Nem! Nem lehet, hogy hangosan kimondtam! Nem lehet... Pedig biztos, m�rmint Potter reakci�j�b�l. Olyan d�bbenten n�zett r�m..., de l�ttam az arc�n a felismer�st, a sok elv�tett sz�, a jelek... annyi jel volt, hiszen konkr�tan megmondtam neki, hogy a szerelmem Jamesnek h�vj�k...
- Lily... - n�zett r�m. �gy vettem a leveg�t, mintha nem lett volna bel�le el�g. Jaj, mi lesz velem? K�l�nben is mit �llok itt? Elengedte a kezem! Megfordultam, majd elkezdtem rohanni. K�l�nben megint Lilynek h�vott. Felszaladtam a h�l�ba, majd az �gyra �ltem. Lana m�r ott volt.
- Lily, mi t�rt�nt? S�padt vagy, �s r�m�lt...
- Megmondtam neki... - suttogtam. - Kiszaladt a sz�mon.
- Mi? - �rtetlenkedett.
- Konkr�tan? „Te h�lye! Mert szeretlek...” - A l�ny elt�totta a sz�j�t, majd kiment, �n meg a kezemet t�rdeltem. Vagy h�sz percet �ltem ott egyed�l, igaz�b�l m�sra sem gondolva, minthogy, most mi lesz? Igaz�b�l �r�ln�m kellett volna, hogy t�l vagyok rajta, de akkor is! Ez sok mindent megv�ltoztat... �n att�l m�g nem akarok vele j�rni, m�rmint akarok, de csak akkor, ha biztos... m�rmint... nem akarok olyan �resfej� lib�nak t�nni, akit h�rom nap alatt dobni lehet! Itt tartottam, mikor Lana visszaj�tt.
- Besz�ltem Jamesszel – mondta, �s le�lt az �gyam v�g�re. - Egy kicsit el van h�lve, azok ut�n, amit neki mondt�l.
- A h�lye nem tetszett neki, vagy a m�sik? - k�rdeztem, mire elmosolyodott.
- H�t, megk�rdezte t�lem, mi�ta tart ez. Na, azon h�lt, el mikor megmondtam, hogy tavaly �ta. Igaz�b�l, volt egy �ntelt megjegyz�se is...
- Hogy b�rtam ki eddig, igaz? - tal�lgattam
- Aha. Azt�n elmondtam neki, mi�rt nem akarsz vele j�rni.
- �s mit mondott r�?
- Azt, hogy addig �gyse hagy b�k�n, am�g nem j�rsz vele – mondta Lana. - Ja, �s komolyan gondolta, �s �gy t�nt, mintha j�l esett volna neki a vallom�sod.
- Remek... - mondtam g�nyosan, majd h�trad�ltem. H�t, majd holnap minden kider�l.

H�t igen. M�snap. Kora reggel felkeltem, majd kir�ngattam Lan�t �s Alice-t az �gyukb�l. Fel�lt�zt�nk, majd lement�nk reggelizni. M�g senki nem volt lent. Mire le�rt�nk k�t bar�tn�m is megb�k�lt a korai kel�ssel. A reggeli ut�n fogtuk a korcsoly�inkat, majd lement�nk a befagyott t�hoz. Felcsatoltam a korcsoly�t a csizm�mra, majd begy�rtem a farmer sz�r�t, �s r�mentem a j�gre. J�l mutathatok a vil�gosbarna t�li kab�tomban, a v�r�s-arany s�lamban a j�gen, csak k�r, hogy a s�l nem takarja valami j�l a nyakam. Igaz�b�l nem sokat �r. Lana �s Alice is bej�ttek.
- J�zusom, �n nem is tudok korcsoly�zni! - mondta Alice, mire megfogtuk a kez�t, �s elkezdt�k k�rbe h�zni. Eg�szen felszabad�t� volt. A tegnapi gondomat, mintha elvitte volna a sz�l.
- Jaj, Alice, csak engedd el magad! - mondta Lana nevetve.
- �n elengedem magam, de ti ne engedjetek el! – De az�rt �n megtettem, majd nevetve figyeltem, ahogy Lan�val boh�ckodnak, m�g valaki meg nem cs�kolta a nyakam. Ijedtemben h�tra estem... volna, ha el nem kap. Term�szetesen Potter volt, az. R�m vigyorgott, majd felseg�tett, �n meg sz� n�lk�l a k�t l�nyhoz cs�sztam. �risten, t�nyleg megcs�kolta a nyakam. Lana vigyorogva n�zett r�m, �n meg gyilkos tekintettel r�. De nem csak Potter j�tt ki a j�gre, hanem Remus �s Frank is. Az ut�bbi Alice-hoz siklott, �s azonnal elkezdte neki tan�tani a korcsoly�z�s alapjait, term�szetesen nagyon k�zel simulva a l�nyhoz, hogy v�letlen se essen el...
Mi meg Lan�val ott �lltunk a j�gen, a k�t fi�t n�zve.
- Na, most mi van? - k�rdezte hozz�m hajolva.
- Megcs�kolta a nyakam – panaszkodtam.
- �s j� volt? - k�rdezte vigyorogva, mire �jra gyilkos tekintettel r� n�ztem. - �, l�tom, borzalmas volt – ironiz�lt, majd elmosolyodott. A k�t fi� ekkor siklott oda hozz�nk.
- Csak nem f�lsz t�lem? - k�rdezte Potter kaj�n vigyorral az arc�n.
