23: Első nap
Lassan mentünk végig az erdőn, arra, amerre Sirius vezetett minket. Be kellett volna ismernem, hogy igaza volt, de ez most nem ment, ugyanis Serenity nagyon ráragadt Jamesre. Azt hiszem, hamarosan meg fogok ölni valakit. Vagy a nekem egoista fintorokat vágó Siriust, vagy Serenityt, vagy Rosht, aki itt jön mellettem, és össze-vissza fecseg Lanával. Szerencsére a barátnőm hamar megunta, és átpártolt Remushoz, vagyis nem szerencsére.
- Te melyik csoportba fogsz menni? - kérdezte Rosh hozzám fordulva.
- Az A-ba – válaszoltam készségesen, miközben Jamest néztem. Megörülök! Én hirtelen semmivé váltam, vagy mi?
- Én is.
- A nővéred már mondta – válaszoltam unottan. Ezek után csendben maradt, de nem ment el mellőlem.
- Öt perc és ott vagyunk! - mondta Krage. Csodálom, hogy ő nem bosszankodik Serenity miatt. Én azt teszem, na mindjárt odamegyek, és... Ekkor megbotlottam. Vagy kiment a lábam, mit tudom én, és el is estem volna, ha Rosh el nem kap. De elkapott. Eléggé félreérthető volt a helyzet. Legalábbis kívülről nézve. Hirtelen mindenki ránk nézett. Megpróbáltam felállni, de a bokám sajgott.
- Segítenél?! - förmedtem rá az engem tartó fiúra, aki megbabonázva nézett, de nem segített. Ellenben James megfogta a kezem és kihúzott a karjaiból, miközben úgy nézett Roshra, hogy megijedtem: azonnal megöli. Végre... Belekapaszkodtam a karjaiba, majd megpróbáltam a lábamra állni. Nem ment. Átkarolta a derekam, hogy könnyebben mehessek.
- Végre észrevettél? - kérdeztem barna, féltékeny szemébe nézve. Erre meghökkent, majd elmosolyodott.
- Féltékeny vagy?
- Te is – sziszegtem, majd megcsókoltam. - Pedig én csak elestem. Te meg...
- Csak ismerkedtem.
- Ismerkedj Rosh-sal és Krage-gel. Vagyis most már Rosh-sal ne, mert félő, hogy megölöd.
- Láttad, hogy nézett rád? - kérdezte felháborodva.
- És ahogy Serenity rád nézett? - Összemosolyogtunk. Semmi értelme itt civakodni, amikor mind a ketten teljesen féltékenyek vagyunk. Felkapott az ölébe.
- Így gyorsabban haladunk – mondta. Megrántottam a vállam, majd átkaroltam a nyakát. Élveztem a pillanatot, és elképzeltem magam esküvői ruhában, fátyollal a fejemen... - Elpirultál. Mire gondolsz?
- Semmire – vigyorogtam, majd Serenityre néztem. Ránk mosolygott. Lehet, hogy mégsem lesz ellenfél?
Az aurorképző egy szép téglaépület volt, nagy fehér ablakokkal. Már nagyon sok diák ott volt, mikor odaértünk tíz perccel dél előtt. James letett, majd rátámaszkodva mentem közelebb.
- Elsőévesek, ide hozzám! - kiabált egy férfi. Összenéztünk, majd odamentünk. - A csoport ide, B oda! - mutatta.
- Ha gondolod, rám támaszkodhatsz – ajánlotta fel Rosh mosolyogva.
- Majd inkább rám – előzte meg a vihart Sirius, majd felém nyújtotta a kezét, és összenézett James-szel. Már erkölcscsőszöm is van... Sirius vigyáz rám. Serenity megcsókolta a barátját, majd elszakadt a társaságunktól. Nem, vele tényleg nem lesz gond. Erre szokták mondani, hogy a borítója alapján ne ítélj meg egy könyvet. A legegyhangúbb borító is rejthet izgalmas olvasmányt. Na, elég a filozofálgatásból.
Ezek után felolvasták a neveinket, majd megmutatták az utat. Leültettek minket az első nagy terembe, csoportok szerint. Ezután volt valami hosszú köszöntő szöveg is, amit nem hallottam, hála Siriusnak, aki nekikezdett flörtölni a mellette ülő lánnyal. Erősen oldalba vágtam, mire sértődötten elhallgatott.
- ...és a két legjobb pályázó egy évig tanulhatna az Amerikai Egyesült Államok legkiválóbb iskolájában.
- Egy év Amerikában? - néztem fel. Tetszett az ötlet, csakhogy... Nem, nincs az a pénz, hogy Jamest itt hagyjam, hacsak... Ha ő is megnyerné... de ő biztos nem hagyná itt a barátait. Végül is, kinek kell Amerika, mikor itt vagyunk mi egymásnak?
