nézett. Ahogy a többiek is.
- Mondjad...
- Hát... Az a helyzet, hogy mondtam, hogy a Beauxbatons-os vizsgám, hogy a Roxfortról tanulmányt írok..
- Ez tök jó! - mondta Lily. - Majd segíthetek? - bólintottam.
- A dolog úgy zajlik – folytattam. - Hogy én, bár a Griffendélbe osztottak be, de minden házat végig fogok járni. A másik három házban is töltök majd időt..., mint griffendéles. Mármint griffendéles leszek, csak a másik három ház klubhelyiségébe is fogok járni, ilyesmi...
- Ezt most azért mondod, mert a másik három ház között ott a mardekár?
- Aha – mondtam. - Csak... Nem akarom, hogy baj legyen, abból, ha lesz, mondjuk egy mardekáros barátom... csak, mert ti biztos nem kedvelitek őket.
- Mikor fog oda járni? - kérdezte Remus.
- Az első hónapban. Én már a mardekár asztalához fogok ülni. Most a vacsorán.
- Értem – mondta James kissé tartózkodóan. - De azért, minket nem tagadsz meg...
- Ugyan már... - csóváltam meg a fejem. - Ígérem, hogy a kviddics meccseken is nektek szurkolok!
- Akkor meg tök mindegy, hol ülsz – mondta Remus. - De a mardekárosok nem fognak megölni?
- Már diskuráltam Lumpsluck professzorral, mikor itt voltam nyár elején a Roxfortban. A mardekárosok nem fognak bántani – válaszoltam, majd nyugodtan hátraültem. Reméltem, hogy igaz is, amit mondok.

A nagyterem egészen máshogy nézett ki, mint, amikor itt jártam nyár elején. Egészen új volt, így, hogy ennyi diák van itt. Végignéztem. A jobb oldalon volt a Griffendél asztala, mellette a Hugrabugé, legbalrább a Mardekáré, és a Hugrabug és a Mardekár között volt a Hollóháté. Tehát havonta fogok balra haladni, plusz én bármelyik klubhelyiségbe bemehetek... Király!
Leültem a mardekár asztalához, egy fekete és egy szőke hajú sráccal szemben.
- Te? - kérdezte a szőke fölényes arccal.
- Üdv – mondtam. - Mea vagyok. Egy hónapig mardekáros – mondtam.
- Mea?
- Tímea Potter – válaszoltam.
- Potter? - horkant fel a fekete hajú. - Mármint James Potter rokona?
- Ikertestvére – mondtam. - Legalábbis mi így tartjuk egymásról, de anyáék azt hiszem kitagadtak – magyaráztam. - De ez most mindegy. Ti kik vagytok. - Nem szólaltak meg, csak a mellettem lévő szőke lány.
- Én Narcissa Black vagyok. Szembe veled ő Lucius Malfoy, mellette pedig Perselus Piton. Örülök, hogy megismerhettelek, és Isten hozott a Mardekárban.
- Miért csak egy hónapig leszel mardekáros?
- Mert tanulmányt írok a Roxfortról a vizsgámhoz, év végére. Minden házat végig fogok járni.
- Az jó... a Mardekárban kezded? - kérdezte. Bólintottam, majd elmosolyodtam. Úgy tűnik Narcissával jóban leszek, ha a többiekkel nem is.
Elkezdődött a beosztási ceremónia, majd mikor véget ért, Dumbledore professzor felállt.
- Kedves diákok! Az idén tanévre több kihirdetni valóm van. Főleg az elsősöknek mondom, de néhány hetedéves is végre a fejébe vésheti, hogy az iskola melletti erdő tiltott terület minden diákunk számára. Emellett, szeretném, ha tudnátok, hetedéveseink új diákkal szaporodtak. Tímea Potter a Beauxbatons-ból jött a Roxfortba. Szeretném, ha minden hetedéves a segítségére lesz, mivel egy tanulmányt ír iskolánkról. Az első három hónapban végigjárja a Mardekár, a Hollóhát és a Hugrabug házat. És végül a negyedik hónaptól a Griffendélbe fog tartozni. Jobb, ha mindenki tudja, hogy Miss Potter olyan jogokkal is rendelkezik, amivel ti nem. Bejárása lesz minden klubhelyiségbe, a könyvtár zárolt részébe, és prefektusi jogokkal is elláttam, hogy senki ne zavarja. Ő is részt fog venni az órákon, és RAVASZ vizsgázik év végén az alap tárgyakból. Szeretném, ha befogadnátok. Köszönöm.
Elkezdődött a vacsora. Nem semmi ez az iskola.
- Akkor prefi is vagy? - kérdezte Cissy. - Tök jó... Én is az vagyok. Szerintem mi jó barátok leszünk.
- Remélem. Én örülnék neki.
