- Ha annyira vágysz rám, miért nem szakítasz Potterrel? - Helyzetleírás: Szerda, dél. Átkok és ellen-varázslatok óra, Rosh mellett. Egész héten bolondítottam, most már teljesen azt hiszi, hogy tényleg akarok tőle valamit.
- Mert csak egyszer akarok tőled valamit – válaszoltam hanyagul, majd meglendítettem a pálcám. Sirius állt a másik oldalon, vele párbajoztam. Mellettünk Rosh és Natalie párbajozott. Közben jött a válasz az átkomra. Védtem. Csak semmi megerőltető mozdulat.
- De a szombat még áll!
- Persze... - rámosolyogtam, majd találkozott a tekintetem Sirius rosszalló tekintetével. Ő csak ne törődjön azzal, hogy én mit csinálok! Tegye a dolgát.
- Mára ennyi elég lesz! - szólt a professzor, majd elengedett minket. Összeszedtem a cuccaim, majd elindultam bájitaltan órára.
- Nem viszed túlzásba? - kérdezte Sirius kifele menet.
- Semmi rosszat nem tettem még.
- Még. - Megálltam, majd dühösen ránéztem.
- Nem fogom megcsalni Jamest! Ő bízik bennem, neked is kellene.
- Jól van, csak nem akarom, hogy valami baj történjék. Még véletlenül is közbejöhet olyasmi, amire nem számítasz.
- Arra van a pálca, meg az öklöm. - Erre elvigyorodott. Útközben, csak egy futó csókra futotta Jamesnél, mert rohantunk a mit tudom én milyen teremhez. Ja, igen. Dupla bájitaltan. Kivételesen hátraültem Siriushoz, mert nem volt kedvem Rosh, „Biztos, hogy...” kezdetű mondatait hallgatni, és bájosan rámosolyogni, főleg ez után a beszélgetés után Sirius-szal.

- Megörülök, még egy nap, mire szombat lesz! - szólt Lana nyűgösen a suli előtt. - Nincs kedvem a péntekhez! - Remust és Jamest vártuk hárman. Rosh, aki Lana kijelentése pillanatában haladt el mellettünk, elvigyorodott, majd kihúzta magát.
- Szia, Lily. Ők a barátnőid?
- Igen, Amelia Sinclair és Lana Lowen – mutattam be őket. Mind a ketten bájos mosolyra váltottak. Mia, mivel neki nem volt barátja még egy kicsit tovább is ment. Odament a fiúhoz, majd hozzásimult.
- Te vagy Rosh... Lil, tényleg olyan klassz, mint mesélted! Tehát ott leszel szombaton, én is... - mondta lágy hangon. - Remélem nem csak ő kap belőled! - Egy kicsit valószínűleg elvörösödtem, mert Lana alig tudta a nevetését visszatartani. Elfordultam.
- Hát, ha Lily nem lesz féltékeny...
- Én? Kérlek, mondtam már, hogy egyetlen alkalomra akarlak! - válaszoltam kihívóan.
- Oké...
- Mia után én jövök! - szólt Lana, majd megnyalta az alsó ajkát. Rosh kihúzta magát, majd távozott. Alig, hogy eltűnt a fák között, kitört belőlünk a röhögés.
- Szegény, nem lesz túl durva, amit tervezünk?
- Kérdezd meg egyetlen szerelmedet – mondta Mia, majd elmosolyodott. - De remélem lesz olyan szemérmes, hogy zavarba jöjjön, vagy elvörösödjön.
- A bosszú az bosszú! - Ennyiben maradtunk. Ekkor jött ki Remus, Sirius, Serenity és James. Az utóbbi mogorva arccal. Persze, neki végképp nem volt ínyére, ahogy Rosh-sal viselkedtem, főleg azok után. Odamentem hozzá, majd átöleltem.
- Már mindjárt vége! - mondtam.
- Csak már ott tartanánk, csak tudnám az átok miért nem volt jó?!
- Hidd el, megérdemli! - mondta Ser, aki mosolyogva belekarolt Siriusba. Vajon mi lett a pasijával? Mia elhúzta a száját, majd elindult, míg Lana üdvözölte Remust.

