El�sz�r meg sem tudtam sz�lalni. Kellett nekem aj�nd�k, nem igaz? N�ztem r�, �s nem tudtam, mit kellene tennem. Legsz�vesebben a nyak�ba ugrottam volna azt mondogatva folyton folyv�st, hogy igen, igen, igen. De... ez nem vallana r�m. Nekem gondolatban is el kell fogadnom. M�g� lestem a t�ra. �jra elk�pzeltem az emelv�nyt, a r�zs�s bolt�vet, a kiss� szit�l� h�es�st, majd �jra elk�pzeltem ott magam. Igen, olyan gy�ny�r� lenne. Mi az el�nye a dolognak? Szeretem, szeret. Egy�tt �lj�k le az �let�nket, �s ez biztos. Ez el�nyt ad. H�tr�nya? Ez egy �ri�si felel�ss�g. Felel�ss�g, d�nt�s... fel kell n�ni a feladathoz. De ez nem el�g ellen�rv a m�sikkal szemben...
- Lily... - n�zett r�m. R�mosolyogtam.
- Nem is tudom, mit mondjak – mondtam halkan, meghat�dottan.
- Mondj igent – v�laszolt. Erre elkezdtem k�nnyezni. Csak kij�n rajtam. Jaj!
- Ok�... - szipogtam – Igen. Hozz�d megyek! - Felh�zta az ujjamra a gy�r�t, majd �t�lelt. �n meg hozz�b�jtam, k�nnyezve. - Olyan buta vagyok...
- Mi�rt?
- Mert s�rok. Most nem kellene s�rnom – szipogtam. - El�ztatlak...
- Ezek az �r�m k�nnyei – v�laszolt, majd megsimogatta a h�tam.

Ezek ut�n visszament�nk. Vissza�lt�nk a t�bbiekhez. Lana �s Remus �sszemosolyogtak, majd az el�bbi r�m n�zett.
- Lily, m�g nem is mondtad, Jamest�l mit kapt�l. - Az eml�tett szem�ly r�m mosolygott.
- H�t, ezt – mutattam fel a gy�r�s ujjam.
- J�zusom! - sik�tott fel. - Gratul�lok, jaj!
- Lana, nyugi, nyugi, nyugi! - mondtam neki. Remus �s James �sszevigyorogtak.
- �s mikor?
- Valami olyasmit �g�rtek nekem, – sz�ltam - hogy enyhe h�es�s, meg janu�r, meg j�g a tavon...
- Kider�l, hogy m�gis tetszett? - k�rdezte James, mire teljesen elv�r�s�dtem. H�t �szrevette?
- Mit sz�ltok a janu�r 24-hez? - k�rdezte Mrs Potter a napt�rat b�ng�szve. - Szombat. El�tte kicsit hi�nyoztok. Nagy �gy...
- �rdekes ezt pont t�led hallani, anya.
- M�r feln�tt vagy, felel�ss�gteljes feln�tt. - Erre James megforgatta a szemeit, majd r�m n�zett. �n meg r�mosolyogtam, �s megr�ntottam a v�llam. Nekem mindegy, hogy felel�ss�gteljes-e vagy nem. James legyen...
- Na, janu�r 24.?
- Remek – mondtuk. - De akkor...
- Igen, igen. Ma rohanunk. Szervez�nk! El�sz�r is, m�g a sz�netb�l h�tral�v� 3 h�t alatt varratunk neked ruh�t, Jamesnek is, �s megszervezz�k az eg�szet. A jeget meg kell er�s�teni, meg minden! Jaj, de boldog vagyok!
- Anya, nyugi!
- J�l van no! Gyere Lily! Mi most elmegy�nk. Lana, te se maradj! A bar�tn� a legfontosabb ilyenkor! - �gy t�rt�nt, hogy Mrs Potter elr�ngatott minket, kar�csony napj�n, �s m�snapj�n, �s m�g m�snap. J�rtuk a kirakatokat, kerest�k a fazont, ami j�l �llna nekem az esk�v�re. Vagyis �k kerest�k, �n meg az �lmaimat kerestem. Semmibe nem egyezek bele, ami nem szerelem els� l�t�sra. M�rmint ruh�ban. Volt ott minden, r�vid...
- Na ne, ebbe meg fogok fagyni! - Hossz�...
- Ne m�r, az�rt m�giscsak j�gen kell v�gigmennem. M�g felbukok benne. - K�zepesen hossz�...
- H�t ez nem lenne j� der�kban, t�l sz�k, nem vagyok �n dar�zs! - B�vebb derek�.
- Az�rt ilyen k�v�r nem vagyok... - Csak azt tudn�m, hogy b�rtak ki. Na, akkor j�tt az ide�lis der�k, ide�lis hosszal...
- Ez az�rt m�ly dekolt�zs� nem? - k�rdeztem. Ok�, akkor egy m�sikat.
- Az�rt ap�ca sem vagyok... - Lana m�r gyilkos tekintettel n�zett r�m, mikor Mrs Potter visszat�rt egy halv�nyz�ld ruh�val a kez�ben.
- T�k�letes... de ez a sz�n?!
- Lily!
- Nyugalom, Lana – sz�lt Mrs Potter. - Azt hiszem, Lily a t�k�letest keresi. Meg�rtem. Te is meg fogod �rteni, ha f�rjhez m�sz. Ez m�r csak �gy megy. Azonnal keresek egy feh�ret.
- K�sz�n�m – mondtam, majd v�rtunk. Meg�rkezett a ruha, �s felpr�b�ltam. Igen, ezt kerestem! El�g hossz� volt, de nem volt t�l hossz�. A dekolt�zs m�ly volt, de nem olyan m�ly... �s a der�k, mintha r�m �nt�tt�k volna. Am�gy h�feh�r volt, abroncs n�lk�li selyem ruha, itt ott csipk�vel, �s csillog� m�ty�r�kkel, de csak �gy szolidan.