- Na, megpályázod? - kérdezte komoly hangon Sirius.
- Nem.
- Miért? - kérdezte meglepődve.
- Nem tudnálak titeket itt hagyni...
- Mármint Jamest – mondta gúnyosan mosolyogva. Igenis, őt! Meg Lanát.
- Na jó, téged minden gondolkodás nélkül itt hagynálak.
- Én is szeretlek – morogta.
- Is? - kérdeztem csipkelődve, mire sértődötten elfordult. Na jó, semmi bajom Sirius-szal, még a barátomnak is tartom, csak jó vele csipkelődni.
- Szintén pályázati úton lehet eljutni egy évre az észak-ír városba, Larne-ba. A nyertes számára mindent az iskola áll. Szállás egy csodás tengerparti nyaraló, az iskolától tíz percre. Fizetik a ruhát, az élelmezést, és a tanulmányokat. A jelentkezőket legkésőbb szeptember 5-ig várjuk. Az év végén a legjobb teljesítményt nyújtó pályázó jövőre utazhat, és magával vihet egy választott diákot innen az iskolából, bár ez még nem végleges.
- Király! - szóltunk egyszerre Siriusszal. - Erre pályázok! - mondtam.
- Én is! - mondta ő.
- Ó, de jó lenne, én és James...
- Na na! - szólt. - Én, és egy csini lány! - mondta. Összekulcsoltam a kezem.
- Te, mint a legjobb, haha! - mondtam neki.
- Köszönöm, hogy megjelentek. Az órarendeket pillanatokon belül kiosztják, és további kellemes tanulást kívánok! - Amint megkaptuk az órarendet, Sirius felállt, és el akart menni, de megköszörültem a torkom. Keserűen mosolyogva visszafordult, majd felsegített, és el is segített James-ig.
- Én leszek a legjobb! - mondta.
- Ne is álmodj róla! - sziszegtem vissza. A többiek értetlenül néztek ránk.
Órarend:
Hétfő: Álcázástan (átváltozástan, más névvel)
Mérgek, ellenmérgek
Átkok és ellen-varázslatok (dupla)
Gyógynövények használata
Kedd:
Bájitalok mindenre
Mérgek, ellenmérgek
Bűbájok mester fokon
Sötét varázslatok (tiltott, ritkán használt átkok, varázslatok)
Okklumencia/leglilimencia (dupla)
Szerda:
Álcázástan
Gyógynövények használata
Animágia (nekem nem)/ Különleges varázslatok elsajátítása (ez igen, dupla)
Bűbájok mester fokon
Csütörtök:
Okklumencia/legilimencia
Sötét varázslatok (dupla)
Átkok és ellen-varázslatok
Bájitalok mindenre (dupla)
Péntek:
Okklumencia/legilimencia
Különleges varázslatok elsajátítása
Átkok és ellen-varázslatok
Mérgek, ellenmérgek
Bűbájok mester fokon
Szimplán ennyi a hetem. Nem is rossz. Nem is sok, csak velős. Tiltott átkokat és varázslatokat fogunk megtanulni? Az aurornak ennyire ismernie kell mindent? Hülye vagyok, még szép, hogy kell. Fel kell ismernie a dolgokat. És tanulunk okklumenciát! Az tök jó. Hirtelen valaki átölelt, majd megcsókolta a nyakam. Valaki... Ki más lenne?
- Min vesztetek össze Sirius-szal? - kérdezte.
- Semmin, nem vesztünk össze – mondtam mosolyogva. - Csak mind a ketten pályázni akarunk az észak-ír tanulmányokra.
- És te engem vinnél? - kérdezte.
- Még szép! - mondtam, majd megfordultam, és átkaroltam a nyakát. - Ki mást?
- Mondjuk a szeretődet.
- Hajaj! Most, hogy így mondod... Nehéz kérdés. Téged, vagy...
- Vagy?
- Téged. - Erre elkezdett nevetni, majd megcsókolt. - Milyen lesz az órarended?
- Szörnyű. Teli van órákkal, és véletlenül sem leszünk veletek.
- Majdcsak túléled valahogy.
- Aztán beleszeretsz valakibe, mit csinálok?
- Sirius majd megvéd! - nevettem, majd kibontakoztam az öleléséből. - Bízol bennem, nem?
- Benned igen, de az olyanokban, mint Rosh, nem. Képes arra, hogy titkon szerelmi bájitalt adjon neked! - Felálltam, majd tetetett sértődöttséggel néztem rá.
- Szerinted nem vagyok képes felismerni egy szerelmi bájitalt?
- Ki tudja! Attól függ, milyen, és hogy adagolják!
- Nem lesz semmi gond – mosolyogtam rá, majd megcsókoltam. - Egy óra, az negyvenöt perc. Ekkora időközönként látjuk egymást. - Csak akkor még nem tudtam, hogy tévedek...
|