|
2: Beazonosíthatatlan lényekkel jobb vigyázni!
Hamarosan megérkeztek a jó öreg Roxfortba, ami kalandjaik emlékét őrizte. Ahol megalakult a trió elválaszthatatlan barátsága és megpecsételődött a háborúban lejátszódó fontos szerepük.
A Boszorkány és Varázslótanonc nevelde nem sokat változott a nyári szünet alatt. A mostani gólyák ugyanúgy csodálattal tekintettek rá, mint minden évben az elsősök. Az egyik el is esett, melyre Mione is elmosolyodott.
Ha Roxfort nem is, de ők hárman már megváltoztak.
Harry a nyáron Remus segítségével elsajátította az oklumencia helyes használatát, valamint varázsereje magasabb szintre lépett.
Ron legjobb barátnője unszolására elolvasott 5 oldalt a Roxfort történetéből, tovább nem tudta olvasni, mert egészen véletlenül lángra kapott a könyv. Persze ezt a kis mutatványt a könyv tulajdonosa nem igazán díjazta.
Mione természetesen szinte egész nyári szünetben tanult, mondván lehet, hogy az iskolában erre nem lesz elég ideje. Barátai erre csak megcsóválták a fejüket azzal a gondolattal barátnőjük talán soha nem fog megváltozni.
Amikor odaértek a nagyterembe az igazgató elkezdte
szokásos beszédét. Amikor ahhoz a részhez ért, hogy a tanulók számára tilos a Tiltott Rengetegbe való belépés, mint minden év elején tekintete elidőzött a trión, majd áttért a mardekárosok asztalához egy bizonyos Draco Malfoyt figyelve. Sajnos a Harryék és Draco között a rivalizálás minden évben párbajhoz vezetett. Míg a griffendélesek és a mardekárosok többnyire békén hagyták egymást, addig ez a 4 bár inkább csak 3 ember nem mindig így tettek. Persze a két házat sem kellett félteni, csak a büntetőmunkák nehézsége miatt megpróbáltak nem nyilvános összetűzést produkálni.
A vacsora végeztével a diákok a hálókörlet felé vették az irányt, Ronék meg az elsőéveseket kísérték. Voltak, akik a nagy fáradság ellenére se tudtak elaludni, és szinte az egész éjszakát átbeszélték, Hermione nagy örömére.
Reggel fáradtan ébredt és az elkészülés után lement a klubhelyiségbe. Csak egy-két ember volt ott, a többi bizonyára reggelizik, vagy még alszik. Mio barátait az utóbbi kategóriába sodorta. Lement reggelizni, és nem sokkal később órarendjüket is kézhez kapta. Végül idetaláltak barátai is és odaadta nekik az órarendet. Reakciójuk:
- Ezt nem tehetik! Még csak hatodévesek vagyunk! A tanárok biztosan élvezik azt, hogy szenvedni látják a diákokat! Mibe fogadunk Harry, hogy az a vén vámpírdenevér külön kérte az igazgatót, hogy ennyi bájitalunk legyen egy héten!
- Ron, ezt az évet nem fogjuk kibírni. 3 dupla bájitaltan, és ráadásul 2 éppen az egymást követő napon van. Ez szadizmus! – nyögött Harry.
- Viszont fiúk, 3 Legendás lények gondozása óránk lesz – mondta barátai vigasztalására Mione.
- Igen. Csak éppenséggel ki tudja, hogy Hagrid most milyen állatokat akar ránk sózni. – morogta a Weasley fiú.
- Mindjárt becsöngetnek átváltozástanra. A hollóhátasokkal leszünk. McGalagony nagyon dühös lesz, ha elkésünk. – figyelmeztette Hermionét és Ront Harry. – És semmi kedvem a pontlevonáshoz.
- Mintha nekünk lenne. – Vakarta meg fejét a griffendéles. – Mi lenne, ha elfelejtenénk bájital órákra járni? Nem hinném, hogy hiányoznánk a denevérnek.
- Ronald Weasley! Ilyen még csak eszedbe se jusson! Szükségünk van a bájitalok ismeretére, hiszen, ha meg kell csinálnod egy bájitalt, mert valaki haldoklik vagy isten, tudja mi történt, mit csinálnál? Azt mondanád, hogy bocsi, de ellógtam az órákról, egyedül meg tudod csinálni? Ron! Egyszerűen, muszáj tanulni. Még akkor is, ha az órát olyan személy tartja, ki nem szimpatikus, ráadásul volt halálfaló, de Bájital Mester! Ezt a címet meg nem egy sakkparti megnyerésével lehet megszerezni! Bizonyára kiérdemelte! Ebből kifolyólag…
- Harry. Állítsd le Miót, mert a MAJOM mellett mindjárt pártfogásba veszi a denevéreket. -Könyörgött smaragdzöldszemű barátjának a Weasley gyerek.