- De griffendéles lesz, Cissy! - szólt Piton.
- De én Balatonszemes vagyok. Nincs bennem az az utálat, amit a két ház egymással szembe érez. És nem is fog kialakulni, mert én már idősebb vagyok.
- Értem. Tehát teljesen pártatlan vagy? - kérdezte Lucius. - Még akkor is, ha teszem azt a testvéred ellen teszünk.
- James meg tudja védeni magát – rántottam meg a vállam. - Különben meg a pártatlanság nem azt jelenti, hogy veletek vagyok.
- Nem baj... ha nem lesz veled baj – szólt újra a szőke srác. - Akkor senki nem fog zaklatni.
- Ó, ti vagytok a mardekáros nagy legények? - kérdeztem mosolyogva. A szőke srác bólintott, majd charme-osan elmosolyodott. Piton meg engem nézett. Kíváncsi vagyok, mi forog a fejükben...

A hálóban Narcissával, Gilly Engelsszel, Ophelia Kirttel és egy Leticia Howerrel voltam egy szobában. Egy pótágyat hoztak be. Cissy ágya mellé.
- Na? Jó mi? - kérdezte a lány. Közbenéztem. A szoba hangulatos, zöld gyertyákkal volt kivilágítva. Az ágy farészei ezüstre voltak festve, és rajta a függönyök sötétzöldek voltak. A párna is sötétzöld volt, rajta a Mardekár jelképével, a kígyóval. Hátradőltem.
- Szép, és hangulatos. A gyertyákat ti hoztátok?
- Igen...
- Van ízlésetek, mondhatom! - mosolyogtam. - Nagyon hangulatos. Órarendet mikor kapunk?
- Holnap reggel – szólt Gilly. - A reggelinél, a házvezető tanárunk, Lumpsluck, fogja odaadni.
- Rendben. Akkor, ha nem haragszotok, lepihenek. Jó éjt, szép álmokat. - Behúztam a függönyöket, de még nem aludtam el. Hallgatóztam.
- Eléggé normális lány nem? - Ez, azt hiszem Gilly mondta.
- Igen, nem hallottam a hangjában semmilyen fölényt, csak, mert igazából griffendéles, meg, hogy Potter. El sem hiszem, hogy ikertestvérek.
- Igen, sokkal normálisabb, mint a Tekergők. Szerintem, nagyon jól megleszünk vele – mondta Ophelia.
- Igen, és úgy láttam, Luciusnak és Perselusnak sincs vele bajuk. Ami jó, mert, ez azt jelenti, hogy túléli az első hónapot – elmélkedett Cissy.
- Na jó, szerintem kövessük Mea példáját, és mi is feküdjünk le. - mondta ásítva Leticia. - Jó éjt lányok. Utolsó oltsa el a gyertyákat! Szép álmokat. - Mindenki visszamotyogott valamit, majd sötétség borult a szobára, és lassan elaludtunk.
Másnap megkaptuk az órarendet. Azon a napon volt egy sötét varázslatok kivédése óra, meg bűbájtan, bájitaltan, meg még egy-két óra. Aztán mentem írni a tanulmányomat. Piton elkísért.
- Tudod, régebben engem is érdekeltek ilyen dolgok, de...
- De?
- Volt elég más dolgom, nem tudtam befejezni. De talán tudok segíteni – mondta. Elmosolyodtam, és elindultunk a könyvtár felé. Út közben összeakadtunk Jamesékkel, mint később számomra is kiderült, ők a Tekergők, plusz most velük volt Lily is. Akkor azt jelenti, hogy összejöttek. Mikor Piton meglátta őket, pálcát rántott, ahogy James is. Ennyire nem utálhatják egymást! Vagy mégis?
- Héhéhé! - mondtam. - Tegyétek el a pálcát!
- Most ebből maradj ki, Mea.
- James prefektus vagyok! Dumbledore elmagyarázta, egy prefektusnak mi a hatásköre. Perselus te is tedd el a pálcád, kérlek! - mondtam neki. A fiú rám nézett, majd bólintott, és eltette a pálcáját. James csak Lily hathatósabb szavára tette el a pálcát, majd mosolyogva rám nézett. Tetszett neki, hogy nem álltam ki senki mellett.
- Gyere, menjünk, Mea – morogta Perselus. Bólintottam, majd intettem a többieknek és követtem. Nem tehetnek semmit, most mardekáros vagyok.

Később Lily is csatlakozott a kereséshez, miután Pitonnak dolga volt. Ő is ajánlott nekem pár könyvet. Pontosan hármat: Roxfort története, Hugrabug Helga, és a Négy Nagy.
- Jól jártál el, délután – mondta, majd leült. - James és Piton nagyon nem bírják egymást.