Pénteken az utolsó simításokat végeztük a bosszún. Minden kész volt, minden a helyén volt, és mindenki benne volt. Majd a fél iskola tudott róla, Rosh-t kivéve persze. Még csak az kellene, hogy rájöjjön. Aznap még egy kicsit bűvöltem, biztos, ami biztos alapon, majd délután pihenni akartam, de sajnos ez nem jött össze.
- Ennyi?! - kiáltottam fel, amikor Mrs. Dubt, a főbérlőnk a kezembe adta a számlát. - Nem ennyiről egyeztünk meg!
- Kedves Miss Evans! Higgye el, nem akarom magukat kizsákmányolni, de azt hiszem, amit akkor ajánlottam, nem volt eléggé reális.
- És ön szerint ez az?! Mi tanulni jöttünk ide, nem dolgozni, honnan teremtsünk elő ennyi pénzt?
- Hát, szóljanak a szüleiknek...
- Ők sem a felső tízezerben élnek! - Mármint az enyéim nem. Lanáéi sem. Mia ki tudná fizetni, de... nem akarok eltartott lenni!
- Hát akkor... - megvonta a vállát. - Fizetnek, vagy mennek. - Azzal távozott. Letörten leültem a fotelra, ekkor jött haza Mia és Lana, és velük a fiúk. Mármint két fiú. James és Remus...
- Lily, mi a baj? - kérdezték.
- Megjött a számla – mondtam, majd átnyújtottam a papírt.
- Mennyi?! Ez rablás!
- Ezt már én is kifejtettem Mrs. Dubtnak – mondtam nyugodtan. - Nekem egy fityingem sincs. És ennyit anyáék se tudnának adni.
- Nekem se milliomos az anyám! - mondta Lana elkeseredve.
- Ha gondoljátok, átköltözhettek hozzánk.
- Nektek is csak három szobátok van! - mondtam.
- Négy – válaszolt James. - Rájöttünk, hogy van egy vendégszoba is, csak az nem volt kiadó, de mivel megvettük a házat... Ott lakhatna Mia.
- Mia? - néztünk össze Lanával. - Miért csak Mia?
- Mert csak egy személyes. Ellenben az én, és Holdsáp szobája két személyes. - Elmosolyodtam. Szép próbálkozás, de nem adjuk meg magunk ilyen könnyen.
- Oké, és melyikőtök költözik át a másikhoz? - Mindkettő arcáról elkonyult a mosoly.
- Az én szobámba senki nem léphet be, csak akinek megengedem, és Holdsápnak nem... bocs.
- Én is így vagyok ezzel – mondta a másik fiú. Felálltam, majd átöleltem Jamest, és ránéztem.
- Játsszam tovább a naiv kislányt?
- Ne – mondta, majd megcsókolt. - Na?
- Ez komoly dolog, át kell gondolni.
- Mit kell ezen átgondolni?! - csattant fel Lana. - Melyik a jobb, kifizetni ezt az összeget, vagy a kedveseddel egy szobában lakni? Te már amúgy is aludtál James szobájában...
- Mert elaludtam, de ott lakni, az más! - James óvatosan átölelt.
- Úgyse történik semmi, amíg nem akarod! - suttogta a fülembe, majd megcsókolta a nyakam. Rámosolyogtam.
- Végül is meg lehet próbálni – mondtam vállrántva.

Estére már át is költöztünk. Mia élvezte a saját szobáját, James és Remus meg azt, hogy egész nap velük leszünk. Amúgy a két fiú szobája tényleg két személyes volt. Bőven volt hely a szekrényben a ruháimnak, a polcokon a könyveimnek, meg egyéb dolgaimnak. Ráadásul volt egy kandalló meg egy kanapé is James szobájában.
- Na, a kisasszony elviseli, hogy mellette alszok, vagy költözzek a kanapéra?
- A kisasszony elviseli – mondtam. Leült mellém, én meg átöleltem, de olyan lendülettel, hogy az ágyra dőltünk. Erre nevetni is elkezdtünk. Megcsókolta a nyakam, majd átölelt. Aztán az ujját végighúzta a kezemen. Teljesen bezsongtam.
- Hagyd abba! - kértem, mire megcsókolta a karom. Minden érintésére kirázott a hideg.
- Csak nem zavarba jöttél? - kérdezte.
- Nem, csak... - Erre elvigyorodott, majd újra megcsókolta a nyakam. - El fogom veszíteni a fejem!
- És? - kérdezte. Nem válaszoltam.
- James, kérlek! James!