- Semmi értelme. Amíg McGalagony meg nem jelenik, addig nem fejezi be. Kár erőlködni. – Sóhajtott lemondóan Harry.
Ám néhány perc múlva a fiúk imái meghallgatásra találtak és megjött a házvezetőnőjük. Persze az egyik diákja ezt nem vette észre, hiszen háttal állt, és kitartóan magyarázott valamit barátainak, ami, bár a lányt nem foglalkoztatta, de nem érdekelte társait. A tanárnőt kifejezettem zavarta, hogy egyik legjobb tanítványa nem figyelt fel érkezésére, ehelyett a bájital tanárról tart beszámolót.
- Miss Granger! Majd máskor tartson beszédet Piton professzorról, ha lehet. – nézett diákjára szigorú tekintettel az átváltozástan tanárnő.
A lány rögtön leszegezte fejét és elmotyogott egy elnézés tanárnőt, majd bevonultak a terembe.
Amikor beértek a terembe az órát a tanárnő, szólásra emelkedett.
- Mivel az előző években nem tudott mindenki teljesen odafigyelni az óráimon, mert a padtársukkal beszélgettek, ezért új ülésrend lesz, amelyet én alakítottam ki és ez változatlan marad az év végéig.
A diákok arcán egyértelműen látható volt a nem tetszés jele, de ez nem igazán érdekelte a professzorasszonyt. Miért érdekelte volna?
A trió is szétvált ezen az órán. Ron egy szőke griffendéles mellé került, míg Harry és Hermione két hollóhátas fiú társaságát élvezhették.
- Ma az animágia alapjait fogják megtanulni! Természetesen egyelőre csak elméletben, majd ha ezt mindenki tökéletesen elsajátította, rátérhetünk a gyakorlati részére is. Mint tudják, ezt az átváltozást eddig nem tanítottuk az iskolában, de mivel manapság egyre több diák próbálkozik meg vele, megelőzzük a véletlenszerű baleseteket. Nyissák ki a könyvüket a 14. oldalon!
És ezzel telt el az Átváltozástan óra. Amikor megszólalt a csengő mindenki elindult a következő órára., ami Gyógynövénytan volt. Azt követte a mágiatörténet, majd a Jóslástan, amelyiken természetesen megint megjósolták Harry halálát. Most éppen a jövendölés szerint egy hatalmas állat fog vele végezni gyanútlan álmában. Utána Legendás lények gondozása, amelyiken Hagrid előszeretettel mutogatta legújabb teremtményét, amit egy diák se tudott beazonosítani. Valami barna, szőrős, miniatűr „állatok” voltak eszméletlen magas hanggal. Hermione egyáltalán hozzá se akart érni ehhez a valamihez, de drága vadőrünk természetesen őt választotta ki arra a nemes feladatra, hogy barátkozzon össze azokkal a lényekkel. Barátja, Ron, megpróbálta bátorítani a lányt:
- Mio! Nem fog megharapni! Vagy ha mégis akkor meglátogatunk a gyengélkedőn. Jó?
- Mi lenne, ha inkább te fognád meg és mindenki boldog lenne? – kérdezte reménykedve a lány.
- Ugyan Hermione! Nem harap a kicsike! Hát nézd már milyen édes! – rakta a lány elé Hagrid a szőrgombócot. A griffendéles lánynak efelől más volt a véleménye, de megfogta Hagrid kicsikéjét, ami azon nyomban ficánkolni kezdett a lány kezében, és mivel nem nagyon tetszett neki az új környezet, meg is karmolta a Mionét. Aminek következtében a szőrpamacs a földön landolt.
- Jaj, nem értem mi üthetett belé. Nem szokott ilyen lenni! Bizonyára nyűgös szegény. Ne haragudj rá Hermione. Majd a következő órán újra megfoghatod, hisz látom mennyire a szívedhez nőtt ez a kis csöppség – mondta Hagrid bíztatólag mosolyogva a lányra. - Az órának vége! És 5 pont a griffendélnek!
A diákok visszaindultak a kastélyba, ahol már az ebéd várt rájuk Ronald nagy örömére, Harry pedig próbálta elfeledtetni kis barátnőjével az előző órán történteket. Nem sok sikerrel.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
