Először Lanához mentem fel. Ott zokogott az ágyán. Jócskán kiborult szegénykém. Leültem mellé.
- Lana! - szóltam hozzá halk hangon, majd megsimogattam a hátát. Felnézett, vöröslő könnyes szemekkel, és felült.
- Én csak...
- Tudom – mondtam. - Elmondta nekem is.
- Ez olyan szörnyű! - a nyakamba vetette magát, és eláztatta a talárom. Megveregettem a vállát.
- Miért? - kérdeztem. - Eddig nem volt vele baj, most miért van? Eddig is az volt, és most még jobban érezhetnéd magad...
- Mert vérfarkas?! - kérdezte a folyó könnyek mögül.
- Nem! - csattantam fel. - Azért mert megbízott benned annyira, hogy elmondja! - Erre elkezdett szipogni.
- Most mit gondolhat rólam? - kérdezte aztán hosszú percek után.
- Hogy megrémültél egy kicsit, ami érthető. De most menj le, és beszélj vele! - bólintott, majd megtörölte a szemeit, és lement. Én ültem ott pár percig elgondolkodva, majd én is lementem. Mire leértem, Lana és Remus már egymás karjaiban kacagták az egész helyzetet. James a kanapén olvasott, de egyből rám nézett, amint megjelentem, és elmosolyodott. Visszamosolyogtam rá, majd kimentem előkeríteni a másik zokogó barátnőmet.

Jenny a tóparton ült, de már nem sírt. Egyszerűen csak bámult a tó vizére. Leültem mellé.
- Ha azért jöttél, hogy megvédd Siriust, nem szükséges beszélned. Tudom, hogy nem akarta megcsókolni Zitát. Én kértem meg Angot, hogy smárolja le...
- Tessék?! - meghökkenésemben még talpra is ugrottam. - Jenny!
- Szakítani akartam Siriusszal.
- És ezt miért nem mondtad meg neki? - kérdeztem, kissé csalódott hangon. A legjobb barátaimról mindig azt hittem, hogy korrektek, de Jenny... Ha látná, milyen állapotban van Black, akkor nem mondana ilyeneket. Hogy lehet ilyen kegyetlen és szemét?! Igen, a legjobb barátnőmre azt mondom, hogy szemét, igenis, ez már kegyetlenség egy szerelmessel szemben. Legalább legyen hozzá nyílt, őszinte, ha már nem tudja viszontszeretni!
- Nem tudom, nem akartam megbántani...
- Lári-fári! - kiáltottam rá. - Nem akartad megbántani, Jenny, ez duma! Hiszen most rosszabbul érzi magát, mintha őszintén dobtad volna! Azt hiszi, miatta vagy megsértődve. Én láttam milyen állapotban van, talán neked is át kellene egyszer ezt érezned! - Azzal megfordultam és otthagytam a könnyező szemű lányt. Nagyot csalódtam benne. Ahogy befele mentem, éreztem, hogy elkezdek könnyezni. Én tényleg teljesen mást gondoltam Jennyről... Már rohanva mentem a folyósókon, amikor szó szerint belebotlottam Jamesbe. Mind a ketten a földön kötöttünk ki, csak én ott is maradtam szipogva. A fiú leguggolt mellém, majd megfogta a kezem.
- Lily, bántott valaki? - nemet intettem, de nem tudtam megszólalni. Segített megállni, majd kissé kétségbeesetten nézett rám. Láttam a szemében, hogy úgy segítene. - Mi történt?
- Jenny – szipogtam. - Én nem hittem volna róla... én...
- Mit?
- Ő kérte meg Zitát, hogy csókolja meg Siriust, hogy szakíthasson vele. Ez, ez... - James elkomorodott. Nem elég, hogy sose kedvelte Jennyt, de most még a legjobb barátjának is ártott. Jó kis véleménnye lehet róla. - Én csak azt hittem, hogy a barátaim korrektek, hogy nem tesznek ilyesmit... - Átölelt, és hagyta, hogy sírjak. Ekkor jelent meg Jamie. Megtorpant, majd ránk nézett.
- Mi történt? - hangjában tömény féltékenység és gyűlölet izzott.
- Most csalódott a legjobb barátnőjében – sóhajtott James, majd elengedett. - De jó is, hogy jössz. Vigyázz rá – gyengéden áttolt a karjaiba, ami, hát bűn, de rosszul esett. Talán az a kiábrándulás mégsem volt annyira teljes? Jamie átölelt. - Azt hiszem, beszélek Siriusszal.
- Jó kis balhé lesz még itt – szipogtam.
- Ha nem akarod hallani, ne gyere be a klubhelyiségbe... - Hát, nem mentem be. Ehelyett az egész napot Jamie-vel töltöttem.

