Ezek után, mikor nem volt családi program, Ameliával és Daniellel lógtam. Bemutattak nekem egy csomó mindent. Volt egy csendes kis lagúna a tengerpart sziklásabb részén, amit csak mi ismertünk. Ameliával ott napoztunk meg úsztunk, és néha az ikertestvére is eljött. Nagyon megnyerő srác. A találkozásunk harmadik napján már láthatólag csak velem törődött. Vaj' miért? Tettem fel magamnak naivan a kérdést.
- Lily, beszélhetnénk? - kérdezte. Ismét a lagúnában úszkáltunk. Bólintottam, majd kiúsztam a partra, és felültem egy naptól felmelegített sziklára. Leült mellém. Rám mosolygott, én meg vissza rá. Megnyerő mosolya van!
- Igen? - kérdeztem.
- Hát tudod én... - Kérdőn néztem rá. - Lesz egy buli ma este a parton, remélem ott leszel.
- Persze – mondtam. - De...
- Lily! - kiáltotta Amelia, majd integetett.
- Menj csak – mondta. Beleugrottam a vízbe, majd odaúsztam a barátnőmhöz.
- Az jutott eszembe – mondta. - Ha én úgyis is Angliában tanulok tovább, akkor segíthetnél nekem. Biztos van valami helyes pasi, aki nekem is jó lenne.
- Hidd el, van – vigyorogtam, majd Siriusra gondoltam. - Ha azóta nem szedett fel senkit, akkor lesz valaki, aki nagyon fog neked tetszeni, és szerintem te is fogsz neki.
- Remek. Ígéred, hogy bemutatsz neki?
- Esküszöm! - mondtam, majd alámerültem a vízbe. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy Daniel valamit akart nekem mondani.

Este tényleg volt egy buli a parton. Muglik szervezték, így Petunia és anyáék is ott voltak. Hangos zene, sejtelmes világítás, micsoda romantika. Amikor megérkeztünk, akkor már többen táncoltak. A családom a bárpulthoz ment, és ott beszélgettek, én meg elmentem megkeresni újdonsült barátaimat. Meg is találtam őket. A tengerpart melletti táncoló tömegben voltak.
- Lily! - kiáltott fel Daniel, majd odajött hozzám. Amelia Rodrigoval táncolt. - Örülök, hogy megtaláltál minket.
- Én is – válaszoltam mosolyogva. Megfogta a kezem, majd behúzott a táncolók közé. Elkezdtünk táncolni. Valami gyors zenére. Valószínűleg valami amerikai zenekar zenéje volt, ami szerencsére gyorsan véget ért, és elindult az igazi latinos spanyol dallam.
- Tudsz csa-csa-csázni? - kérdezte. Nemet intettem, mire megfogta a kezem, felemelte, majd utasított: - Tedd a kezed a vállamra. - Megtettem, ő meg a másik kezét a derekamra helyezte. - Vezetlek. - Bólintottam, és hagytam, hogy vezessen. Lassan indultunk, miközben mutatta a lépéseket, majd egyre jobban belejöttem. Az alapvető lépéseket megtanultam, mire a harmadik számnak is vége lett. Aztán jött a következő, ezt már megállás nélkül táncoltuk le forgással, kilépéssel, mindennel, majd kicsit sétálni mentünk a tengerpartra, a holdfényben. Jamest egyszer el kell ide hoznom, muszáj, olyan szívesen andalognék vele itt! Olyan romantikus! Levettem a cipőm, és a még mindig meleg homokban lépkedtem Daniel mellett.
- Szép este van – mondtam, majd a holdra néztem. Telihold van?
- Igen, de nem olyan szép, mint te. - Megálltam, ő is megállt, majd megfogta a kezem, és közelebb húzott magához. Meg akart csókolni.
- Daniel, állj! - szóltam rá. Rám nézett. Kihúztam a kezem a kezéből, majd továbbmentem.
- Mi bajod van? - kérdezte.
- Nekem van barátom, akit szeretek. Szívemből – mondtam felé fordulva. - És hűséges típus vagyok.
- De ő most nincs itt! - mondta. - Olaszországban van, nem? - kérdezte. Bólintottam, mire újra megfogta a kezem. - Nem tudja meg senki...
- Nem lehet! - mondtam határozottan, és otthagytam. Visszamentem a faházba.

