40. T�rgyal�s - Mi van a dementorok csukly�ja alatt?

A bal alkarom f�l� tartom a p�lc�m. A t�rsaimat h�vom. V�rok. Igyekszem legy�zni a reszket�semet, �s hat�rozottnak t�nni. Nincs sok id�m, p�r m�sodperc m�lva elkezd�dik a k�r felt�lt�d�se. Sorban a hely�kre hoppan�lnak. B�r mindenkit h�vtam, fogh�jas a k�r.
�rzem a leveg�ben a f�lelmet �s az �rtetlens�get. Fels�hajtok. Emelt hangon kezdek besz�lni.
- Hal�lfal�k! Ez az els� alkalom, hogy nem k�ztetek �llok a helyemen, hanem itt, a k�r k�zep�n. Ma �jjel elvesztett�k a vezet�nket… A F�nix Rendje �jj��ledt hamvaib�l, �s lecsapott. A S�t�t Nagy�r meghalt, �s nincs t�bb horcrux, hogy visszat�rjen… Voldemortnak �r�kre v�ge! Emellett n�h�ny hal�lfal� is �let�t vesztette az �jjel, n�h�nyan pedig… sz�val elmenek�ltek.
- �t akarod venni a vezet�st, Malfoy?
- �n mellette lenn�k! – Leintem a kiab�l�kat.
- Semmit sem akarok �tvenni, �s most nem aj�nlom nektek se. Az egyetlen, amit most biztons�gosan �tvehettek, az egy tiszta, csuklya n�lk�li tal�r… Mindenkinek meg van a lehet�s�ge r�, hogy tagadja hal�lfal� kil�t�t. A S�t�t Jegy nincs ott a karotokon, �s nem is lesz, m�g el nem ismeritek, hogy ott van. Semmi bizony�t�k nincs senki ellen, ezt is elint�zt�k egyik �jjel…
- Arra biztatsz minket, hogy tagadjuk meg a S�t�t Nagyurat?
- Nincsen t�bb� kit megtagadni! Nem �r�l�k �n sem, de nem tehetek m�st, minthogy elmondom nektek ezeket. Igyekezzetek visszat�rni a norm�lis �letetekbe. Ha nem siker�l, annak nem lesz t�l j� v�ge. Tegnap este m�g hatvann�gyen voltunk, �s ma hajnalra m�r csak negyvenketten. �n megh�zom magam. A t�rgyal�som ut�n pedig tisztess�ges emberk�nt fogok �ldeg�lni. Csup�n ennyit akartam. Sok szerencs�t!

---

- Avery, Avery, Crak, Dirone, Finnigan, Landau, Lestrange, Malfoy, Monstro, Nott, Piton, Piton! K�s�rj�k be �ket! �ljenek le a sz�kekbe!
Ezekre a szavakra l�p�nk be a t�rgyal�terembe, le�l�nk egy-egy l�ncos sz�kbe, ami r�gt�n meg is k�t�z minket.
- Van valami, amit felt�tlen el akarnak mondani a t�rgyal�s el�tt?
- Hal�lfal� vagyok – k�pi oda Bellatrix. – Egyszer m�r bebizonyosodott r�lam �vekkel ezel�tt. Vihetnek vissza a cell�mba.
Az esk�dtek sorra biccentenek, a kis Weasley, aki bent volt a kihallgat�somon, veszett�l k�rm�lni kezd. Bell�t eloldozz�k, n�h�ny auror kivezeti.
- Annak idej�n maga Dumbledore �llt mell�m! – d�rm�gi az id�sebb Piton. – Hal�lfal� voltam, de t�bb mint k�t �vtizede m�r, hogy a Rend mell� �lltam.
�jabb b�logat�sok, Pitont elengedik a l�ncok, �s le�l az egyik hossz� padsorba.
A t�rgyal�s kezdet�t veszi.

