- Szia! - suttogott valaki, aki belépett a szobámba... Hajnali egykor?! - Ébren vagy? - kérdezte a látogató.
- Hála neked! - suttogtam vissza morcosan, majd a fejemre húztam a takarót. Lehúzta a fejemről, majd adott egy puszit az arcomra.
- Dühös vagy? - kérdezte, immár rendesen.
- Igen! - válaszoltam, majd felültem. - Semmit nem látok. Remélem az vagy, akinek gondollak... - Szinte láttam, ahogy elvigyorodik, majd megcsókolt. Tuti, hogy ő az... - James, tűnés a szobámból! -Átölelt. Majd megcsókolta a nyakam. Telhetetlen.
- Mit csinálunk holnap? - kérdezte.
- Azért jöttél be a szobámba hajnali egykor, hogy megtudd, mit csinálunk holnap?
- Nem teljesen, sőt, igazából egész más miatt jöttem be, de...
- Ettől féltem – morogtam, majd óvatosan feljebb húztam a takaróm. Persze nem tudtam. - Hé... Szállj le a takarómról!
- Mert ha nem?
- Sikítok! - fenyegetőztem, mire a kezével befogta a számat. De kedves! Aztán lassan elvette a kezét, és megcsókolt. Közelebb csusszant hozzám, majd hirtelen azt vettem észre, hogy teljesen a karjai között vagyok. Ez valami pasi-trükk?
- Tehát, mit csinálunk holnap?
- Ígértél valami korcsolyázást – válaszoltam, miközben próbáltam végre úrrá lenni a helyzeten. Ez nehezen ment, két okból is. Egy: nem is igazán akartam, csak jólneveltségből tiltakoztam, kettő: Nem tudom... Ezen a helyzeten nem lehetek úrrá.
- Akkor korcsolya... Mint tavaly...
- Mint tavaly... - megcsókolta a nyakam, majd a vállam, majd... nem tudom, a többire nem emlékszem :).

Másnap a karjai közt ébredtem. Hogyan is tettem volna másképp? Kinyújtóztam, mire visszahúzott maga mellé.
- Hé, ez rossz szokás! - szóltam rá, mire elengedett.
- Jól van na! - mondta megsértődve, majd a fejére húzta a takarómat.
- Meg ne sértődj már! Különben mit fog szólni édesanyád, ha nem talál a szobádban? Hanem itt az enyémben?
- Felnőtt vagyok – mondta, majd felült, megdörzsölte a szemét. - Semmi köze hozzá, hol alszok.
- James! - Ez Mrs Potter hangja volt. A fiú összerándult, majd kissé rémülten nézett rám. Kiszállt az ágyból, majd az ágy mellett lévő köpenyt magára húzta. Nem csoda, hogy nem láttam. Eltűnt alatta. Mrs Potter bekopogott.
- Szabad! - mondtam. Benyitott.
- Ne haragudj, nem láttad Jamest?
- Nem – válaszoltam, majd fel álltam, és a ruháim felé indultam.
- Vajon hol lehet?
- Nem tudom – vontam vállat. Elköszönt, majd becsukta az ajtót, én addig elkezdtem felöltözni. Szerintem már kisurrant, de hogy csinálta? Vagy itt van?
- James, végre megvagy! - Elment. Örök rejtély marad, hogyan csinálta. Tekergős tulajdonság biztos. Felöltöztem, majd lementem reggelizni. James már frissen, fitten lent volt, ahogy Remus és Lana is, akik érdekes módon eléggé elpirultak, mikor egymásra néztek. Lehet, hogy nem csak James szökik éjszakánként mások szobájába?
- Hogy telt az éjszakátok? - kérdezte Mr Folks. Na, erre mindenki enyhén elvörösödött, majd motyogott, egy jól-t. Nah, ebből ki is derült, ki hol töltötte az éjszakát.
- Ilyen meleg van? - kérdezte mosolyogva Mrs Potter.
- Lehetséges – mondtam, majd elkezdtem magam legyezni. - Kinyithatom az ablakot?