Másnap reggel korán fent voltam, míg drága egyetlen szívem csücske a párnát átölelve aludt. Mosolyogva néztem, míg ki nem nyitotta barna szemei. Leültem mellé, majd megcsókoltam. Erre elkapott, és magához húzott.
- Ennyit az aggályaidról! - mondta.
- Könnyen beszélsz! - nevettem. - De igazad van! Na, nyomás felkelni, én már kész vagyok, tudod, mindjárt indulunk!
- Igen, tudom! - nyűgösködött, majd felkelt, feltette a szemüvegét, és kiment tusolni. Felvettem a bikinim, majd a tükör elé álltam. Azt hiszem, tökéletes lesz. James visszajött, majd füttyentett egyet.
- Mikor ölhetem meg Rosh-t? - kérdezte. Elkezdtem nevetni, majd elmosolyodott. - Nem engedném, hogy bárki így lásson.
- Tudom, de most látni fog. - Felöltöztem, majd a lányokkal együtt elindultunk a tengerpartra.

Nyolc órakor ott voltunk, és sütkéreztünk a tengerparton, mikor a fiú megjelent. Piros, fehér pöttyös fürdőgatyában. Összevigyorogtunk, remek lesz. Leült közénk.
- Kivel kezdjük? - kérdezte, majd átkarolt, és megpróbált megcsókolni.
- Úgy gondoltuk... – mondtam.
- Hogy érdekesebbé tennénk a dolgot – mondta Mia, majd a nem messze lévő öltöző bódéra mutatott. - Azt akarjuk, hogy mutass nekünk valamit. - Majd a fülébe súgta. - ...
- Tényleg?
- Igen, de vannak feltételek! - mondta Lana. Mia ezt is a fülébe súgta.
- Mi az öltöző előtt várunk téged! - mondtam.
- De, de... nálam nincs...
- De nálam van! - mondta Mia, majd mind a két dolgot a kezébe nyomta. - Tíz perced van! - Rosh vigyorogva felállt, majd bement a bódéba. Eközben megérkeztek a fiúk a közönséggel, majd odamentek. Persze mi álltunk előre, azt akarom, hogy tudja, kitől kapta. A kb. húsz főnyi társaság odaállt körénk, mikor kinyílt az ajtó.

Az ajtó mögül Rosh lépett ki, meztelen felső testel, kigyúrt izmai látszottak, de a fehér pöttyös fürdőnadrág már nem volt rajta. Helyette egy helyes, piros női tanga feszült Ott. A szeme természetesen be volt kötve. A társaság halkan felmorajlott. De ez még csak a kezdet volt, így lepisszegtem őket. James átkarolt, majd a szemem elé tette a kezeit.
- Ez nem a te szemednek való! - elvettem a kezét.
- Legalább had élvezzem ki a bosszút! - suttogtam. Kiélveztem, ugyanis Rosh, miután megjelent, meglendítette a csípőjét, majd erotikus táncot kezdett lejteni. Nem telt el tíz másodperc, és az egész társulat elkezdett nevetni. Mi nem, csak összenéztünk. Rosh lekapta a fejéről a szalagot, mely a szemét fedte el, majd ránk nézett. Megrántottam a vállam, és rámosolyogtam. Mindenki röhögött. Valahol fényképezőgép kattant, immár másodszor. Rosh elvörösödött, és megpróbált menekülni, de ekkor már körülállták.
- Mehetünk. - Összenéztünk a lányokkal, majd távoztunk a helyszínről, mert, hogy James szavaival éljek: Nem való ez a mi szemünknek.