- Pedig egyikük sem szörnyű. Piton is eléggé jó fej volt ma velem. Ő is ajánlott pár könyvet, mely a Mardekár ház történetét is magába foglalja. Nagyon hasznosak, mint ezek. Köszönöm, hogy segítesz.
- Szívesen. Hogy megy a beilleszkedés a Mardekárba?
- Elfogadtattam magam Narcissa Blackkel, Pitonnal és Malfoyjal, így senki nem zavar. Cissy is tök normális lány. Bár a szobatársairól ezt nem mondanám el, de kinek nincsenek hibái?
- Kik a szobatársai? - kérdezte.
- Lássuk Gilly Engels... kicsit elkényeztetett, de amúgy meg jó szándékú, ami ritka egy mardekárosnál. Ophelia Kirt. Róla nem mondanám, hogy jó szándékú, de ez csak az első benyomás. Leticia Hower... vele az a baj, hogy kicsikét butácska.
- Igen, tavaly majdnem megbukott bájitaltanból. Alig engedték RAVASZ képzésekre.
- Hát... ráférne egy kis korrepetálás.
- És Piton? Egészen jó elvoltatok, amikor találkoztunk – szólt somolyogva. Elmosolyodtam, és megcsóváltam a fejem.
- Ne láss bele semmit. James gondolom meg is ölne. Amúgy csak felajánlotta, hogy segít, mert régebben őt is érdekelte ez a téma. Van esze, és tehetsége.
- És nem is lenne vele semmi baj, ha James nem lenne az ellensége – mondta, majd hátradőlt a széken. - Az a baj, hogy ő népszerű, aki ellene van...
- Az pedig nem – bólintottam. - De honnan van ez a nagy ellentét? - kérdeztem.
- Valahogy, sose bírták egymást. Bár ebbe sose folytam bele. Én nem igazán kedveltem egyikőjüket sem egy ideig.
- Utáltad Jamest? - nevettem, mire a könyvtáros, azt hiszem Madam Cvikker a neve. Lepisszegett. Elhallgattam, Lily pedig bólintott. - Mi változott?
- Nem tudom – mondta. Kiírtam pár adatot még a könyvekből, majd felálltam.
- Menjünk. - Bólintott, majd ő is felállt. Elindultunk a Griffendél klubhelyiségébe. Beszélni akartam Jamesszel erről. És én bárhova bemehetek.

Nem messze a torony bejáratától megtaláltuk a bátyám. Épp Pitonnal párbajozott. Lilyvel összenéztünk, majd rohanva odamentünk.
- Hagyjátok abba! - szólt Lily erélyesen.
- Azonnal! - tettem hozzá, majd közéjük álltam. Piton azonnal leemelte a pálcáját, majd eltette. Az arca poros volt, Jamesé meg véres.
- Megőrültetek? - Piton gyilkos szemekkel méregette ellenfelét, majd távozott volna.
- Várj, Perselus! - szóltam utána. James összehúzott szemmel nézett rám. Piton megfordult. - Bűntetőmunka! - mondtam.
- Így jártál Pipogyusz!
- Neked is! - mondtam felé fordulva, mire lefagyott a vigyor az arcáról, majd szólni akart Lilynek, de a lány mérgesen nézett rá.
- Ne szólj egy szót se! Megérdemled! - Piton tovább ment, én meg elővettem egy zsebkendőt, majd James kezébe nyomtam.
- Vérzik az arcod – mondtam. James vissza akarta adni, dühösen, de Lily elvette tőle, majd felsóhajtva letörölte a vért a fiú arcáról. Alatta egy mélyebb seb volt.
- Miért nem tudtok békén meglenni? - kérdezte halkan, majd a kezembe adta a zsebkendőt, és kötszert varázsolt. Pillanatok alatt szakszerűen ellátta James arcát. - Menjünk... Mea jössz?
- Nem, én... azt hiszem inkább visszamegyek a Mardekárba. Köszi a segítséget, Lily.
- Most miattam nem jössz be? - kérdezte James. Nem válaszoltam, csak néztem a földre. Mégsem mondhattam, hogy igen, mert inkább Perselusszal beszélem meg a dolgot... Mert...
- Nem, csak eszembe jutott valami. Megbeszéltem Cissyvel valamit.
- Jó... akkor szia! - mondta. Lily összehúzott szemmel nézett, majd megcsóválta a fejét, de nem, szólt semmit. Elindultak a Griffendél torony felé, én meg le a pincébe, a klubhelyiségbe.

Piton a fotelben ült, és az arcát tisztogatta. Rajta nem volt vér, de néhány kék folt igen. Azokat nyomkodta. Mikor beléptem hátranézett.
- Azt hiszem igazságos voltál. Már féltem, hogy mégis mellette állsz ki...
- Féltél? - kérdeztem értetlenül. Elmosolyodott, felállt, majd a bal lépcsőn elment a fiúk hálójába.