- Persze. - Felálltam, majd kinyitottam az egyik kisebb ablakot. Ott maradtam egy kicsit, míg úgy nem éreztem, hogy nem vagyok piros. Aztán visszaültem, és megreggeliztem.
- Jót tesz egy kis csípős hideg így reggel – mondta Remus.
- Igen, jót tesz – bólogatott Lana is. Mi meg összevigyorogtunk James-szel.
- Ó, James. Az unokabátyád eljön ma hozzánk.
- Olyanod is van? - kérdeztem tőle. James nem válaszolt, hanem kissé sötét tekintettel nézett az anyjára.
- Melyik?
- Sebastian – válaszolt.
- Ó, minő csodálatos dolog – válaszolt.
- Tényleg, kérdezte, hogy Sirius itt lesz-e a télen – folytatta a csevegést a hölgy, nem törődve vele, hogy James nem igazán örül a hírnek. Kíváncsi lennék erre a Sebastianra. Mi olyan szörnyű benne? Ekkor valaki kicsapta a bejárati ajtót. Először azt hittem, hogy a szél, de aztán egy kellemes bariton valahol felkiáltott.
- Újra itt! - James a tenyerébe temette az arcát, és megcsóválta a fejét. - Nénikém! Kuzin! - Aztán be is lépett. Egy magas, húsz év körüli srác volt. Barna haja hasonlóan kócos volt, mint Jamesé, viszont az ő szeme sötétkék volt, mosolya pedig nem volt olyan sármos.
- Sebastian! - mosolygott rá Mrs Potter. - Gyere, ülj le. - A fiú kezet csókolt a nénikéjének, kezet rázott Mr Folks-szal, majd megveregette James vállát, aki immár elővarázsolt egy normális arcot. Ezek után Sebastian ránk emelte a tekintetét. Ránk, akiket még nem ismert. Megkerülte Jamest, majd hozzám lépett.
- Üdvözlöm, szép kisasszony – mögé lestem, hogy lássam Őt. Mit mondjak, nem lennék Sebastian helyében. - Sebastian Potter vagyok.
- Lily Evans – válaszoltam, majd visszafordultam a reggelimhez. Ezután a srác Lanának is hasonló módon köszönt, míg Remusnak csak egy helló-t engedett meg. Leült velem szembe, és engem bámult, de csak addig, míg észre nem vette James tekintetét. Onnantól kezdve átpártolt a tekintete Lanára. Azt hiszem, gondok lesznek még vele.

Mi hamarabb fejeztük be a reggelit, így megszöktünk, ki a tóra, és korcsolyáztunk egy jót. James-szel jártunk egy kis jégkeringőt, míg Remus és Lana inkább olvasztották a jeget, olyan forró volt a tekintetük, míg meg nem jelent Sebastian, épp fogócska közben. Besiklott hozzánk, derékon ragadott, majd úgy megpörgetett, hogy alig tudtam megállni. Utána is csak James segítségével maradtam talpon.
- Micsoda tahó! - füstölögtem belekapaszkodva, miközben megpróbáltam egyenesen megállni.
- Igen. Elrontja az egész szünetet.
- Meddig marad? - kérdezte Remus hozzánk csúszva. A drága jó Sebastian ugyanis Lana körül legyeskedett, nem törődve azzal, hogy ezt a lány nem díjazza.
- Remélem nem sokáig – morgott James, majd átkarolta a derekam, és óvatosan körbeforgatott. - Na, invitáljuk vissza magunkhoz Lanát. - Rámosolyogtam, majd elengedtem, és odacsúsztam hozzájuk.
- Lana, gyere, beszélni akarok veled – mondtam neki. Sebastian lefékezett, majd odacsusszant hozzánk.
- Titkolóztok?
- Jah, csak kibeszéljük a pasijainkat, ilyesmi – válaszoltam. - Tudod, én Jamest, Lana Remust...
- Aha, értem, ezt enyhe célzásnak szántad, édes... csak nehogy ráfázz – vigyorgott, majd otthagyott. Ezek után kicsit félve tekintettem a jövőbe.