Este is alig mertem bemenni a klubhelyiségbe, pedig már csak James és Sirius voltak ott. A tűznél ültek mindketten, a földön. Meggyötört volt mind a kettő. Ültek a tűzbe bámulva. Sorstársak. Szerelmesek, de egyiküket sem szeretik viszont. Na jó, James-t talán egy kicsit igen... Odamentem hozzájuk, majd leültem a kanapéra, és megköszörültem a torkom.
- Nahát – mondta James komor keserűséggel. - Azt hittem nem itt töltöd az estét. - Enyhe sértésbe burkolt féltékenység volt. Enyhe? Erős...
- Oh, még visszamehetek, simán utolérem Jamie-t – mondtam, és fordultam is, mire rémülten felugrott és elkapta a kezem. Nem is engedte el.
- Nem gondoltam komolyan, csak... - mondta, és nem fejezte be. Elmosolyodtam, majd kihúztam a kezem az övéből. Sirius komoran nézett minket.
- Mi történt? - kérdeztem. A fiú megvonta a vállát, és visszafordult a tűzhöz. James rám nézett.
- Semmi, csak megmondta neki, hogy megtudta, azzal ott is hagyta. Nem volt se kiabálás, se semmi. De Jenny mégis, majdnem összeomlott.
- Bzitos rátett egy lapáttal, hogy ordibáltam vele – mondtam halkan. - Engem is kiborított, én akkorát csalódtam benne... - Megint elkezdtem könnyezni, mire újra átölelt. Istenem, de jól esik. Annyi barátom van, mégis mintha csak James törődne velem. Kibontakoztam az öleléséből, majd halk köszönés kíséretében felmentem.

Hát körülbelül ilyen hangulatban telt el a következő pár hónap is, a RAVASZ vizsgák pedig vészesen közeledtek. Elegem volt a tanárokból, a leckékből, az edzésekből, még ha sikert hozott is, ugyanis megnyertük a kupát, de olyan feszült voltam, hogy a meccs után nem igazán tudtam bulizni. A Tekergők csendesek voltak. Peterrel már alig lehetett találkozni a klubhelyiségben, folyton másokkal, néha mardekárosokkal vagy hollóhátasokkal csavargott, James és Sirius egymás lelkét ápolgatták, és nem voltak hajlandók tovább lépni. Azóta nem volt egyiküknek sem barátnője. Jennyt kiközösítettük. Durván hangzik, de igaz. Azóta egy szót se szóltam hozzá. Órákon James vagy Jamie mellett ülök. Az utóbbival még együtt vagyunk, nagyon meghitten. Igazából lassan két hónapja. A május is úgy jött el, hogy „szerelmesen” andalogtunk a parkban, majdnem minden szabad percünkben. A többi időben Lanával és a Tekergőkkel tanultam, hiszen a vizsgák vészesen közeledtek. Igen, meg azt hiszem Sirusszal életünk legrosszabb napja is. Ezt megelőlegezem, hogy eljött, ráadásul a vizsgák előtt! Hát igen, Sirius végig remélte, hogy kibékülhet Jennyvel, és ez a dolog végleg tönkretette a reményeit, meg a kedvét is egy időre. Az enyémről nem is beszélve... Még jó, hogy mind a kettőnknek voltak olyan jó barátaink, mint James, Remus és Lana...