A Mardekár klubhelyiségéről még nem is beszéltem. Nagy volt, széles, benne egy ezüst kandallóval, előtte egy kanapéval, és két fotellel. Voltak könyvespolcok, két asztal, és székek. Nem volt ablak, mivel ez pince volt, viszont elfogyhatatlan gyertyák égtek. A falak zöldek voltak, ezüst kígyókkal. A hálók még lejjebb voltak. A fiúkhoz a balról lévő lefele vezető lépcső, a lányokhoz a jobb oldali lefelé vezető lépcső vezetett.
Felsóhajtottam, és lementem a hálóba.

A négyből az első hét gyorsan eltelt. Minden mardekáros megszokott. Megszokta azt is, hogy griffendélesként vagyok náluk, és jó barátságba kerültem Cissyvel, Luciusszal és Pitonnal. Mind a hárman jól megvoltak velem. Az utóbbi kettő talán kicsit jobban is, mint kellene, bár mind a kettő aranyos és kedves volt.
James és Piton lassan leszoktak arról, hogy egymást nyúzzák. Az előbbi Lily miatt, az utóbbi miattam.
Épp a könyvtárból jöttem, mikor Sirius került mellém. Hogy honnan? Ki tudja, nem láttam még a könyvtárba.
- Szia, immár csak három hét! - mondta vigyorogva.
- Mi három hét? - álltam meg gondolkozva. - Ja! Igen... De nem zavar. Egészen jól elvagyok a Mardekárban.
- Gondolom – morogta. - Figyelj, holnap segítenél nekem? Hallottam, hogy jó bájitalos vagy... Én kicsit... hülye vagyok hozzá! Lilyt meg nem merem megkérni. Valószínűleg segítene, csak...
- Persze. Gyere holnap háromkor a bájitaltan terem melletti teremhez, oké? - bólintott.
- Köszi!
- Szívesen – válaszoltam, majd ott hagytam. Siettem a klubhelyiségbe. Odalent Gilly volt és Lucius. A fiú a lányhoz beszélt, aki itta minden szavát. Micsoda rajongás! James és Sirius után szoktak így epekedni a lányok. De bevallom, Lucius is közel áll hozzájuk, jóképűség tekintetében.
- Ne haragudj Gilly – szólt Luc, mikor meglátott. - Szeretnék Meával négyszemközt beszélni. - A lány rám nézett, majd bólintott, és otthagyott minket. Letettem a könyveimet az asztalra, majd a fiúhoz fordultam.
- Igen? - néztem rá. Lucius közelebb lépett, majd charme-osan elmosolyodott.
- Figyelj, Mea... - kezdte. - Nincs kedved holnap sétálni velem a parkban. Mondjuk az órák után.
- Jaj, ne haragudj, de már elígérkeztem – mondtam. - Siriusnak. - Összehúzta a szemét.
- Akkor mit szólnál az első roxmortsi hétvégére, jövőhéten?
- Még nem tudom, lemegyek-e Roxmortsba – mondtam.
- Roxmorts hozzátartozik a roxforti történethez – szólt egy másik hang. A lépcsőn ott állt Piton, majd rám mosolygott. Bal keze a háta mögött volt. Lucius elgondolkozva nézett rá, majd megfordult.
- Azért gondold át, Mea – szólt és távozott. Piton nézett utána, majd mosolyogva elindult felém.
- Ne törődj vele. Csak mert olyan charme-os és jóképű, azt hiszi, hogy minden lány a karjaiba omlik. Mind Black. Ő is ilyen.
- Sirius? - kérdeztem. Bólintott.
- Bár eddig még nem volt barátnője. Ilyenkor már összeszedi az elsőt.
- Miért mennyi barátnője szokott lenni? - kérdeztem.
- Átlagosan évente kettő. Nem sok, csak nem tiszteli őket, annyira. Igazából, azért van barátnője, mert az olyan menő. De legalább nem váltogatja őket, úgy, mint Lucius. Ebből a szempontból Pottert tartom a legtöbbre. Ő ötödik óta kitartott a sárvérű mellett.
- Lily? - kérdeztem. Bólintott.
- Bocs... megszokás, ez a sárvérűzés – sóhajtott, majd a bal kezét végre megmutatta. - Tessék, ez a tied. - Egy vörös rózsa volt benne, méghozzá a szebbik fajtából. - A parkban találtam. Már le volt tépve, gondoltam tetszene neked – mondta majd távozott. Én a rózsát néztem. Úgy tűnt, mint egy frissen szedett virág. Volt egy olyan érzésem, hogy nem véletlen akart rábeszélni a roxmortsi hétvégére, és nem véletlen kaptam tőle rózsát. Minden esetre nagyon aranyos volt tőle... Talán túlságosan is.