Egy hét eltelt. Nah, jó, ha nem is három napnál, de hétnél tovább tényleg nem bírta már Potter. Tegnap szakítottak. Bár ez azért új rekord. Mindegy, engem már miért érintene?
- Üdv Evans, újra szabad vagyok – lépett elém. A gyomrom egy labdácskává zsugorodott össze.
- És? - kérdeztem kíváncsian.
- Hát, most nincs barátnőm, akivel egyébként több, mint három napot voltam együtt...
- Megtapsoljalak? - kérdeztem gúnyosan közbeszólva, majd kikerültem, és ott hagytam. Király, mégsem szeretett bele Seenbe. De ennek miért örülök, ha úgyse engedek neki? Hm. Akart még valamit mondani? Mindegy, majd máskor...

Különben is, ma délután már újabb barátnővel gazdagodott a listája. Ez egy hugrabugos lány volt, s közben Blacknek is lett egy új barátnője. Neki azóta kettő is volt, hogy Potter összejött Elizabeth-tel. Éljenek a Roxfort legmenőbb csávói!
- Láttad? - dühöngött mellettem Lana. - Remus egy hollóhátas csajjal flörtölt. Megőrülök! - suttogta, mivel ekkor ért Jenny mellénk, na tessék, már Remus is! Pettigrew? Neki nincs barátnője?
- Hát, úgy tűnik Potter és Black sem bírta a barátnőjét, megint lecserélték...
- Seent és azt a másik libát? - kérdezte Lana. A lány bólintott, mire pedig felvettük, a „már hallottunk róla” arcunkat. Azt mentünk bájitaltan órára. Leálltunk az ajtó előtt. Én a könyvemben a szerencseszérum elkészítési módját, Jenny Lanával beszélgetett, aki kezdett betársulni mellé, az UET-be, azaz, az Utáljuk Együtt a Tekergőket klubba. Még jó, hogy nem tudják, hogy mit érzek Potter iránt, mert, jaj, Jenny meg is ölne!
- Lily, segítenél? - kérdezte egy hang. Remus mosolygott rám. Nem törődve két barátnőmmel bólintottam. Vele ugyanis sose volt bajom. Kérdezett pár dolgot, majd megköszönte, és visszament a barátaihoz. Potterre néztem, nem vagyok benne biztos, de mintha engem bámult volna...
Ó, ne! Megérkeztek a mardekárosok! Már élvezem az órát. És itt vannak a hugrabugosok és a hollóhátasok is. Vegyes felvágott! Imádom a bájitaltant így keverve. Megérkezett Lumpsluck is, beengedett minket, és nekem egy mosolyt is megeresztett. Itt is kettesével kell ülnünk, úgy ahogy hely jut. Lana mellé akartam leülni, de Jenny megint megelőzött. Akkor gondoltam leülök Remus mellé, legalább ő normális, de a mellette lévő helyet Black foglalta el gyorsan. Összehúztam a szemem. Black mindig Potter mellett szokott ülni. Na ne! Ez összeesküvés! Alice felé indultam.
- Leülhetek melléd? - kérdeztem griffendéles évfolyamtársamat, szobatársamat és fél barátnőmet. Nem vagyunk kebelbarátok, de meg tudjuk egymást érteni.
- Bocsáss meg Lily, de Frank... - Na, persze, gondolhattam volna, hiszen bele van zúgva Frankbe. Nagyot sóhajtottam. Ha nem akartam mardekáros mellé ülni, jelen esetben Piton (más hely nem volt), akkor kénytelen voltam Potter mellett helyet foglalni. Megtettem. Mire leültem, mindenki megtalálta a helyét.
- Ez a te műved, igaz? - sziszegtem oda neki, miközben elővettem az üstöt, meg a bájital alapanyagokat.
- Nehezen találtál ide – vigyorgott. - Mellesleg, úgy volt megszervezve, hogy Remus Lana mellé tudjon ülni, de sajnos, Jenny elrontotta, így a B terv lépett életbe...
- Hogy én ide kerüljek? - kérdeztem vészjósló nyugalommal.
- Pontosan – vigyorgott fölényesen.
- És pontosan, neked ez miért is jó? - kérdeztem tőle, miközben valahogy összefonódott a tekintetünk. Istenem, de szép, igéző barna szemei vannak!
- Mert a közelemben vagy! - válaszolt, mire valószínűleg elpirultam. Legalábbis gondolom, mert még fölényesebb lett a vigyora. A fenébe tavaly óta nem tudom önteltnek nevezni, nem megy!
- Mint tegnap mondtam... – kezdte Lumpi. -... ma a szerencseszérumot kezdjük el elkészíteni. Mivel legalább két naponta van egy óránk, így nem lesz vele gond. Az év nagy részében készíteni fogjátok, ezt a bájitalt, de az nem azt jelenti, hogy más bájitalt nem csinálunk. Párokban dolgoztok majd, ahogy egymás mellett ültök, az úgy jó. Innentől kezdve ez lesz az ülésrend. - Na ne! Én Potter mellett? Végül is? Megvontam a vállam. Ha elmeri szúrni a bájitalom. - Tehát a Felix Felicis, avagy a szerencseszérum elkészítési módja a tankönyvben, a hozzávalók a táblán. Lássatok neki.
- Nahát, most már egész évben mellettem leszel bájitaltan órán! - szólt Potter, erre ránéztem, mire újra elvigyorodott. Mit akar tőlem? Én nem leszek a három napos barátnője, az én érzéseim sokkal mélyebbek, mint egy „Jaj, ott van James Potter!” szövegű rajongónak. Én nem azért szeretem, mert híres, gazdag, aranyvérű, jól kviddicsezik, hanem mert tavaly megismertem milyen ez alatt. A valódi énje, amit még sosem láttam. Na, én abba szerettem bele... Bár, az előző tulajdonságok sem akadályok, de nem az a lényeg. Hogy, hogy ismertem meg Potter valódi énjét, mely az ön... öntelt modora alatt van? Tavaly halt meg az apja, és hát közel áll hozzá, természetesen kiborult, és ezalatt nagyon kedves, aranyos srác volt. Akkor belehabarodtam, és az sem ábrándított ki, hogy most megint a régi önmaga... Az üstbe beletettem az első hozzávalót, miközben Potter a többit darabolta.
- És ki az új barátnőd? - kérdeztem nyugodt hangon. Rám nézett.
- Elison a neve. Nagyon kedves és okos lány. Csodálom, hogy nem a Hollóhátba került. De csak hatodéves.
- Aha, értem – válaszoltam, neki. Úgy megkérdeztem volna. Rám nézett, én meg rá, de nem szóltam.
- Megkérdezheted – mondta elhúzott szájjal.
- Nem teszem – mondtam, majd a bájitallal kezdtem törődni.
- Csak nyugodtan.
- Ha úgyis tudod a kérdést, akkor válaszolj rá.
- Nem tudom – válaszolt. Mivel a kérdésem az lett volna: „Ő meddig lesz a barátnőd?”
- Aha... látod, ezért nincs rólad más véleményem, mint egy hete – mondtam, ettől kezdve egy ideig csend volt. Aztán ő szólalt meg.
- Tudod, miért nincsenek velem több ideig?
- Mármint te velük? - kérdeztem, majd megvontam a vállam. - Mert nem szereted őket, csak játszol velük, vagy valami hasonló.
- Nem, mert másra várok – a szemembe nézett, én meg felsóhajtottam.
- Jó duma, hány lánynál vált már be? De őszintén! - szóltam rá. Elvigyorodott.
- Rajtad kívül, mindenkinél.
- Hát, rajtam nem fog – vigyorogtam rá vissza, majd újra a bájitallal kezdtem törődni. Mennyi macera van vele!

