1. Meglepet�s

A tizennyolcadik �let�v�t lassan bet�lt� Draco Malfoy a csal�d k�ri�j�n, azon bel�l is a szob�j�ban fek�dt az �gy�n, mik�zben egy levelet k�rm�lt. Nem volt r� igaz�n jellemz� a kommunik�ci� ilyen form�ja, de mivel bar�tai �pp nyaraltak - ami szerinte teljesen felesleges - nem tudott vel�k besz�lni. �pp azzal dicsekedett Craknak, hogy hamarosan t�l lesz a nagy beavat�son, mikor �desanyja h�ziman�ja hirtelen megjelent.
Draco ijedten kapta fel a fej�t az idegesen �lldog�l� man�ra.
- H�nyszor mondjam m�g, hogy jelezz, miel�tt hoppan�lsz?! - rivallt r� mogorv�n.

- Eln�z�st �-�rfi, d-de az �desapja me-meg�rkezett... - dadogta f�l�nken.

- Apa megj�tt? - Csillant fel a szeme. - Rendben, elmehetsz. - A man� egy szolid pukkan�s k�s�ret�ben elt�nt.

Draco m�g befejezte az utols� mondat�t, �sszehajtotta a levelet - a Malfoy c�mer viaszpecs�tj�t sem felejtette el r�tenni -, majd a gy�ny�r� macskabaglya l�b�ra k�t�zte a pap�rt, �s �tj�ra engedte a madarat.
A t�k�rh�z l�pett, s megszeml�lte mag�t benne. Megigaz�totta tal�rj�t �s a sz�ke tincseit, mert nem akarta, hogy a r�gen l�tott Luciusnak b�rmilyen kifog�sa is lehessen ellene.

B�szk�n l�pkedett le a sz�p, f�nyes cseresznyefa l�pcs�n. R�gt�n megpillantotta apj�t, aki neki h�ttal az �j csal�di k�pet szeml�lte. Mikor meghallotta a nagyon halk l�pcs�reccsen�st - mert h�t egy nemes csal�dnak nem lehet rozoga a l�pcs�je... -, megfordult, �s �dv�z�lte fi�t.
- Szervusz Draco.

- J� napot, ap�m. Hogy utazt�l?

- Remek�l.

- Siker�lt a k�ldet�st v�grehajtanod?

- Mi az fiam, mi ez a k�v�ncsis�g? Tal�n azt hiszed, hogy megint elsz�rok valamit? - k�rdezte g�nyosan, �m mosolyogva.

- Dehogy, ap�m, ilyenre nem is gondoltam...

- Csendet. Nem kell magyar�zkodnod. Van egy meglepet�sem. - Csettintett egyet, mire megjelent egy m�sik h�ziman�. - T�lalva van m�r a vacsora?

- Igen, u-uram.

- Helyes. Narcissa merre van?

- A ke-kertben.

- Sz�lj neki, hogy j�jj�n be. Most j�tt haza a f�rje, erre elmegy a kertbe k�dorogni... Na, l�dulj m�r, te semmirekell�!

- Milyen fajta az a meglepet�s? - puhatol�zott Draco finoman, mik�zben �tv�gtak a hatalmas el�t�ren, egyenesen az eb�dl� fel�. Titokban rem�nykedett, hogy az a meglepet�s valamilyen r�gi ereklye, vagy egy �rdekes, s�t�t m�gi�val kapcsolatos t�rgy.

- Majd ha any�d is itt lesz - intette le.

- Hogy ezek a h�ziman�k mennyire sz�nalmas teremtm�nyek! Mindegyik�k dadog, ha hozz�sz�l az ember... Tal�n f�lnek t�l�nk? - Ironikusan felnevetett.

- A var�zsl�nyek nagy r�sze f�l a var�zsl�kt�l. Meg is van r� az okuk...

- �s mi a v�lem�nyed az �j csal�di festm�nyr�l?

- Nem rossz. Figyelemre m�lt�, hogy k�l�n ki lett hangs�lyozva a Malfoy c�mer, meg any�d nyak�ban Mardek�r Malaz�r med�lja. - az id�sebb Malfoy el�tt kih�z�dott az asztalf� sz�ke, mire � le�lt. Draco apja jobb oldal�n, a legk�zelebb es� sz�ken foglalt helyet.

- Lucius! - ki�ltott fel Narcissa t�l�k p�r m�terre, majd odarohant f�rj�hez, aki id�k�zben fel�llt. Lenge, feh�r ny�ri ruh�t viselt. Lucius nyak�ba vetette mag�t, �s amilyen szorosan tudta, �lelte, m�g a f�rfi simogatta a h�t�t. - Olyan r�g l�ttalak... hi�nyozt�l - suttogta a f�l�be, �s megcs�kolta. Draco tal�lt valami �rdekeset a vill�j�n, �s j� k�zelr�l megszeml�lte azt, csak hogy ne kelljen a sz�leit n�znie.

Lucius udvariasan kih�zta a bal oldal�n l�v� sz�ket feles�g�nek, k�zben az asztalon megjelent a rengeteg finoms�g.

- Milyen volt a k�ldet�s?

- Egy csendes kis helyen voltunk. Eg�sz kellemes lett volna, ha nem j�nnek azok a f�nixesek.