- Nem! - mondtam, majd r� n�ztem. Erre elmosolyodott, s�rmos, cs�b�t� mosollyal, �s megfogta a kezem.
- Remek, akkor hagyhatjuk is Holds�p bar�tomat romantik�zni Lan�val... - mondta, �s elh�zott onnan. Mikor m�r t�volabb voltunk, engem n�zett, de nem eresztette el a kezem. � h�trafel� siklott, �n sem vele szemben el�re.
- Khm. Nem akarod elereszteni a kezem? - k�rdeztem, mire nemet intett.
- Sz�p a szemed – mondta, majd az egyik kez�vel m�gis elengedett, �s megsimogatta az arcom. - Nagyon sz�p... - k�zelebb hajolt, �s meg akart cs�kolni, de hirtelen h�traesett. Na, igen, h�tramenetben az ember nem k�nnyen veszi �szre a t� sz�l�t. Ott �lt a h�ban, m�g j�, hogy nem r�ntott mag�val. A szem�t az �gre emelte, �s h�trad�lt, �n meg a nevet�st�l d�ltem. A hasamat fogtam, �gy nevettem, � meg csak n�zett, kiss� megbabon�zva. Mikor ez �szrevettem, abbahagytam a nevet�s, �s ott hagytam.

Alice, Frank, Remus �s Alice fog�csk�ztak a j�gen, hozz�juk csatlakoztam, nem is t�r�dve Potterrel. Nagyon j�t mulattunk. Alice-t volt a legk�nnyebb elkapni, r�v�n, hogy m�g mindig nem volt profi korcsoly�s... nem, mintha mi azok lett�nk volna, de...
- Rabolni lehet? - k�rdezte valaki, majd �tkarolt h�tulr�l, �s az �ll�t a v�llamra t�masztotta.
- Nem – mondtam, de nem ellenkeztem az �lel�s ellen. Erre elkezdett h�zni h�trafel�. - Nem adod fel? - k�rdeztem vid�man cseng� hangon.
- Azt mondtad nekem tegnap, hogy szeretsz, ez�rt... nem. Nem adom fel – sz�gezte le, majd adott egy puszit az arcomra. S�rt�d�tt k�ppel fordultam meg.
- Csak az�rt, mert azt mondtam, szeretlek? - k�rdeztem, mire elvigyorodott.
- Nem csak az�rt – v�laszolt. - Az �rt is, mert te egy okos... – Egy puszi a jobb arcomra. -... �gyes, sz�p, kedves, csinos, j�lelk� l�ny vagy. – M�g egy puszi, most a bal arcomra. - Egy igazi b�b�jos boszork�ny. - Majd elengedett, �s r�m mosolygott. - �s az sem h�tr�ny, hogy te vagy az els�, aki nem az�rt szeret, mert n�pszer� kviddicsj�t�kos vagyok, �s men� dolog velem j�rni...
- Honnan tudod? - k�rdeztem sejtelmes arccal.
- Mert, k�l�nben m�r j�rt�l volna velem – monda. - Mert neked nem az�rt kellek, hogy azt hidd, men� vagy, ellenben mindenki buta lib�nak n�z, mint a t�bb bar�tn�met, hanem arra van sz�ks�ged, hogy akit szeretsz, jelen helyzetben �n, az viszont szeressen.
- L�tod, ez�rt nem akarok veled j�rni – mondtam szomor� arccal, majd ott akartam hagyni, de megfogta a kezem, �s nem engedett.
- �n meg milyen buta voltam! - s�hajtott fel a szemebe n�zve. Mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam. - V�gig �szint�n elmondtad, kit szeretsz. Nem volt�l konkr�t, de �szinte az igen, �n meg nem vettem �szre a jeleket. H�lye voltam...
- Ebben egyet �rt�nk – mondtam mosolyogva. Visszamosolygott, �szinte, kedves mosollyal. K�zelebb hajolt hozz�m, majd meg akart cs�kolni, de most �n estem el. Esk�sz�m v�letlen volt! Ott �ltem a j�gen, majd elkezdtem nevetni. � meg fels�hajtott, majd ny�jtotta a kez�t, hogy felseg�tsen, aminek az lett a v�ge, hogy mellettem k�t�tt ki a j�gen.
- Huh, ez hideg...
- Az, teljesen �tf�ztam – mondtam, majd fel�lltam, ahogy � is, majd elindultam volna a part fel�, de a hangja meg�ll�tott.
- M�r m�sz is?
- Igen, de te maradhatsz... - mondtam, majd elmosolyodtam. - Majd k�s�bb tal�lkozunk, Potter. - Azzal ott hagytam, de miel�tt el�rtem volna a partot utol�rt, �s megint �tkarolt h�tulr�l, majd a f�lemhez hajolt.
- James a nevem – suttogta. - De ez titok! El ne mond valakinek. - Erre megint elkezdtem nevetni. M�g nem eresztett el.
- Be akarok menni – mondtam.
- Rendben, engem nem zavar – mondta nyugodt hangon, de nem eresztett el. Majd �jra a f�lemhez hajolt. - Adj nekem egy es�lyt, k�rlek. Lily, csak egyet.
- Egy is el�g, hogy �sszet�rd a sz�vem – mondtam elkomorodva.
- Hogy bizony�tsam be, hogy b�zhatsz bennem? - k�rdezte.
- Nem tudom – v�laszoltam, majd lefejtettem a kez�t magamr�l, �s megfordultam. Komolyan n�zt�nk egym�s tekintet�be. - Szeress – mondtam, majd megfordultam, �s ott hagytam.