Az első óra végéig nem is beszéltünk, mikor Lumpi engedett tíz perc szünetet, mert a gőztől és a szagtól páran rosszul lettek.
- Huh, ide gázálarc kellene – mondta Lana, és letörölte homlokáról a verejtéket.
- Gázálarc? - kérdezte Jenny, mire elnevettük magunkat. Persze, Lana anyja mugli volt, apja varázsló, de három éves korában meghalt és elfelejtett erről a tényről Lana anyjának szólni, így mintha mugli származású lett volna. Én pedig az vagyok.
- Lényegtelen – mondtam nevetve, mikor valaki hirtelen nekem jött, és a földre kerültem. - Au! - a lökdösődő lenézet, majd felém nyújtotta a kezét.
- Ne haragudj! - mondta, majd rám mosolygott. Nah, nem akarok csalfának tűnni, de ez a mosoly egyből elfelejtette velem Potter szemeit. Egy rövid, barna hajú, hetedéves hollóhátas állt előttem. A haja hanyag eleganciával hullott acélszürke szemei közé, és mosolyára az Déli-sark jege is elolvadt volna.
- Semmi baj! - mondtam, majd elfogadtam a kezét, amivel felhúzott.
- Remélem, majd valahogy kiengesztelhetlek.
- Hát...
- Mit szólnál, az első roxmortsi hétvégéhez? - kérdezte felcsillanó szemmel.
- Majd még meglátom, nem tudom, a barátaim...
- Persze. De azért gondolkozol rajta, ugye? - kérdezte. - Amúgy, James Johnson vagyok. Barátoknak Jamie.
- Lily Evans. Barátoknak... – Szerelmem, édesem, kedvesem. -... Lily.
- Hát még biztos összefutunk.
- Aha – mondtam nagy bölcsen, majd távozott. Az óra megkezdődött, úgyhogy beálltunk az ajtó elé Lanával és Jennyvel. Pont Potter és Balck állt mögöttünk.
- Ezt nevezem: szerelem első látásra! - mondta Jenny. - Beléd habarodott.
- Hogy hívják? - kérdezte Lana.
- Jamesnek – Jellemző! - James Johnson. De azt mondta, hívjam Jamie-nek.
- És, még?
- Elhívott Roxmortsba – mondtam.
- Hát nem lacafacázott. - Jah, ahogy a másik se. - És, mit mondtál?
- Hogy majd átgondolom – válaszoltam bölcsen. Ekkor Lumpsluck kinyitott az ajtót, és a beszélgetés megszakadt.

Potter nem szólt hozzám. Nem tudom miért, de örültem neki, legalább tudok a szérumra figyelni.
- Jamie? - kérdezte nagy hirtelen. Hopplá? James Potter, a nagy szívtipró, hódító hős...
- Csak nem vagy féltékeny? - kérdeztem tettetett meglepődéssel. Megjegyzem meglepődtem, csak nem akarom tudatni vele.
- Én? Hiszen van barátnőm.
- Ja, ő az akire vártál, bocs, az előbb akkor félreértettem – mondtam vidám csevejjel. - Ismered őt?
- Johnsont? - kérdezte. - Igen, kviddicsezik, ő is fogó... - Au! Ez a tény fájt. Jamesnek hívják, fogó... Még valami hasonlóság?
- Azt hiszem elmegyek vele Roxmortsba. – Potter arca megrándult, és többet nem szólt hozzám egész órán, csak annyit, amíg megbeszéltük, hogy melyik nap, ki jön megnézni a szérumot...