Miut�n a ruha megvolt, kaptam hozz� f�tylat, b�r nem k�rtem. T�k j�! Mintha holnap menn�k f�rjhez, nem f�l h�nap m�lva... J�zusom! Most tudatosult bennem a dolog. Meg�lltam. Majd m�lyen vettem a leveg�t. Egyszer�en nem tudtam megmozdulni.
- Lily... - j�tt hozz�m Lana. - Mi baj?
- Nem tudom, nekem ez... - Mrs Potter meg�llt, majd r�m mosolygott. A mindentud� b�lcsek mosoly�val.
- Menj el�re Lana. Vidd el a ruh�t, James tudja, hova lehet sz�pen eltenni. - Lana b�lintott, majd otthagyott minket. James �desanyja pedig �tkarolta a v�llam. - Vegy�l m�ly leveg�t, majd nyugodj meg. Azt�n menj be a szob�dba. Veszel egy f�rd�t, �s minden rendben lesz. - Azt se tudja, mi bajom! Bek�s�rt. Le�ltem az �gyamra. De a hasam m�g mindig g�rcs�lt, valami m�g nincs rendben, mi bajom van? Boldognak kellene lennem, akkor mi�rt nem �rzem... Jaj... Egyszer csak bej�tt James �desanyja, �s mosolyogva bek�s�rt a f�rd�be.
- Be�lsz, nem t�r�dsz semmivel. �lvezed a vir�gok illat�t, �s laz�tasz, rendben? - B�lintottam. Elment. Be�ltem. Csod�latos volt. A j�zmin, a levendula �s a r�zsa illata teljesen ellaz�tott. A f�rd� alatt teljesen elm�lt a hasg�rcs, de csak az�rt, hogy a f�rd� ut�n visszat�rjen. Legsz�vesebben s�rni lett volna kedvem, mikor kiny�lt az ajt�, �s bel�pett rajta...
- Anya! - Nem �r�ltem m�g ennyire senkinek. R�m mosolygott, �s becsukta az ajt�t. Nem sz�lt, csak �t�lelt, �n meg elkezdtem s�rni.
- Jaj, kicsim...
- Mi bajom van?
- Semmi, az ami a legt�bb fiatal h�lgynek, amikor k�zel az esk�v�je napja. P�nikba est�l.
- De mi�rt?
- Mert. Nem kell a mi�rtekre keresni a v�laszt. Val�sz�n�leg az miatt, ami most a lelkedben lej�tsz�dik. F�rjhez m�sz. Komolyabb leszel. Elveszik a szabads�god, ami nem igaz, de egy ideig �gy �led meg. Ezek mellett majd csod�latos dolog lesz feles�gnek lenni, de m�g f�lsz, hogy nem felelsz meg a feladatnak.
- Jaj, anya!
- Mrs Potter megk�rt, hogy maradjak p�r napot, hogy seg�tsek kiheverni. P�r nap �s elm�lik, hidd el. A legjobb k�ra, ha elmondod az ifj� v�leg�nynek, mit �rzel...
- Nem... Rosszul esne neki!
- Vagy seg�tene �tl�pni – v�laszolt. - B�zz bennem, Lily. �n csak tudom! �n is p�nikba estem, �s ap�d, mint egy angyal, olyan volt, �s seg�tett.
- Besz�ljek James-szel?
- Mindenf�lek�ppen – B�lintottam. Anya adott egy puszit az arcomra. M�r jobban �reztem magam. - Nem kell f�lni – mondta. - �leted legboldogabb napja lesz.
- Tudom, csak...
- Igen, tudom. Nem az a fajta ember vagy, aki nyugodt tud maradni. - Elmosolyodtam. - Megyek, megismerkedem a szob�mmal.
- Rendben. - Elment. �n fel�ltem az �gyra, felh�ztam a l�bam, �tkaroltam, �s n�ztem a semmibe, am�g James be nem j�tt.

- Szia! - k�sz�nt. Feln�ztem r�, majd megpr�b�ltam elmosolyodni. Le�lt mell�m. - Mi b�nt? - �t�leltem, �s hozz� b�jtam.
- F�lek – v�laszoltam.
- Mit�l?
- Hogy majd nem tudok megmozdulni, hogy nem fogok tudni egy sz�t se kiny�gni majd 24-�n. - �tkarolt, majd megpuszilta az arcom. Nem sz�lt egy sz�t sem, csak simogatta a h�tam, �s ringatott.
- Elhiszed... - sz�lt azt�n, �s elengedett. -, ha azt mondom, �n is f�lek?
- Te? - k�rdeztem. R�m mosolygott.
- Igen. Aznap v�gleg fel kell n�n�m, �s ett�l f�lek. Vajon az is �n leszek?
- Igen – v�laszoltam. Majd megcs�koltam. Hirtelen elm�lt a f�lelemem, most, hogy t�r�dhettem az � f�lelmeivel.
- De vajon �gy is j� leszek-e neked?
- Nem sz�m�t mi leszel, vagy hogy viselkedsz, itt bent – a sz�v�re tettem a kezem – Mindig az �n Jamesem maradsz!
- Mond csak, mit�l is f�lsz te? - k�rdezte meghat�dva.
- M�r semmit�l... - v�laszoltam, majd hozz�b�jtam. Any�nak mennyi, de mennyi esze van...