Másnap a családommal együtt városnézőbe mentünk valami spanyol zarándokhelyre, de a nevére már nem emlékszem, így szerencsére nem hozott össze a „szerencse” a Sinclair családdal. Nem mintha Amelia zavarna, nem, inkább Daniel. Amit az előző nap tenni akart, az felkavart. Félni kezdtem, hogy tényleg olyat tennék, amit megbánnék. Este ugyan írtam Jamesnek, de eléggé ramatyra sikeredett. Így utólag visszagondolva nagyon kétségbeesettnek hallható. Azt akartam, hogy itt legyen, velem, ne Olaszországban, mert tudtam, hogy ha itt lenne, akkor nem lennék bizonytalan. Akkor biztos lennék benne, hogy őt szeretem. Elővettem a medálomat, amit a fürdések miatt egy dobozban tartottam, majd nézegettem. Feltettem a nyakamba, de nem próbáltam ki. Ha nem bízom magamban, akkor másban hogyan bízhatnék meg? Két nappal a bulis est után akadtam össze Daniellel. Ezzel a nappal kezdődött el a harmadik Spanyolországban töltött hetünk. Már csak egy hét van júliusból. Épp kenyeret venni mentem, mikor összeakadtam Ameliával és Daniellel.
- Szia Lily! - köszönt a lány, majd a testvérével együtt odajött hozzám. - Nem láttunk tegnap.
- Családi program volt – mondtam mosolyogva, de nem néztem a fiúra.
- Elmegyünk a lagúnához?
- Elmehetünk, de ezt most vissza kell vinnem a szüleimnek – mutattam fel a kenyeret. Bólintottak, és elkísértek. Odaadtam a kenyeret anyának, majd elmentünk fürödni a lagúnához. Daniel nem hozta fel a beszélgetést a tengerparton, nem is bókolt. Úgy viselkedett, mint egy barát, mint amilyen a megismerkedésünk után pár napig volt.

Így telt el a július, és a tengerparton úgy vetettük bele magunkat az augusztusba, mint a tengerbe majdnem minden délután. Így, hogy senki nem akart meghódítani, nagyon jól éreztem magam. Augusztus első hete volt, mikor a boltba mentem megint. Én tudtam apa után a legjobban spanyolul.
- Quiero uno kilo pan – szóltam a boltosnak, aki mosolyogva bólintott, majd ideadta a kenyeret. Talán még nem tökéletes a nyelvtudásom, de jobb, mint amikor idejöttünk. Amikor kijöttem, észrevettem Danielt. Megint sikerült majdnem leütnöm az ajtóval. Kellett neki odaállnia! - Szia!
- Szia – köszönt mosolyogva, majd felajánlotta, hogy hazakísér, de nem jutottunk messze, mert hirtelen megfogta a kezem, magához húzott, és megcsókolt. Ezzel nem is lett volna nagy gond, csókot lopni nem bűn, de sajnos a szemem sarkából észrevettem valakit. Az utca végén állt, és meghökkenve nézett ránk. Még szép. A barátnője egy idegen fiúval csókolózik. Még jó, hogy észrevettem Jamest, mert amúgy egy kiadós szidáson kívül Daniel nem kapott volna mást, így meg, amint megszabadultam az ajkaitól, lekevertem neki egy pofont. Akkorát, amekkorát tudtam, és úgy tettem, mintha nem vettem volna észre a másikat. Kicsit kétszínűnek tűnik a dolog, de nem most akartam tönkretenni a kapcsolatomat James-szel.
- Au! - kiáltott fel Daniel. - Ezt most miért?
- Azt hittem megértettél! - mondtam neki. - NEM LEHET! Olyan nehéz felfogni?
- Üthettél volna kisebbet is – mondta. Eközben James odaért mellénk. Mit mondjak, nem volt derűs az arca. Nekem se lett volna.
- James! - kiáltottam fel. - Hát te?
- Nem tetszett az olasz tengerpart – mondta komoly arccal, miközben gyilkos tekintettel nézett Danielre.
- Aha – mondtam halkan. Na, ezek után vajon a spanyol mennyire tetszik neki? Daniel az arcát simogatta, majd megfordult.
- Ahogy gondolod, Lily – mondta végül, és otthagyott minket. James nézett egy kicsit még utána, majd átölelt. Én is őt. Úgy örültem neki, hogy érezhetem az illatát, hogy átölelhetem. Már nem is érdekelt semmi. Biztos voltam abban, hogy őt szeretem.
- Hát, Lily! - szólt egy hang. Elengedtem Jamest, majd hátranéztem. Amelia jött felénk. - Nem úgy volt, hogy nincs pasizás ezen a nyáron? - kérdezte. James rám mosolygott.
- Most meg szabad szegnem – mondtam, majd megcsókoltam.
- Á, értem. Ő lenne James. Milyen romantikus, otthagyni az olasz lányokat a barátnődért! Én is ilyen pasit akarok!
- Ezt meg nem kapod! - mondtam.
- Nem bukok az olasz lányokra, csak az angolokra, azok közül is csak egyre – mondta James, majd újra átölelt. - Amelia felsóhajtott.
- Már értem, miért akarsz mindenáron hűséges lenni. Egy ilyen pasiért én is az lennék. - Összemosolyogtunk, majd elindultunk a tengerpart felé.