---

D�nt�s n�lk�l hoztak vissza ide, �s egyes�vel h�vogatnak ki. A k�t Averyt �s Monstr�t m�r kivitt�k, nem j�ttek vissza.
Rebecca Dirone kiborult sz�vszerelme n�lk�l, Vincentet a Gregory sorsa f�l�tti bizonytalans�g, az ifjabb Pitont pedig apja nemt�r�d�ms�ge akasztotta ki. Finnigan fesz�lyezve �rzi mag�t a t�rsas�gunkban, �gy elvonul a legt�volabbi sarokba. Nottb�l el�t�rt a klausztrof�bia, Nicolette igyekszik tartani mag�t �s �n is ezen vagyok.
�pp a kez�t szorongatom, mikor kisz�l�tanak a teremb�l. Megcs�kolom, elv�gre lehet, hogy nem l�tjuk egym�st t�bb�. Bilincsbe verve �rkezem a t�rgyal�terembe.
- Draco Malfoy? - kezd bele az esk�dtek vezet�je.
- Az vagyok.
- V�doljuk �nt t�bb gyilkoss�ggal. Mit sz�l hozz�?
- L�gb�lkapott az eg�sz! Ap�m p�ld�j�n tanultam a legt�bbet. � val�ban hal�lfal� volt. Gyilkos, akit azt�n meg�ltek. Sosem b�rtam volna olyann� v�lni, mint �.
- Teh�t maga nem hal�lfal�?
- Nem.
- Mi�rt bujdosott?
- Tudjukki visszat�r�se ut�n �rtatlanokat is el�t�ltek. �n f�ltem, mert ap�m miatt r�gt�n gyan�ba keveredtem.
- Mutassa az alkarj�t. A bal alkarj�t!
Amennyire a l�ncok engedik, felemelem a kezemet. Egy boszork�ny l�p hozz�m, felt�ni a tal�rom ujj�t.
- Semmi!
- Rendben! Adja ide a p�lc�j�t! – A boszork�ny s�r�g-forog, �s a f�rfi kez�be nyomja a p�lc�mat.
- Ez az �n p�lc�ja, Mr. Malofy?
- Igen, az eny�m.
- Tizenk�t h�velyk, �benfa, s�rk�nysz�vh�r?
- Igen.
- J�l tudom, hogy ez nem az els� p�lc�ja?
- Igen. Tizenh�t voltam, mikor elt�rt. Ut�na vettem ezt.
- Hogyan t�rt el?
- P�rbajoztam Harry Potterrel.
- Harry Potterrel?
- Igen. Mindig is ellenfelek voltunk. � griffend�les, �n mardek�ros. Kviddicsben is egym�s ellen j�tszottunk, fog�k voltunk. El�fordult, hogy t�lfesz�lt a h�r, �s p�lc�t r�ntottunk.
- �rtem. �lt valaha, Mr. Malfoy?
- Dehogy! Soha!
- Ellen�rizhetj�k a p�lc�j�val v�grehajtott var�zslatokat?
- Term�szetesen.
Felemelik a p�lc�mat. F�st gomolyog el� a v�g�b�l.
’Nox!’ suttogja a p�lca, a f�stb�l a sz�m rajzol�dik ki.
’Lumos!’ suttogja a f�st-sz�j.
’Orchidessis!’ Megjelenik egy csokor vir�g.
’Invito!’ Egy �kszeres doboz jelenik meg. A l�nyk�r�s r�szletei.
’Aguamenti!’
A boszork�ny megszak�tja a var�zslatot, �s p�r �vvel kor�bbi m�gi�kat n�zeget. V�g�l nagy sok�ra leteszi a p�lc�m.
- Semmi. Gumil�bront�s.
- Van m�g hozz�f�znival�ja, Mr. Malfoy?
- Csak egyetlen apr�s�g. K�t legjobb bar�tommal bujk�ltam: Vincent Crakkal �s Gregory Monstr�val. Az ut�bbi id�ben pedig velem volt a menyasszonyom is: Nicolette Landau. �k is �rtatlanok.
- Rendben. Hozz�k ide Miss Landa�t �s Mr. Crakot!
- �s… Gregory?
- Sajnos m�r v�grehajtott�k rajta a dementorcs�kot…
- Merlinre!
- Oldozz�k el! Sajn�lom, Mr. Malfoy…
- Eg�sz gyermekkorunk �ta bar�tok vagyunk… A Roxfortba is egy�tt j�rtunk… Egy�tt bujdokoltunk majd t�z �ven �t!
- Sajn�lom, Mr. Malfoy…
- Nem… semmi gond… f�lre�rt�s csup�n… - mondom sz�ntelen hangon. Pokolba vel�k! Szeg�ny Greg! Az egyetlen dolog, amit rettegett. Mi van a dementorok csukly�ja alatt? N�gy �vesen k�rdezte meg t�lem. Elmes�ltem neki, � pedig nem merte lehunyni a szemeit ut�na eg�sz �jjel…
De er�s leszek, t�l�lem a „hal�l�t”. Elv�gre itt van nekem Nicolette, aki j�v� h�napban bet�lti a tizenhetet �s megtartjuk az esk�v�t. Augusztus k�zep�n pedig megsz�letik a fiam. Sz�val minden csod�s.
- Szeretne m�g valamit mondani? – Megr�zom a fejem. Semmit. Kit�rul a terem ajtaja, Nicolette rohan be rajta.
- Jaj, kedvesem! Most mondt�k, hogy Greg… jaj, Draco... – Elcsuklik a hangja, �s zokogva f�rja a arc�t a v�llamba. K�zben bes�t�l Crak is. Nyugodt az arca. Csak a vastag koszr�tegbe v�gott utacska utal rajta egy k�nnycseppre. H�t igen, �k azt�n t�nyleg k�zel �lltak egym�shoz. Szinte testv�rk�nt szerett�k egym�st. Persze Vincent sem vesz�ten� el aranyv�r� m�lt�s�g�t soha annyira, hogy a f�ldre vesse mag�t, �s �k�llel p�f�lve azt zokogni kezdjen…
�s Nicolette is pontosan tudja, mit kell tennie. Hangosan zokog. Hamarosan el fognak engedni minket…