Narcissa �s fia egyszerre ford�tott�k fej�ket Lucius fel�, aki oly k�nnyed�n folytatta az �tkez�st, mintha semmi �rdekeset nem mondott volna.

- Hogy? - fakadt ki Draco. - Mit kerestek ott?

- Gondolom kiszimatolt�k, hogy arra vagyunk.

- �s mi t�rt�nt?

- Csat�ztunk, de term�szetesen levert�k �ket. Egyre gyeng�bbek �s gyatr�bbak ezek az aurorok... m�r amelyik az volt. J� p�r taknyos k�ly�k is harcolt.

- Potter ott volt? - csatlakozott Mrs. Malfoy a besz�lget�sbe.

- M�g sz�p, �s az eg�sz g�rd�ja. Ide kapcsol�dik a meglepet�sem.

- Halljuk - mosolygott b�josan Narcissa.

- Hermione Granger, Potter s�rv�r� cic�ja van a pinc�ben. - Lucius kis hat�ssz�netet tartott.
Narcissa vill�ja meg�llt a leveg�ben, pedig az a marhah�s falat szinte kiab�lt, hogy nyelj�k le. Tengerk�k tekintet�t a f�rfira szegezte. Draco f�lrenyelte a falatot, �s k�h�g� g�rcs�t kapott. Lucius egy flegma mozdulattal r�k�ld�tt egy var�zsig�t, �s Draco l�gcs�ve �jra szabad lett. A feje azonban v�r�s maradt, szeme k�nnyes volt. Fuldokl�s k�zben leverte a k�s�t, �s felbor�totta a v�r�sbor�t.

- Fiam, igaz�n megtanulhatn�l m�r rendesen �tkezni...

- Mit keres Granger a pinc�nkben?! - Draco tal�n t�ls�gosan hars�nyan tette fel a k�rd�st, ami�rt apja szemei v�szesen megvillantak.

- A foglyunk.

- De mi�rt?

- Draco, sokat k�rdezel.

- Eln�z�st - mondta olyan hangon, ami egy�ltal�n nem utalt arra, hogy megb�nta volna.

- Granger j� csali. Most, hogy a mi kez�nkben van, Pottert j�tszi k�nnyeds�ggel cserk�szhetj�k be. R�ad�sul a Nagy�r szeret sz�rakozni, �s Bella sincs az orsz�gban. - Kaj�nul elvigyorodott.

Draco visszat�rt a t�ny�rj�hoz. Pont a napokban gondolkozott el a r�gi roxfortos �veir�l. Most, hogy befejezte tanulm�nyait, egyenes utat kapott a hal�lfal�i karrierj�hez. Egyre t�bbsz�r elm�lkedet ilyen dolgokon, meg azon, hogy vajon kib�l lesz Rend tag, hal�lfal�, vagy esetleg bujk�l�. Az a k�tely is megfordult a fej�ben, hogy j�l d�nt-e, hogy apja nyomdokaiba l�p, �s hogy tudna-e �lni. B�r ezeket a gondolatokat hamar elhessegette, a bizonytalans�g megmaradt sz�ve m�ly�n.

Vacsora ut�n Draco nem akarta tov�bb n�zni sz�lei enyelg�s�t, ink�bb gyorsan elk�sz�nt, �s a szob�ja fel� vette az ir�nyt, azonban apja h�v� szava meg�ll�totta.
- Holnap any�ddal dolgunk van. Pihenni szeretn�nk, kettesben. R�b�zn�m Grangert a man�kra, de ismerve a kisasszony - g�nyosan megnyomta a sz�t - alap�tv�ny�t, biztos r�venn�, hogy seg�tsenek neki kiszabadulni.

- Mit k�ne csin�lnom vele?

- Finom �telt vigy�l neki, ha van sebe, akkor l�sd el. B�nj vele rendesen!

- Dajk�ljak egy mocskos s�rv�r�t?!

- Igen, ha az a mocskos s�rv�r� kulcs a gy�zelemhez! - d�rrent r� Lucius. - Vagy tal�n nem vagy k�pes ennyit megtenni az ap�dnak?

- De, persze...

- �n is �gy gondoltam. - El�gedett mosoly ter�lt el az arc�n.

- Ha k�rdezi, hogy mi a terv�nk vele, mit mondjak?

- Avasd be. �gy sem sz�khet el, �s jobb, ha tiszt�ban van a sors�val.

- Meddig maradtok t�vol?

- Nem tudom. Tal�n egy-k�t nap, tal�n egy h�t. Magatokra hagyhatunk, ugye?

- Term�szetesen. M�g valamit �hajtsz, ap�m?

- Nem, semmit.

- Akkor j� �jt - �s fak�pn�l hagyta Luciust. Mag�ban szitkoz�dott, hogy kettesben kell lennie r�gi ellens�g�vel, s�t, m�g �polnia is kell �t. Enn�l nagyobb megal�ztat�s utolj�ra negyedikben �rte, amikor is az �l-Mordon ugr�l� g�r�nny� v�ltoztatta... „De aranyos �s sz�p g�r�ny volt�l!” - b�ztatta m�g akkoriban Pansy...